Forró Krisztián megüzente
Legyen már vége a magyarországi választási kampánynak, mert a külhoni magyarok isszák a levét annak is. Ezt én mondom (és még sokan), nem pedig Forró Krisztián.
Majdnem paradox módon, hiszen a propaganda szerint a magyar kormánypárt tesz a legtöbbet a külhoni magyarokért...
Hát akkor lássunk példákat arra, hogy miként nem teszi meg a legtöbbet, legalábbis a legtöbb jót nem.
A magyar kormánypárt szerint, aki OV, Magyarország nem keveredik bele a háborúba. Azon túl, hogy Európában már mindenki belekeveredett, aki pénzből él, eszik, tankol, dolgozik, van szeme és lelkiismerete stb., ez azért is hazugság, mert az ukrán menekültek - el kell ismerni - egészen más bánásmódban részesülnek, mint anno a gazdasági migránsoknak titulált menekültek. Tehát valójában OV két kapura játszik, mindkét háborús fél felé mutat gesztusokat. A baj ott kezdődik, hogy ez a jelenlegi helyzetben lehetetlen. Pl. azért – ha már a lelkiismeret, az erkölcs, ne adj isten, a keresztény szeretet nem játszik –, mert Magyarországot Putyin hivatalosan is felvette Oroszország ellenségeinek listájára (ami szinte az egész világtérkép).
Amikor a V4-ből (O)V1 lesz, akkor az nem a háborúból való kimaradás jele. Hanem annak a jele, hogy már megint mindenki szembe jön a sztrádán...
OV nem megvédi a magyarok érdekeit, hanem éppenséggel megbélyegzi az országot egy akkora szégyenfolttal, amely a még közvetlen szomszédságban – az elmúlt V4... – és az egész normális világban elszigeteltséghez vezet. Márpedig az elszigeteltség sosem szolgálja egy ország gazdasági érdekeit, de még csak a biztonságpolitikai érdekeit sem. Ezzel a nagy „kimaradás”-politikával OV nem tudja garantálni, hogy Magyarország egy szétterjedő konfliktusból kimaradjon, de garantálja az ország mások iránti megbízhatatlanságát. Vagyis azt a státuszt, amely elriasztja a befektetőket. Csak remélhetjük, hogy a kampány vége és a választások után némiképp enyhül ez a retorika, amely sajnos pontosan illeszkedik Magyarország rossz történelmi döntéseinek a sorába. Nevezetesen, hogy komoly helyzetekben szinte mindig a rossz térfelet választja.
Amit még OV a jelenlegi barátságtalan politikájával elér az ukránoknál, az az ottani magyar kisebbség ellehetetlenítése. Ha ez így folytatódik, a hétköznapi ukrán ember és az ukrán állam többször szembesül a „magyarok” oroszbarátságával, mint az ukránok oldalán harcoló helyi magyarok hősiességével.
Ez oda fog vezetni, hogy a 100-150 ezer ottani magyar vagy végleg áttelepül (ha esze és egy kis pénze van, akkor nyugatra, ha nincs, akkor Magyarországra – csak mondom, menekült lesz, esetleg gazdasági migráns), vagy pedig lassan elfogy a háborúban, netán az azt követő időszakban.
Ezt én nem nevezném a külhoni magyarok támogatásának.
Másik példa:
A szlovákiai magyar egyesült párt második MKP-platform-vezetője (ugyebár nem úgy viselkedik, mint az egész Szövetség elnöke...), Forró Krisztián, aki úgy nem vesz részt a magyarországi kampányban elnökként, hogy nagyon szívesen válaszol a magyar kampányt érintő kérdésekre elnökként egy OV által pénzelt „média”-felületen. Megüzente:
„Fegyverekkel nagyon nehéz békét teremteni.” Gratula, most aztán jöhet a Nobel-díj. Ezek szerint a megtámadott, bombázott, házából elűzött, gyermekét a fronton elvesztő ukrán embernek és az őt védő katonának nincs szüksége fegyverre... Ha Forró így megüzente, vajon miért nem tiltakozik Forró naphosszat és hangosan (meg ne tegye!) a szlovák kormánynál? Annak miért nem üzeni meg? Miért nem üzeni meg inkább Putyinnak, hogy „Fegyverekkel nagyon nehéz békét teremteni”? Hiszen Putyinnak egy szavába kerülne leállítani az öldöklést!
Forró másik üzenete az interjúban (ha annak nevezem): „Kimutatható tény, hogy egyik kabinet sem tett annyit a külhoni magyarokért, mint a 2010 óta hivatalban lévő kormányok.” Vagyis a Fidesz-kormányok. Hát kérem, Szlovákiában az is kimutatható ám, hogy mind az iskolaprogram, mind a médiacsalád-telepítés, mind az ezekkel és a Baross-pályázatokkal megtámogatott ideológia-export csupán növelte a közegben tapasztalható aránytalanságokat. Pl. a sajtó jellegű független sajtó kárára, a kitömött, dilettáns, propaganda-„sajtó” örömére, vagy az alulfinanszírozott, de kóser, hagyományos állami iskolák, óvodák, és az őket látogató gyerekek kárára és az ideológiai prés alatt Magyarországról jól pénzelt egyházi iskolák, ovik örömére. Ha a megosztás jó, akkor van Forrónak igaza... De nincs.
Az már csak hab a tortán, hogy a szatelitpolitikát tagadó, de gyakorló elnök úr a cikk végén az OV melletti nyílt kiállásával mit üzen a párt választóinak...
„Bízom benne, hogy minél többen részt vesznek a választáson, és a nemzetpolitika jelenlegi irányvonala folytatódni fog.” Ha a Szövetség elnöke ilyet üzen, nem lehetséges ezt másképpen értelmezni, mint hogy a Szövetség egy OV politikáját aktívan támogató párt.
Tehát aki OV politikájával nem ért egyet, annak a szavazatára a Szövetség nem is számít.
Na, szép, kíváncsi vagyok a többi platform véleményére.
