1
Nem teljes az egyetértés?
Megosztás
Ahogyan az Együttélést és az MKP-t is megbélyegezte, sőt tönkretételükhöz is jelentősen hozzájárult a menedékbiztosítás az öreg komcsik számára, úgy a Smer is issza annak keserű levét, hogy Mečiar embereit beszállásolta magához. Mi több, némelyiküket a konyhaasztalhoz ültette... Lett is nagy lefetyelés, röfögéses csámcsogás a vályúnál.
Múltkor Rubicon című írásomban a különbséget emeltem ki e két garnitúra gyakorlata között, ma – a szlovák sajtó szintén előszedte – a közös arcélek látszanak hangsúlyosnak. Az időszerűség oka ama többszörösen felmelegített ellenzéki javaslat, mely szerint ismét meg kellene kísérelni a Mečiar-féle amnesztiák megszüntetését.
Persze, most aztán le lesznek tesztelve az elftársok, dé rendesen, vajon változtak-e, fejlődtek-e, vagy annak rendje és módja szerint kibukik-e belőlük az őstulok… Megáll-e már kezükben az eszcájg. Ne legyen sok illúziónk. Úgy kellett ez Ficonak, mint üvegesnek a hanyatt vágódás.
Viszont – ha némi esze és ereje lenne hozzá, na meg akarata, belső, erkölcsi késztetése (ide három felkiáltójel kell: !!!) – alkalma volna most bizonyítani, hogy nem a HZDS pepita utódját vezeti, hanem egy önálló, modern, nyugatias (ha, ha, ha) szociáldemokrata pártot. És aki kellemetlen, attól ez alkalomból szépen búcsút lehetne venni.
Ehhez a PR-megtisztuláshoz azonban szükségeltetne a párton belüli anyagi, politikai és személyes erő, autoritás. Okkal tarthat viszont bárki attól: ez ma már eléggé megkopott. A Híd jött, a néhai „karizma” ment… Persze, az sem ártana, ha a párt nem úszna valamiben nyakig, aminek bűzét e folyamat felkavarhatná.
Tehát nem csupán a legnagyobb kormánypárt irányának és gondolatvilágának, erkölcseinek tesztje következik, hanem valamilyen szinten a Smer korrumpáltságának szintmérése is.
És ezen aligha fognak sokat szépíteni mindazon pozitív lépések, amelyekkel a Hídnak és Bugár magas fájdalomküszöbének köszönhetően takaródzhat a Smer.
Az a fájdalomküszöb márpedig elég magas, úgy tűnik, egészen a kulturális autonómiáig ér fel. Ami azért nagy durranásnak ígérkezik. (És itt vissza is utalhatunk e szöveg első mondatának felkent alanyaira, nekik nem adatott meg e cél elérése.)
Fico gyengül, és közben nem tud a nyugatba kapaszkodni, nincsenek ott természetes segítő partnerei – ez is egyfajta lakmusz.
Az a Fico, akinek politikája éppen kétrét hajlott gerinccel esedezik az olykor szlovák állampolgárokat Pozsonyban vegzáló kínai diktatúra bocsánatáért, amiért Kiska államfő leült beszélgetni kicsit a Dalai Lámával. Azzal a „nyugdíjas” (hiszen simán nem születik újjá…) szellemi autoritással, akitől a ’89-es tömegmészárlás rendszere máig félti a másfélmilliárd lakosságú ország egységét… Hát igen, Kína bizonyára Pozsonyban fog részeire bomlani egy szürke, októberi napon, és Kiska tehet majd róla… Igazán helyénvaló e diplomáciai pánik.
De főleg árulkodó.