Fémet a hadseregnek – országos gyűjtés

Komárom vármegyei mindennapok a Nagy Háború árnyékában című helytörténeti alsorozatunkkal fel- és megidézzük olvasóinknak, hogyan zajlottak a hátországi emberek mindennapjai, ill. hogyan alakult a tájhoz kötődő személyiségek élete és munkássága az Alsó-Csallóközben az 1914–1918. évi világégés idején. Forrásunk a korabeli regionális sajtó.

(LXXXIII. rész)

Komárom város polgármestere hirdetményt bocsátott ki fémgyűjtés céljából. A tisztségviselő arra kéri a lakosságot, hogy csatlakozzon a legújabb országos mozgalomhoz, és akinek nélkülözhető fémanyag van a tulajdonában az azt ajánja fel a hadseregnek.

A közlemény szövege bő száz évvel keltezése után is érdekes olvasmány. Íme:

„Az Országos Hadsegélyző Bizottság által meghirdetett »Fémet a hadseregnek«-mozgalom helyi eredményességét biztosítandó, értesítem a hazafias cél érdekében áldozatra kész közönséget, hogy a gyűjtés foganatosítása céljából 1915. április 28-ától kezdődőleg május 15-ig bezárólag minden szerdán és szombaton délután 2 órakor gyűjtőkocsik indulnak meg a város utcáin, hogy azok kíséretében a mozgalom szolgálatába állott lelkes főgimnáziumi cserkész ifjak házról házra járva átvegyék a hadseregnek szánt fémtárgyakat.

Ez okból azon kérelemmel fordulok a hazafias közönséghez, hogy a birtokában levő és nélkülözhető házi, konyha- és egyéb fémtárgyakat – a vas és az acél kivételével –,

nevezetesen: sütőket, lábasokat, fazekakat, merő- és más kanalakat, szűrőket, korsókat, kannákat, katlanokat, mozsarakat, mosó- és mosdóedényeket, poharakat, csészéket, súlyokat, szitákat, vödröket, kádakat, csöveket, virágtartókat, lakatokat, kulcsokat, kilincseket, ablakredőnyöket, hamutartókat, bográcsokat, díszszegeket, bútordíszeket, szegeket, játékokat, lámpákat, dísztárgyakat, staniolt, üveg- és pipakupakokat, ón- és ólomtárgyakat és mindezeknek törmelékét, vagyis mindazokat a tárgyakat, amelyek kizárólag vörösrézből, sárgarézből, bronzból, nikkelből, ónból és ólomból vagy ezen fémek felhasználásával készültek

– már előzetesen gyűjtse össze, hogy azokat a gyűjtésre felkért s e fémtárgyak átvételéért jelentkező cserkész ifjaknak késedelem nélkül átadhassa.

Miután a beszolgáltatott adományokról a hatóság által kimutatások készítendők, felkérem az adományozókat, hogy adományaikat – lehetőleg a súly és minőség megjelölésével – aláírt jegyzék mellett szolgáltassák át.

Ily adományokat a gyűjtőkocsin kívül a polgármester és a rendőrkapitány is minden nap elfogadnak a hivatalos órák alatt.

Felkérem a ló-, társzekér- és igáskocsi-tulajdonosokat is, hogy a cél fontosságára tekintettel, lovaikat, eszközeiket egy-egy délutánra felajánlani, és hazafias készségüket hivatalomban sürgősen bejelenteni sziveskedjenek.”

Lelkes Vince