Ivan Korčok: Támogatom a déli régiók fejlesztését

Mi a története Ivan Korčoknak?

Egyeseknek az az elképzelésük, hogy ezüstkanállal a számban születtem, és csak a diplomataszalonokat ismerem. De teljesen átlagos körülmények között nőttem fel. Besztercebányán születtem, anyám egészségügyi nővér volt, apám mentőautót vezetett.

Hogyan érzékelte a világot, a szocialista világot maga körül?

Néhányan ma azt mondják, hogy akkor jó világ volt, megvolt a biztonság. Én máshogy emlékszem. A nagy csalódás akkor jött, amikor nem vettek fel a gimnáziumba. Több, nálam rosszabb tanulónak elintézték a szülei a felvételit, az anyám sírt, hogy neki nincsenek olyan összeköttetései. Az idő múltával azonban az ilyen leckékért is hálás vagyok. Tudatosítottam, hogyha az életben vinni akarom valamire, akkor keményen meg kell dolgoznom érte.

Hogyan sikerült továbblépnie ezeken az akadályokon?

Elsősorban a sportnak köszönhetően. Kiskoromtól szerettem sportolni, egy menekülőút volt számomra a kor realitásából. Versenyszerűen röplabdáztam. Egyszer a Slávia UK beszterceiként meghívott, hogy lépjek át Pozsonyba a sportgimnáziumba, és lépjek be a sportklubba. Ez újra egyfajta menekülés volt abból a rendszerből, amiben éltünk. Tizennyolcan voltunk, kollégiumban laktunk, keményen edzettünk – de szórakoztunk is, élveztük a koncerteket … A sportnak köszönhetően már a katonai szolgálatom előtt megismerkedtem a feleségemmel, Soňával, aki szintén röplabdázott. 36 éve vagyunk együtt, két fiút neveltünk fel, ő a legbiztosabb támaszom az életben és az elnöki posztért folyó versenyben is.

Térjünk rá a legfontosabbra, az elnöki hivatalért folyó harcra. Mi motiválta, hogy induljon a választáson?

A diplomáciában eltöltött 30 év, a világjáró időszakom után tudtam, hogy Szlovákiában akarok élni és dolgozni. Finoman érzékeltem, hogy a politikusokat már nem érdeklik az emberek, és az sem, hogy az országot előre vigyék úgy, hogy kivétel nélkül mindenki jobban éljen. Számomra ez nem közömbös. Érzem, hogy a Szlovákia szolgálatában eltöltött 30 év után van kedvem, elszántságom és energiám megmutatni, hogy a politika elsősorban a polgárok szolgálatát jelenti.

Azt mondja, hogy a politikusok már nem a polgárokat szolgálják. Ön szerint milyen irányban halad Szlovákia?

A jelöltségem bejelentése óta több mint 15 ezer kilométert tettem meg Szlovákiában. Sok dél-szlovákiai várost is meglátogattam – jártam Párkányban, Dunaszerdahelyen, Komáromban, Érsekújvárott, Rozsnyón és más városokban is. A polgárokkal folytatott több ezer beszélgetés alapján érzékelem, hogy az új kormánytól teljesen mást vártak. Azt várták, hogy az ő valódi problémáikkal fog foglalkozni, nem pedig önmagával és saját embereivel, ahogyan azt láttuk például a büntetőtörvénykönyv kapcsán. Ezt az üzenetet hallom a jelenlegi kormánykoalíció választóival folytatott beszélgetések során is. Elég, ha megnézzük, hogy milyen tükröt állít nekünk a fiatal generáció. Három fiatal közül kettő a távozást mérlegeli. Elveszítjük a tehetségeket, elveszítjük a gazdaságunkra fordítható pénzt – kezdünk kifulladni. Ez egyáltalán nem meglepő, sajnos ahelyett, hogy behoznánk a legjobbakat, ma már azokkal sem tudjuk felvenni a versenyt, akik nemrégen még mögöttünk jártak. És mi erre a kormány válasza? Csökkenti a korrupt bűnözők és a tolvajok büntetési tételeit, a nemzeti parkok élére orvvadászokat ültet, elbitorolja a közmédiát, megkérdőjelezi az Alkotmánybíróságot és felégeti a hidakat biztonságunkat garantáló szövetségeseinkkel. A fiatalok ezt látják, és nem akarnak ezzel közösséget vállalni. Hogy adnak-e még egy esélyt ennek az országnak, az az elnökválasztás eredményétől is függ.

Miről szól ön szerint az államfőválasztás?

Az elnökválasztás tétje, hogy Robert Fico Peter Pellegrinin keresztül elfoglalja-e az elnöki palotát is, vagy pedig megmarad az egyensúly és az elnöki hivatal függetlensége. Mert Peter Pellegrini még mindig a koalíció része, a második legnagyobb koalíciós párt vezetője, nélküle ez a kormány nem jött volna létre, vagyis közvetlenül felelős azért, ami itt történik. Mindegy, hogy egyetért-e vagy sem a kormány lépéseivel, végül mindig a homokba dugja a fejét. Az emberek eldöntik, hogy olyan államfőnk lesz-e, aki az embereket szolgálja, nem a politikusokat, és udvariasan, de egyben határozottan megszólal minden olyan esetben, amikor Szlovákia rossz irányba indul. Én ilyen elnöki teljesítményt kínálok.

Peter Pellegrini többször megüzente önnek, hogy az elnöki poszt nem az egyensúlyról szól…

Az alkotmányunk úgy van megírva, hogy működjön a fékek és ellensúlyok rendszere, hogy a hatalom egyes összetevői kölcsönösen ellenőrizzék egymást, egyensúlyt teremtsenek. Hogy se a kormány, se a parlament, se a köztársasági elnök ne tudjon elszabadulni, és ne privatizálja az egész államot. Az egyensúly nem jelent konfliktust. Az egyensúly együttműködést jelent minden olyan területen, ahol lehet, a polgárok jóléte érdekében. Nagyon szorosan együtt szeretnék működni például a gazdasági diplomácia területén, ajtót akarok nyitni a szlovákiai biznisznek külföldön, és segíteni akarom a kormányt a munkahelyteremtő befektetéseket hazahozatalában. Fontos, hogy olyan köztársasági elnökünk legyen, aki együtt tud működni a kormánnyal. De az egyensúly egyben azt is jelenti, hogy határozottan meg kell szólalni és meg kell húzni a vészféket, ha olyan dolgok történnek, amelyeknek nem lenne szabad megtörténniük.

Az ellenfele a második fordulóban tehát Peter Pellegrini lesz, aki egyben az egyik koalíciós párt vezetője is. Ő azt mondja: „legyen nyugalom Szlovákiában”. Nem gondolja, hogy a nyugalom tényleg jót tenne nekünk?

Értem, hogy a világjárvány, a káosz és a szomszéd országban dúló háború nehéz évei után az emberek nyugalomra vágynak. A nyugalom azonban akkor jön el, ha az emberek érzik, hogy a kormány és a politikusok értük dolgoznak. Mert a kormány azért van, hogy az embereket szolgálja, nem pedig azért, hogy csak a saját embereinek szolgáljon. A nyugalom nem azt jelenti, hogy mosolygunk a világra egy postabélyegről, de minden probléma előtt becsukjuk a szemünket. Értem azt a stratégiát, hogyha az ember soha nem mond semmilyen véleményt, akkor senkit sem dühít fel. Viszont a parlament elnöke abba a politikai garnitúrába tartozik, amely az utolsó 18 évből 13-ban kormányzott. Az ő névjegyük a félkész autópálya Pozsony és Kassa között, a közigazgatás elfuserált digitalizációja, ahol egymilliárd eurót elfújt a szél, vagy a rázsochy kórház váza. Tartok tőle, hogy négy év múlva a gazdaságunknak is már csak a váza marad meg. A kormány hat hónapos kormányzása után Pellegrini nemcsak a büntetőtörvénykönyv megerőszakolásában való részvételt írhatja bele a politikai örökségébe, hanem azt is, hogy összeüti a bokáját, ha a miniszterelnök megkörnyékezi a köztársasági elnök alkotmányos hatásköreit, vagyis annak a hivatalnak a hatásköreit, amit a Hlas elnöke meg akar szerezni. Nem kapott túl nagy visszhangot az sem, hogy Pellegrini nem támogatta például, hogy a kórházban kezelt gyerekeknek joguk legyen a szülői kíséretre, hogy a koalíciós partnereivel közösen már eddig több mint 900 hivatali illeték összegét emelték fel, de az élelmiszerárakkal – amit pedig meg is ígértek – nem tettek semmit, emellett pedig veszélybe sodorják több milliárd euró uniós forrás felhasználását, mert a jelöltjeik nem képesek teljesíteni a megállapodásokat. Ez fog több nyugalmat hozni a társadalomba, ettől lesz nagyobb az emberek bizalma az igazságszolgáltatás iránt? A nyugalmat és a nemzet egyesítését ígérő jelszavait csak címkének tartom, ami arra szolgál, hogy elfedje a valódi politikáját: nyugodtan haladunk a további hanyatlás irányába, elősegítjük a fiatalok elvándorlását és a kapcsolatok szétverését. Szlovákiának nem nyugalomra van szüksége, Szlovákiának rá kell kapcsolnia.

30 éven át dolgozott Szlovákia szolgálatában a diplomáciában. Hogyan értékeli a kormány lépéseit a nemzetközi porondon?

A külpolitika nemcsak a foglalkozásom volt, hanem a szenvedélyem is. Van tapasztalatom, vannak kapcsolataim, ezért is gondolom azt, hogy tudok újat vinni az elnöki hivatalba, amely kifelé, külföldön is képviseli Szlovákiát. Kevesen tudatosítják, hogy a külpolitika valójában a napi betevőt is befolyásolja. Arról szól, hogy elég stabil és biztonságos lesz-e a környezet ahhoz, hogy az emberek itt éljenek és alkossanak, hogy érdekesek maradjunk a külföldi befektetők számára, hogy ők is tudják, mire számíthatnak, ha milliárdokat akarnak itt befektetni. Ezért is dühít annyira, amikor látom, hogy a kormány kockára teszi a hírnevünket és a megbízhatóságunkat a partnereink előtt. A négy égtájat célzó politika fontos, de nem szabad elfelejteni, hogy merre van észak. Ma egyre inkább a Kreml szócsövévé válunk, a miniszterelnök Peter Pellegrini asszisztálása mellett a teljesen meg akarja fordítani, és a szövetségeseink ellen akarja hangolni a közvéleményt, megkérdőjelezi tagságunkat az Európai Unióban és a NATO-ban. Ez magasan a legkárosabb külpolitika Szlovákia történelmében. Hiszen már a legközelebbi partnerünk, Csehország is tükröt állít elénk, megszünteti a közös kormányüléseket, de hatalmas bírálatok hallatszanak Lengyelországból is. A kormány elszigeteli Szlovákiát, felégeti a hidakat a szomszédainkkal, elüldözi a szövetségeseinket és súlyosan sérti a nemzetpolitikai érdekeinket. És én kérdezem: hol vannak ilyenkor Peter Pellegrini gyakran ismételt szavai, aki azt mondta, hogy garantálni fogja Szlovákia szilárd külpolitikai kapcsolódását a szabad világhoz? Az elnökválasztáson arról is dönteni fogunk, hogy hová is tartozik Szlovákia.

Ezek viszonylag éles, kritikus kijelentések. Nem igazolja ezzel azokat az állításokat, hogy ön az ellenzék jelölje?

Élesen, kritikusan fogalmazok, mert nekem fontos Szlovákia. Ez a mi hazánk, és én nem fogok mosolyok és üres gesztusok mögé bújni, ha valamivel nem értek egyet, azt fontosnak tartom elmondani és kiállni az emberek mellett. Hangsúlyoznom kell azonban, hogy az állásfoglalásaim mindig konkrét lépésekről szólnak. Így fogok gondolkodni és cselekedni tekintet nélkül arra, hogy milyen lesz a szlovák kormány. Polgári, független jelöltként indulok a választáson, a jelöltségemet több mint 40 ezren írták alá. Ezért kérem minden szavazó, beleértve a jelenlegi koalíció választóinak a támogatását is. Látom, hogy ők is elégedetlenek a kormány teljesítményével, hogy az árak csökkentése helyett inkább a korrupcióért kiszabható büntetési tételeket és a nemi erőszak elévülési idejét csökkentik.

Milyen köztársasági elnök lenne tehát Ivan Korčok?

Az elejétől kezdve azt mondom, hogy mindenekelőtt olyan elnök akarok lenni, mint amilyet az alkotmány leír. Vagyis olyan elnök, aki jól képviseli Szlovákiát befelé és kifelé egyaránt, aki a döntéseivel biztosítja az alkotmányos szervek szabályos működését, és mindenekelőtt olyan elnök, aki szuverén módon, a saját lelkiismerete és meggyőződése alapján látja el az elnöki tisztséget, és nincs kötve semmilyen utasításokkal. Mindig igazat fogok mondani arról, hogy az országunk hol tart, mert csak így tudunk előre haladni. Ezért akarok aktív elnök lenni, és segíteni mindenhol, ahol erre lehetőség lesz. Az országunkat modernizálni kell, mert óriási a modernizációs adósságunk, amit nap mint nap érzünk és látunk, ha vonattal járunk munkába, a kórházi kezelések során és az iskolai tornaterem beázó plafonján. Kiépítetlen az állam, amelynek a működése válsághelyzetben az egyének kitartásán múlik, nem pedig a irányító intézmények jó menedzsmentjén. Tízből kilenc fiatal úgy érzi, hogy már senki sem hallgatja meg, amit mondani akar. Ezek azok a területek, ahol rá akarok mutatni az igényekre, ahol több együttműködést akarok, és ahol meg kell tenni mindent az emberekért. És végül természetesen egyensúlyt akarok teremteni, mert Szlovákia az egyik oldalra dől, és olyan elnökre van szüksége, aki nem fog hallgatni, és ha kell, az asztalra csap abban a küzdelemben, hogy az ország hová tartozzon. Olyan elnökre van szüksége, aki a népet fogja szolgálni és nem a politikusokat.

Miről szól ön szerint az államfőválasztás?

Az elnökválasztás tétje, hogy Robert Fico Peter Pellegrinin keresztül elfoglalja-e az elnöki palotát is, vagy pedig megmarad az egyensúly és az elnöki hivatal függetlensége. Mert Peter Pellegrini még mindig a koalíció része, a második legnagyobb koalíciós párt vezetője, nélküle ez a kormány nem jött volna létre, vagyis közvetlenül felelős azért, ami itt történik. Mindegy, hogy egyetért-e vagy sem a kormány lépéseivel, végül mindig a homokba dugja a fejét.

Peter Pellegrini azonban azt mondja, hogy az elnöki poszt nem az egyensúlyról szól… Ezzel szemben ő a nyugalomról beszél.

Az alkotmányunk úgy van megírva, hogy működjön a fékek és ellensúlyok rendszere, hogy a hatalom egyes összetevői kölcsönösen ellenőrizzék, kiegyensúlyozzák egymást. Hogy se a kormány, se a parlament, se a köztársasági elnök ne tudjon elszabadulni, és ne privatizálja az egész államot, ahogyan azt ma látjuk. Az egyensúly nem jelent konfliktust. Az egyensúly együttműködést jelent minden olyan területen, ahol lehet, a polgárok jóléte érdekében. De az egyensúly egyben azt is jelenti, hogy határozottan meg kell szólalni és meg kell húzni a vészféket, ha olyan dolgok történnek, a melyeknek nem lenne szabad Megtörténniük. Én teljesen megértem, hogy a világjárvány, a káosz és a szomszéd országban dúló háború nehéz évei után az emberek nyugalomra vágynak. A nyugalom azonban akkor jön el, amikor az emberek érzik, hogy a kormány és a politikusok értük dolgoznak. Mert a kormány azért van, hogy az embereket szolgálja, nem pedig azért, hogy csak a saját embereinek szolgáljon, ahogyan az történt a büntetőtörvénykönyv megerőszakolása során. A nyugalom nem azt jelenti, hogy mosolygunk a világra egy postabélyegről, de minden probléma előtt becsukjuk a szemünket. Az ilyen nyugalom senkinek sem segít Szlovákiában. Én ezt csak egy címkének tartom, ami arra szolgál, hogy elfedje a valódi politikáját: nyugodtan haladunk a további hanyatlás irányába, elősegítjük a fiatalok elvándorlását és a kapcsolatok szétverését. Szlovákiának nem nyugalomra van szüksége, Szlovákiának rá kell kapcsolnia.

Mit értsen ebből az egyszerű választópolgár?

Olyan elnök akarok lenni, aki igazat mond azokról a dolgokról is, amit talán nem hallgatunk szívesen. És az igazság sajnos az, hogy kezdünk lemaradni. Hatalmas modernizációs adósságunk van csaknem 50 milliárd euró értékben, amit mindenhol látunk magunk körül – legyen az az egészségügy, az iskolaügy, az infrastruktúra vagy a digitalizáció. Ezt érzik a magyar honfitársaink is. Éppen a déli régiók azok – Kelet-Szlovákiával együtt –, amelyeket a leginkább elhanyagoltak. Az ellenjelölt abba a politikai garnitúrába tartozik, amely az utolsó 18 évből 13-ban kormányzott, és ez az a névjegy, amiért őket terheli a felelősség. Azzal, hogy egyetért a miniszterelnök minden lépésével, a jelenlegi kormány fél évével olyan helyzetbe hozott bennünket, hogy az uniós alapokból érkező milliárdok veszélybe kerültek, enélkül pedig elfelejthetjük a modernizációt. Csak figyelmeztetni szeretnék mindenkit, hogy ezek azok az uniós alapok, amelyekből 9 millió euróért modernizálták a sürgősségi ügyeletet az érsekújvári kórházban, felújították az iskolákat Losoncon és Rimaszombatban összesen több mint 10 millióért, Tőketerebesen közlekedési terminál épült több mint 10 millióból és bővült a hulladékfeldolgozó rendszer a Dunaszerdahelyi járásban 20 millió euró értékben. Erre fogom figyelmeztetni az összes kormányt, amelyik megfeledkezik arról, hogy mivel kellene foglalkoznia. Úgy vélem, hogy ezek a kérdések fontosak a magyar választók számára is, és számíthatnak rám, mindig felemelem a szavamat a déli régiók fejlesztése érdekében.

És mi van a többi témával? Milyen ajánlattal akarja megszólítani a magyar nemzetiségű választópolgárokat?

Fontos számomra, hogy Szlovákiában minden ember jobban éljen. Én Szencen lakom, egy kevert lakosságú városban, sok magyar barátom van. Látom az identitásukat, a szeretetüket a kultúrájuk, a történelmük iránt, de látom azt is, hogy mi zavarja őket Szlovákiában. A köztársasági elnöki pozíciómból ezért rendszeres párbeszédet szeretnék folytatni a kisebbségek képviselőivel, minden régió képviselőjével, és a problémáikat továbbítani fogom a kormánynak. Ezért is örülök annak, hogy az a kormány, amelyben külügyminiszterként dolgoztam, legalább részben javított az állampolgársági törvényen úgy, hogy azok, akik felveszik egy másik állam állampolgárságát, ne veszítsék el automatikusan a szlovákot. Nem mellékes, hogy az állampolgársági törvényt éppen Robert Fico kormánya szigorította, és Peter Pellegrini a parlamentben megszavazta. Ugyancsak meggyőződésem, hogy Szlovákiának szüksége van egy egységes törvényre a nemzeti kisebbségekről, amely becsületes szakmai párbeszéd és parlamenti előkészítés alapján születik meg, mivel jelenleg ezt a kérdéskört részleteiben több törvény szabályozza. Emlékszem azonban egy komáromi találkozóra, amikor a polgárokkal beszélgettem. Az egyik magyar résztvevő azt mondta, hogy Szlovákiában nem szlovákok és magyarok élnek, hanem emberek. Mindannyiunknak, Szlovákia minden polgárának az az érdeke, hogy az országunk fejlődjön, hogy jogállam maradjunk, továbbra is a szabad és demokratikus világba tartozzunk, hogy a fiatalok adjanak még egy esélyt az országnak. És én ezért fogok harcolni.

Mit üzen a szlovákiai magyaroknak a második választási forduló előtt?

A magyar közösség kulcsfontosságú szerepet játszott Szlovákia modernkori történetében. Akár Vladimír Mečiar korszakának lezárását, akár az EU-ba és a NATO-ba való belépést nézzük, mindig a demokrácia és a szabadság elvei mellé állt, a fejlődést és a biztonságot választotta. Ma Szlovákia kormánya ezeket az értékeket ismét kockára teszi, és egyedül a köztársasági elnök áll a miniszterelnök útjában. Hiszem, hogy ezúttal az elnökválasztás során is az egyensúlyt választják, mert Szlovákia egyre inkább az egyik oldalra dől, és nekünk sokkal jobban, mint bármikor korábban, olyan elnökre van szükségünk, aki nem fog hallgatni, aki az asztalra csap abban a küzdelemben, ami az ország hovatartozásáért folyik. Olyan elnökre, aki szuverén módon, a saját lelkiismerete és meggyőződése alapján látja el az elnöki tisztséget, és nem köti semmilyen utasítás. Olyan elnök kell, aki a népet fogja szolgálni és nem a politikusokat.

---

https://ivankorcok.sk/

(PR-cikk)