Fizetne a szar a polcról?

Ilyen univerzális Lucifernek számít Közép-Kelet-Európa szerte a magyar származású amerikai oligarcha, Soros György. Aki annak idején, amikor a térség országaiban elkezdődött a kommunista diktatúrák felszámolása, az elsők között áldozott sok-sok pénzt arra, hogy az ágrólszakadt, agymosott, elvadult, politikai analfabétákká butított közép-kelet-európai népességnek legyenek olyan vezetői, akik legalább késsel-villával tudnak enni.

Így történt ez Szlovákiában és persze Magyarországon is. Soros György alapítványainak támogatásával kerültek el nyugat-európai és tengerentúli egyetemekre azok a fiatalok, akikben megvolt a kellő potenciál és hajlandóság arra, hogy felnőttként majd képesek legyenek, de legalább megpróbáljanak működtetni egy demokratikus berendezkedésű, azaz civilizált társadalmat.

Nem menjünk most bele, hogy miként sikerült félre a tárgyalt térségben szinte mindenütt a rendszerváltás, magyarán, a kommunista diktatúra lebontása, a demokratikus rendszer felépítése és működtetése. Legyen elég annyi, hogy az állatkerti vadak jellemzően éhen döglenek, ha visszaengedik őket a vadonba… Aki érti, mi e tekintetben a pálya, olvasson tovább. Aki nem tudja, miről van szó, abbahagyhatja az olvasást. Sőt!

Szóval így lett „vezére” a diktatúrából a demokráciába, vagyis az önmagukról gondoskodni alapszinten is képtelen, éhező „állatkerti vadaknak” Szlovákiában annak idején egy Vlagyimir Mečiar nevű gazember, Magyarországon pedig valamivel később Orbán Viktor.

A két kártevő közt annyi az alapvető különbség, hogy Mečiar a kommunizmusban szocializálódott, abban a rendszerben vált felnőtté, ezért nagy valószínűséggel a kommunista titkosszolgálatoknak köszönhetően került hatalmi pozícióba a rendszerváltást követően. Orbán Viktor viszont tulajdonképpen majdnem „romlatlan”, forradalmi gondolkodású ifjúként lett vezető politikus. Többek között annak a Soros Györgynek köszönhetően, aki nem kevés pénzt áldozott arra, hogy Orbán és társai tanulhassanak. Hogy időnap előtt ne dögöljenek éhen a kapitalizmus őserdejében…

Mindennek fényében még ordítóbbnak számít az azonosság kettejük között. Mindketten Soros Györgyöt kiáltották ki önmaguk és az általuk képviselt tolvajtempó kurzus legádázabb ellenségének!

Viszont míg Mečiarnak legalább annyi mentsége lehetett, hogy ő a kommunista diktatúrában szocializálódott individuumként eleve a vérében hordozta a demokratákkal szembeni utálatot, Orbán Viktor majdnem romlatlan ifjoncként többek között épp Soros Györgynek köszönhetően kerülhetett föl a hatalmi polcra. Az már a saját, de sajnos leginkább Magyarország tragédiája, hogy ugyanolyan lett, mint ama bizonyos szar… Mindjárt legfinomabb lekvárnak képzelte magát ottan. A polcon, nevezetesen.

Így történhet meg, hogy Orbán és társai legújabban épp olyan mosdatlan szájjal pofáznak vissza valamikori gyámjuknak, mint ahogy azt a kilencvenes évek közepén Mečiar és bandája tette. Aki – nem mellesleg – épp olyan technikákkal lopta szét Szlovákiát akkor, mint Orbán és a Fidesz-ragadozók Magyarországot most.

Ez van, de egészen biztosan ugyanolyan lesz a hatalmi tobzódás vége Magyarországon is, mint ahogy Szlovákiában két évtizeddel ezelőtt. Mečiar azóta a süllyesztőben vegetál, az rugdal bele, aki akar.

Magyarországon erre még egy ideig várni kell. Addig egészen biztosan, amíg Orbánék következmények nélkül folytathatnak olyan közbeszédet, amiért jobb helyeken egy koszos kocsmában is valagba rúgnak, de legalább is lehurrognak egy-egy félrészeg szófosót. Itt konkrétan arra kell gondolni, amit a minap Orbán bírt üzenni egyik mitugrász pucerével. Konkrétan arra az erkölcsi dilemmára reagálva, mennyire jogos a Fidesz részéről Soros Györgyöt úgy támadni, hogy közben vezetőinek jelentős része az ő pénzén tanult külföldön, illetve a pártot a kilencvenes évek elején támogatta a magyar származású amerikai milliárdos. Orbán Viktor azt üzente:

„Ha Soros úrnak kell a pénz, akkor minden fideszes fizesse vissza!