A fényes szlovák fasiszta erőszak útján a választások felé, bal?-jobb?, bal?-jobb?

Ardamica Zorán | 2022. február 9. - 20:29 | Vélemény

Attól, hogy végül a szlovák parlament megszavazta az USA-val kötött katonai együttműködési szerződést, ne gondoljuk, hogy vagy az USA, vagy a köröttünk fekvő államok elfelejtik, ami a törvényhozásban történt. Igen, a végkifejlet pozitív, ám ha megkérdőjeleződik valami, ami egyébként nem lehet sem alku, sem kérdés tárgya, jelesül a nyugathoz való tartozásunk, akkor az nagyon nagy baj és nagyon rossz fényt vet az ország külpolitikai megbízhatóságára.

A fényes szlovák fasiszta erőszak útján a választások felé, bal?-jobb?, bal?-jobb?
Robert Fico - TASR

Az ország megmutatta kifelé, milyen könnyen rántják ki bizonyos erők a közvélemény megvezetésével a talajt erősebbnek hitt fundamentumok alól. Ami szörnyű károkat okoz, nem csupán a politika erkölcsi kérdéseiben, hanem anyagilag is, hiszen egy ország megbízhatóságának csökkenését általában kopírozni szokta a befektetések mértékének és minőségének csökkenése. (Lásd még energiaárak és csirkefarhát…)

A parlamentben való infantilis, sőt óvodás viselkedés, a zászlócskaharc, az öntözködés, óbégatás és zajkeltés, valamint a fizikai attakok (lásd a maszk letépését), a házszabály ignorálása stb. szépen előrevetíti, milyen stílusú kampányra számíthatunk a választásokig. Szomorú lesz és röhejes, ugyanakkor megvan az esélye az erőszaknak is, hiszen ha a parlamentben lehet test test elleni küzdelmeket vívni (nem csak e szavazásnál), akkor a kocsmai belpol-analízisek alkalmával, vagy a nyílt utcára szabaduló istállógőzös csőcselék feltehetőleg nem fog itt megállni.

Emellett megmutatkozott a közelgő választások egyik fő témája: a hazaárulás, ügynöközés és a nemzetmentés. Nincs ugyan napirenden, főleg nem önkormányzati vagy megyei szinten, csak hát ez senkit sem fog gátolni, hogy a másik fejére olvasson bármit, ami kéznél van. És mivel a kormányzó pártok képviselői és miniszterei a kelleténél sokkal nagyobb teret adtak egy axiómáról szóló, tehát fölösleges vitának, sajnos, legitimálták ezt a témát.

Ami azonban nem csupán szomorú, hanem egyenesen tragikus, az a következő: Tudtuk, hogy Ficonak Pellegrini kiválása után nem maradt épkézláb politikai agendája, ezért kénytelen hol diszkréten, hol nyíltabban a fasziták mellé állni, illetve az ő ügyvitelüket lopni. Ez a két nap megmutatta: most már teljesen nyíltan egy sorban áll velük, együtt tüntet velük, ugyanazt ordítja, amit ők, ugyanolyan stílusban. Már nem csak utalgatunk rá a sajtóban, nem csupán példálózunk vele jó ideje, most Fico extrémizmusa és erőszakossága a teljes valóságában megmutatkozott és bizonyítást nyert a nyilvánosság előtt. Már amennyiben a tények valamit számítanak még a nyilvánosságnak. Szomorú továbbá, hogy Pellegrini, aki a Hlasszal rövid időre el tudta hitetni a közvélemény naivabb és reménykedőbb halmazával, kormányzása alatt pedig a külfölddel is, képes egy modernebb, nyugatias szociáldemokrácia irányába vezetni a szlovák baloldal még nem fasizálódott részét, pontosan kopírozza Fico politikáját – kutyából szalonna. Nem változott semmit, maradt pótfico, koalíciós potenciálja a demokratikus oldalon jelen pillanatban önmagába roskadt. Ebből lehet főzni, kérem szépen…

Amit viszont a moszkvai „okításról”, pardon, a diktatúraügyészség ünnepléséről hazatért főügyész produkált és fogalmazott meg, az az egyik legbotrányosabb kijelentés ebben a cirkuszban. Azt állítani ugyanis tanult fejjel egy ilyen poszton, hogy a szovjetek több évtizedes itteni jelenlétét „szabályzó” – a megszállás után, kényszer alatt szövegezett – szerződés jobb, mint a most elfogadott, az színtiszta propaganda. Miért?

Mert a mostani, USÁ-val kötött és már az államelnök által ratifikált, egy bármilyen botrányos, mégis demokratikus úton, az ország szabad akaratából (mert lásd a szavazatok számát: igenis az) létrejött dokumentum. Míg a szovjetekét az ország erőszakos katonai megszállása előzte meg és kényszerítette ki. Amely megszállás nem kevés emberéletet követelt. Konkrétan az augusztusi invázió száznál több csehszlovák életbe került, ha pedig a szovjetek ideiglenes itt tartózkodását is beleszámítjuk, magyarán azt az antidemokratikus kommunista rendszert, melynek Fico egyenes ágú politikai leszármazottja (emlékezzünk a rendszerváltás környékére), akkor talán nem is lehet pontosan megszámolni, közvetlenül és közvetve hány politikai gyilkosság és tönkretett élet írható a szovjet megszállás / szerződés, igen, a főügyész által dicsért szerződés és következményei számlájára.

Miközben a főügyésznek hivatalból azok ellen illene vizsgálatot indítania, akik hazug, alá nem támasztható módon minimum az utóbbi napokban számos becsületsértést és rágalmazást követtek el, amikor (videón van, konkrétan bizonyítható vagy cáfolható, kivizsgálható) napokon át a parlamentben, a Ház előtti tüntetésen nyilvánosan és a sajtóban lehazaárulóztak és lekülföldiügynököztek bárkit. Más kérdés, kinek mi a véleménye a hazaárulásról, de van arra konkrét paragrafus, azt kéne alkalmazni. Mint ahogyan a rémhírterjesztésre is van, ajánlom az illetékesek figyelmébe.

Szóval itt lesz lassan az ideje, hogy a szapultak – türelem ide vagy oda – egyenként bepereljék a rágalmazókat. Mert ugye demokráciában ennek ez a rendje. Az az áruló, az a külföldi ügynök, akiről jogszerűen be lehet bizonyítani. Nem pedig az, akire Putyin vagy Kotleba vagy Blaha vagy bármelyik akárki rámutat.