Megosztás
Egyedül vágott neki a Budapest–Bamako rali 2020-as futamának három belevaló szlovákiai magyar nőci. A párkányi Dobsony Nikolett, a komáromi Mihalik Erika és a gútai Horváth Tímea legfőbb célja az volt, hogy adományokat juttassanak el Afrika egyik legszegényebb országába. A futamról, a kalandokról, a rájuk leselkedő veszélyekről és az élményeikről beszélgettünk.
A futam előtt készült videónk:
Nem igazán jellemző, hogy nők egyedül ugornak fejest egy ilyen kimerítő és veszélyekkel teli kalandban, mint a Budapest-Bamako rali. Milyen célokkal vágtatok neki a futamnak?
Minden résztvevő más, egyéni célból vesz részt a Budapest-Bamako ralin. Valaki csak szeretne kicsit kiesni a mindennapi rutinból, van, aki a saját határait szeretné feszegetni, más pedig megismerné Afrikát és az ott élő embereket. Egy cél viszont közös: adományok eljuttatása a szegényebb vidékeken élő rászorulóknak. Mi is ezzel a fő céllal vágtunk neki a 17 napos futamnak. Adományozóinknak hála nagyon sok iskolai felszerelést, illetve higiéniai eszközt, ruhaneműt sikerült összegyűjtenünk és célba juttatnunk.
Milyen hangulatban rajtoltatok el? Volt bennetek félelem, vagy az ember olyankor nem gondol ilyesmire?
A budapesti rajtceremóniára elkísértek bennünket a szeretteink is, akik nehéz szívvel búcsúztak tőlünk. Természetesen bennünk is volt félelem, viszont a rajtkapun áthaladva minden izgalom elszállt, már csak az utunk célját láttuk magunk előtt és élveztük a kalandot. Sikerült hátrahagynunk a mindennapok ügyes-bajos gondjait, így teljesen megéltük ezt a pár napot.
Mennyire volt zökkenőmentes az út, tűrte a megpróbáltatást az autótok?
Egy Hyundai Santa Fével vágtunk neki a kalandnak, amiről a rali előtt nagyon sokan azt mondták, hogy nem való egy ilyen útra. Viszont szerencsésnek mondhatjuk magunkat, az autót sikerült 110 százalékosan felkészíteni, így technikai problémák nélkül sikerült megtennünk a közel 9 000 kilométeres utat, sokszor nagyon rossz minőségű földutakon.
És ami benneteket illet, ti is tűrtétek a nehézségeket?
A fáradtságot, a nehézségeket az út alatt az ember máshogy kezeli, nem érzi megterhelőnek, hanem inkább az út velejárójának. A nap minden percében rengeteg impulzus ért minket, ami adrenalinnal töltött el bennünket.
Mely országokon haladtatok végig?
A rali egy négynapos európai szupermaratonnal kezdődött, aminek a célja február 3-án Marrakesh elérése volt. Mi Magyarországon, Szlovénián, Olaszországon, Franciaországon és Spanyolországon végighaladva értük el a Gibraltárt, és hajóztunk át Tanger Med kikötőjébe február 2-án, az esti órákban. Onnan haladtunk tovább másnap Marrakeshbe. Marokkóban négy napot töltöttünk, ami alatt átkeltünk az Atlaszon, aludtunk a dűnék között vagy éppen a kősivatagban, átvágtunk a sok helyen aknákkal teli Nyugat-Szaharán, és áthaladtunk a ráktérítőn is. Február 8-án keltünk át a Mad Max filmeket idéző pár kilométeres szakaszon Marokkó és Mauritánia között.
Milyen volt a közbiztonság ezeken a területeken?
Itt valójában nem tart rendet sem a katonaság, sem a rendőrség, csak káosz és szemét van, elhagyatott, illetve felrobbantott autókkal és föld alatt megbújt aknák tömkelegével találkozik az ember, míg a szem ellát. Mauritánián áthaladva aztán sikerült megtapasztalnunk a főváros, Nouakchott kicsit sem európai közlekedési morálját. A Szenegál folyó menti gáton áthaladva hagytuk el Mauritániát, és teljesen más világba csöppentünk: az igazi fekete szub-szaharai Afrikába. Nagy élmény volt megismerni a hihetetlenül színes Szenegált, majomkenyérfák között autózni a szavannán keresztül, vagy egy mogyoróföldön éjszakázni a szabad ég alatt.
Közben viszont jött a korántsem megnyugtató hír, miszerint helyi kormányellenes tüntetések miatt elakadt a rali…
Szenegál után következett a Budapest-Bamakó rali történetének legnehezebb és legidegőrlőbb két napja Guineában. Kormányellenes tüntetések kezdődtek az országban, melyek utcai összecsapásokká fajultak. Ez volt az első eset, hogy egy kormány nem tudta garantálni a rali résztvevőinek a biztonságát. Az előzetes megállapodás ellenére sajnos nem tudtunk végighaladni Labe városán, így alternatív útvonalat kellett találnunk. Úttalan utakon haladtunk, voltak szakaszok, ahol a kétszáz kilométeres utat kilenc és fél óra alatt tudtuk csak megtenni. De hát ez is Afrika.
A célba érkezés már zökkenőmentes volt?
Ami ezután Sierra Leonéban várt ránk, arra senki nem számított. A célba vezető út mellett végig egyenruhások tisztelegtek, a helyiek integetve ünnepeltek bennünket, még az autópályát és a fővárost is lezárták, hogy zavartalanul tudjunk haladni. Utolsó előtti este a helyiek hatalmas tradicionális mulatságot rendeztek a számunkra. A mezőny február 16-án ért célba. A nemzeti stadionban volt az ünnepélyes befutó, ahol tiszteletét tette Sierra Leone elnöke és a felesége, valamint az ország vezetői. Ezután a rali szervezői hatalmas záróbulit szerveztek a számunkra.
Kapcsolatban voltatok a többi versenyzővel, segítettétek-e egymást?
Az egész futamra érvényes volt a mottó, hogy embert és autót nem hagyunk hátra. A Budapest-Bamako rali résztvevői egy nagy családot alkotnak, és mindenben segítjük egymást. Amint meglátunk egy autót az út szélén rostokolni, máris lassítunk, hátha segítségre van szükségük. Több csapattal is közelebbi, baráti kapcsolatba kerültünk, azóta sem veszítettük el egymást szem elől.
Hogyan fogadták a helyiek az adományokat?
Nagyon sok adományt sikerült célba juttatnunk, ezúton is köszönjük az összes adományozónak és támogatónknak. Legfőbbképpen iskolai taneszközöket vittünk, amit a helyi iskoláknak, szervezeteknek osztottunk szét. Továbbá elsősegélynyújtáshoz alkalmas készleteket, higiéniai eszközöket biztosítottunk a helyi vöröskeresztnek, illetve a mentősöknek. Eldugott kis falvakban pólókat, sapkákat osztottunk szét, és természetesen az egész utunk során édességgel ajándékoztuk meg a gyerekeket.
Pontosan mennyi ideig tartott az út?
Utunk 17 napig tartott. Freetown városában további két pihenő napot töltöttünk, ahol még kiélveztük a nyári meleget és fürödtünk az óceánban. Tizenhat órás repülőút után érkeztünk haza Budapestre.
Közben tudtatok kommunikálni az otthoniakkal?
Sajnos a kommunikációs lehetőségek Afrikában elég limitáltak, így csak pár naponta tudtunk az itthon maradottaknak életjelet adni magunkról. Természetesen erre felkészítettük a szeretteinket és barátainkat, ennek ellenére számukra ez elég nehéz időszak volt. Tudták, hogy nem veszélytelen az utunk, láttak a híradásokat a guineai lázadásokról, más csapatok technikai problémáiról, ezért értelemszerűen aggódtak értünk, és minden tőlünk jövő hírmorzsának örültek. Azonban ennek a pozitív oldala, hogy kikerül az ember az internet bűvköréből és teljesen át tudja adni magát a kalandnak.
Minden bizonnyal rengeteg élménnyel gazdagodtatok és nem bántátok meg, hogy belevágtatok. Tervezitek, hogy ismét nekivágtok az útnak a közeljövőben?
Mindhárman elmondhatjuk, hogy nagyon élveztük az egész utat. Minden nehézség és kényelmetlenség ellenére, már holnap belevágnánk újra. A jövőben biztosan részt veszünk még hasonló túrákon, és legalább még egyszer visszatérünk Afrikába a Budapest –Bamako rali résztvevőjeként is.
(Farkas Linda)