Fémet a hadseregnek

Archív felvétel

Komárom vármegyei mindennapok a Nagy Háború árnyékában című helytörténeti alsorozatunkkal fel- és megidézzük olvasóinknak, hogyan zajlottak a hátországi emberek mindennapjai, ill. hogyan alakult a tájhoz kötődő személyiségek élete és munkássága az Alsó-Csallóközben az 1914–1918. évi világégés idején. Forrásunk a korabeli regionális sajtó.

(CLXII. rész)

A bányák és a gyárak állandó termelésén felül a Monarchia és Németország páratlan erőfeszítéseket tettek a réz és más hadifémek háborús célokra történő biztosítására. A hatóságok 1915 őszére már ugyan nagy mennyiségben gyűjtöttek össze hadifémtárgyakat önkéntes adományokból, de ez sem fedezte a szükségleteket. A legnagyobb tartalék ugyanis magánál a lakosságnál volt található. Az illetékes szervek ezért elhatározták, hogy minden hadifémből (vörösrész, sárgaréz, tombak, nikkel, alumínium) készült tárgyat rekviráltatnak. Az összeszedett tárgyakat beolvasztják, s a masszákat hadiműhelyekben dolgozzák fel. Leginkább a következő tárgyakat: fűzőtű, fazék, kalács- és tésztasütő, rézmozsár, mosóüst, fürdőkád, takaréktűzhely, vízszekrény, gyümölcsfőző, kávéfőzőedény, habverőüst, tál, tálca stb.

A honvédelmi minisztérium a Magyar Szent Korona Országainak Fémközőpontja Részvénytársaságot bízta meg, hogy az igénybe vett fémtárgyak összevásárlására egy, az ország minden részébe szétágazó kereskedőszervezetet létesítsen. A Fémközpont megbízottjai – leginkább a vaskereskedők – lesznek feljogosítva az igénybe vett tárgyak minden nyerészkedés nélküli összevásárlására, s azoknak átadására a Fémközpontnak.

1915. november 30-ig mindenkinek szabadjában állt eldöntenie, hogy fémtárgyait akár a „Fémet a hadseregnek”, akár a „Vasmozsarat rézmozsárért” név alatt működő hazafias egyesületnek gyűjtés céljaira felajánlja. A megjelölt időponton túl aztán a fémtárgyak beszolgáltatását kötelezővé tették.

*

Puzsér János tördelő szorgalmasan küldi a harcterekre a Komáromi Ujság példányait, melyek mindig nagy örömet szereznek harcoló ismerőseinek. Földijei a legutóbb levelezőlapon köszönték meg az ajándékot: Haschek Ferenc, Kocsis András, Rácz Károly, Czike Dénes és Antal László.

*

Erdélyi Pál udvari tanácsos, kolozsvári egyetemi könyvtárigazgató, irodalomtudós 1915 szeptember utolsó napjaiban az Ekel melletti Viharosba, az ottani villájába érkezett.

Lelkes Vince