Forró Krisztián szerint elkezdődött az árkok betemetése az MKP és a Híd között, miközben az MKP távolodott az Összefogástól – Interjú

Júliusban választották meg az MKP elnöki posztjára. Hogy telt ez a fél év az elnöki poszton, mi az, amit el tudott indítani, meg tudott változtatni?

Konkrét célokkal, konkrét elképzelésekkel indultam neki ennek a történetnek. A kongresszusi beszédemben is mondtam, hogy én azt szeretném elérni, hogy létrejöjjön az egység a szlovákiai magyar társadalomban, úgy politikai, mint társadalmi szinten. Tehát ez mind a kettő fontos. És azt is mondtam, hogy ez tulajdonképpen nem cél, vagyis nem az a cél, hogy ez megtörténjen, hanem ez csak egy eszköz ahhoz, hogy a felvidéki magyarság megmaradjon, gyarapodni tudjon. Mert február 29-e után az a helyzet alakult ki, hogy csoportos magyar érdekképviselet nincs a parlamentben, és azért ennek a negatív hatásait érezzük.

Az MKP már megemésztette, hogy az Összefogással és még néhány más tömörüléssel együtt létrehozott közös listával sem sikerült bejutni a parlamentbe?

Szerintem most mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy így nem sikerülhet. 2016-ban is azok voltak a listán, akik most, 2020-ban az MKÖ-listán is ott voltak. 2016-ban és 2020-ban sem sikerült az áttörés. Ebből is látszik, hogy önmagában az MKP és az Összefogás nem tudja megteremteni a szükséges 5%-ot, az erős magyar érdekképviseletet a szlovák parlamentben. Vagyis szükség van arra, hogy valóban széles körű egységet teremtsünk, hozzunk létre. És ezért mondom, hogy nagyon komoly és fontos lépés volt, ami a karácsony előtti napokban történt.

Elnöki szinten kimondtuk, hogy az MKP és a Híd együtt tud működni a következő időszakban. Tudjuk jól, hogy több mint 10 évig tartott az árokásás, itt az ideje, hogy ezeket az árkokat elkezdjük betemetni.

A közgyűlés nyáron több új arcot is választott a párt elnökségébe, de maradtak régi, ismert politikusok is. Hogyan sikerült összerázni ezt a társaságot, hogy működik most a párt elnöksége?

Véleményem szerint nagyon jó elnökség jött létre. Vannak tapasztalt arcok, akiknek van politikai múltjuk és az elmúlt időszakban aktív részesei voltak a politikai életnek, és vannak új emberek is, akik ugyan szereztek már tapasztalatot a politikában, de eddig nem voltak rivaldafényben. Ez új szemléletmódot is hoz az elnökségbe, más szempontokat, nézőpontokat. Tehát van tapasztalat is, és új erő is, és a tenni akarás jellemzi az elnökséget. Vannak ugyan véleménykülönbségek is, de mivel a cél közös, a végén mindig meg tudunk egyezni egy egészséges kompromisszumban. Úgyhogy véleményem szerint ez a jelenlegi elnökség összerázódott és valóban egy olyan munkát tud végezni, ami a közösségünk számára fontos.

A kongresszuson látszott, hogy két csoport van a pártban, egyrészt a korábbi elnök, Menyhárt József és az elnökjelölt Őry Péter körüli emberek, másrészt Berényi József és az ön csoportja. Ebből a harcból a kongresszuson önök jöttek ki győztesen. Sikerült elásni a csatabárdot, sikerült együttműködésre késztetni ezt a két csoportot?

Csak azt tudom ismételni, amit már elmondtam. Szerintem itt a csatabárd ki sem volt ásva, így el sem kellett ásni. Köztem és Őry Péter közt nem volt egy olyan feszültség, vagy olyan áthidalhatatlan, leküzdhetetlen ellentét, ami rányomta volna a bélyegét az elnökség munkájára. Véleményem szerint nagyon jól tudunk együttműködni és én bízom benne, hogy ez csak javulni fog majd a következő időszakban.

A kongresszus egyik fő témája volt az egység megteremtése. Ez elindult Gombaszögön a Közéleti Piknikkel. Majd jött a Komáromi Nyilatkozat, és aztán szeptemberben elkezdődtek a tárgyalások az MKP, a Híd és az Összefogás között. Az eltelt időben azonban a részletekről nem sokat árultak el, minden zárt ajtók mögött folyt. Mit értek el, miben nem sikerült megegyezni? Hogyan zajlottak a tárgyalások?

Ahogy augusztus 20-án mondtuk, két munkacsoportot hoztunk létre: az egyik a tartalmi munkacsoport, ahol arról volt szó, hogy a három párt milyen alaptézisek mentén tud együttműködni, melyek azok a programpontok, amelyekben az együttműködést el tudja képzelni a három párt. Véleményem szerint a 12 pont, amit már nyilvánosságra hoztunk, tükrözi ezeknek a tárgyalásoknak az eredményét. És ez egy jó alap, ez az, ami mögött mind a három párt fel tud sorakozni. Természetesen emellett szükség lesz arra, hogy a konkrét helyzetekre, a konkrét problémákra megtaláljuk a megoldásokat.

Mindenképpen szeretném kiemelni azt, hogy ez egy magyar párt lesz, amelyik a nemzetiségekkel együttműködve, az általunk, a felvidéki magyarság által lakott régiók érdekképviseletét vállalja fel.

Tehát egy gyűjtőpárt lesz. A munka másik részét a szerkezeti munkacsoport végezte, amelynek azt kellett megoldania, hogy hogyan fog működni ez az új párt.

Térjünk vissza egy kicsit a tartalomra. Nem tartja sovány eredménynek a tizenkét pontot? Azt várta volna az ember, hogy a munkacsoport egy pártprogramhoz hasonló dokumentumot készít el, de annak ez elég vékonyka.

Mindent lehet bővíteni és kell is bővíteni. Itt arról volt szó, hogy tegyünk le egy alapot, ami mögé mindenki fel tud sorakozni, és alkossuk együtt ezeket a programpontokat, mert erre szükség van. De ez egy jó kiindulási alap, amiben mind a három párt meg tud egyezni. És olyan alap, amihez csatlakozni tudnak más szervezetek, intézmények is, amelyek úgy érzik, hogy a felvidéki magyarságot szeretnénk képviselni. Ezt az együttműködést, ezt az egységet minél szélesebbre kell nyitni, és ahhoz ez egy nagyon jó kiindulási alap. Tehát aki ezt a 12 pontot fel tudja vállalni, azzal tudunk tárgyalni arról, hogy a közösségünket együtt tudjuk képviselni.

A másik munkacsoport, ahogy már említette, a párt struktúrájával, szerkezetével foglalkozott. Ez mire jutott? Kétféle interpretációt hallottunk, egyik az, amit önök képviselnek a Híddal együtt: nagy előrelépést értek el, szinte mindenben, vagy a kérdések kilencven százalékában megegyeztetek. A másik az Összefogás nézőpontja, akik azt mondják, hogy van ugyan előrelépés, de szinte semmiben sincs végleges döntés. Tehát, mi a helyzet?

Erre csak azt tudom mondani, hogy ha valaki úgy áll hozzá a kérdéshez, hogy amíg nincs mindenben megegyezés, semmiben sincs megegyezés, akkor valóban lehet azt mondani, hogy nem történt semmiben előrelépés. Én úgy látom, hogy az elmúlt néhány hónapban ez a munkacsoport végezte a dolgát.

Sokszor valóban megakadt ez a folyamat, kerestük a lehetőséget, a kompromisszumokat, hogy közelítsük a Híd és az Összefogás álláspontját. Azt mind a két párt elismerte, hogy az MKP adja az új párt vezetésének 50%-át.

Ez egyébként érthető is, ha figyelembe vesszük, hogy a két kisebbik párt együttesen nem teszi ki az MKP-nak a támogatottságát. Mondhatnánk azt is, hogy az MKP-nak járna a többség az új pártban, de mi felelősségteljesen állunk a kérdéshez. Természetesen szeretnénk, ha megkerülhetetlenekké válnánk, ugyanakkor partneri viszonyt szeretnénk fenntartani a többi résztvevővel is, és azt mondjuk, hogy az MKP egyedül ne legyen meghatározó. Így lehet korrekt partneri viszonyt létrehozni. Az MKP pozícióját sem a Híd, sem az Összefogás nem kérdőjelezte meg. Tehát a vita a fennmaradó 50% elosztásáról szól, hogy ebből melyik pártnak mekkora szelet jut, ebben kellene megállapodni.

Már „csak” ezt kellene eldönteni? A többi kérdésben megegyeztek?

Igen, és emellett nagyon sok kérdésben tényleg megtaláltuk azt, hogy hogyan tudnánk együttműködni. Eldöntöttük, hogy az arányok figyelembe vételével a pártnak legyen országos tanácsa, kongresszusa, járási elnökségei, országos elnöksége. Ugyanakkor megbeszéltük azt is, hogy legyen egy olyan testület, egy szűkebb grémium, aminek ugyan nincs döntéshozó joga, de négy kérdésben javaslattevő joga van. És ebben a testületben mindegyik fél azonos arányban képviselné magát, vagyis itt is tettünk egy kompromisszumos lépést: akkor is tudunk korrektül együttműködni, ha az MKP-nak ebben nem lesz meg az 50 százaléka. Valóban nem erőfitogtatásról volt szó a részünkről, és a tárgyalások során úgy éreztem, hogy a partnerek is így állnak hozzá. És amikor már úgy láttuk, minden rendben, akkor megpróbáltuk a másik két párt közti arányok esetében is közelíteni az álláspontokat.

Ekkor jött el az, hogy az Összefogás azt mondta, ultimátum érkezett a Híd részéről, és hogy ők ebbe nem mennek bele. Megmondom őszintén, hogy számomra ez furcsa volt, mert valóban úgy tűnt, hogy ez az egyetlen kérdés, amiben még nincs megegyezés.

Az elnökségi ülésünk tartott, amikor az Összefogás az ismert Facebook-posztot feltette, és ezzel borult az asztal.

És utána jött a még furcsább sajtótájékoztató.

A másnapi sajtótájékoztató meglepő volt számomra, főleg amikor ott azt hallottam, hogy nincs semmiben megegyezés, holott azért az elmúlt időszakban nagyon sok előrelépés történt. Csak arra tudok gondolni, hogy az Összefogás ezzel az időt húzza. És ez szerintem nem egy bölcs döntés, tekintettel arra, hogy a közösségünk igényli, hogy már ne egymással foglalkozzunk, hanem az őket érintő problémákkal. Addig hiába próbálunk lépéseket tenni az oktatás területén, a gazdasági kérdésekben stb. Az emberek várják azt, hogy legyen egy egységes, közös fellépés, és éppen ezért úgy érzem, hogy felelőtlenség játszani az ő türelmükkel, figyelmen kívül hagyni a közösség igényét.

Az Összefogás azt mondja, hogy még abban sem állapodtak meg, hogy egy teljesen új pártot hoznak létre aláírásgyűjtés után, vagy az Összefogást, mint pártot használják és alakítják át a közös párttá?

Valóban ez a két lehetőség áll a rendelkezésünkre, erről tárgyaltunk, és ez a két lehetőség elfogadható volt mindhárom félnek. Ezért is volt meglepő a számomra az Összefogás reakciója. Az egyik lehetőség, hogy aláírásokat kezdünk gyűjteni és egy teljesen új pártot hozunk létre, aminek a három párt a részévé válik. Ha azonban a járványügyi helyzet ezt nem fogja lehetővé tenni az új évben, akkor a másik lehetőség, hogy az Összefogás párt égisze alá kerül a többi párt is, lesz egy új pártnév, és az alá besorakozik az MKP és a HÍD is. Mind a két megoldás elfogadható mindhárom pártnak. Ez nem sarkalatos kérdés, nem ezen áll vagy bukik a megegyezés: ha a járványügyi helyzet engedi, akkor aláírásokat fogunk gyűjteni, ha nem, akkor jön a másik alternatíva. A végső döntés a helyzettől függ.

Tehát már csak a párt elnökségén belüli arányok voltak kérdésesek, az, hogy 3:2:1 lesz-e az arány, és ebből a 2:1, a Híd és az Összefogás aránya? Ez nem tetszett az Összefogásnak? A Híd még felvetette azt is, hogy akkor bővítsék az elnökséget, legyen az arány 5:3:2. Ez is elfogadható az MKP-nak?

Nekünk teljesen. Ugyanúgy adott az, hogy öt embert, tehát a testület felét az MKP adja, és a maradék felosztása – 3:2 arányban a HÍD javára – pedig az Összefogásnak kedvezne a korábbi javaslathoz képest. A sajtótájékoztató előtti napon Sólymos László arról tájékoztatott, hogy nekik az 5-3-2-es arány az új párt elnökségében elfogadható, és hogy ezt elmondja Összefogás elnökének is. Én úgy tudom, hogy miután ezt a kompromisszumos javaslatot megtette a Híd elnöke, azután tette fel az Összefogás azt a posztot. Az valóban meglepő reakció erre az ajánlatra.

Az Összefogás előválasztással szeretné eldönteni, hogy milyen arány alakuljon ki az új pártban a három alapító között. Erről mi a véleménye?

Ez a kérdés a tárgyalások során felmerült, de a végén már nem szerepelt a kérdések közt. Ezt most hozta fel ismét az Összefogás.

Miért vették le a napirendről? Nem elfogadható önöknek ez a megoldás.

Konkrét eredményekből szerettünk volna kiindulni. Arról volt szó, hogy figyelembe vesszük a parlamenti választáson elért eredményeket, azt, hogy polgármesterek, megyei képviselők, megyei tisztségviselők tekintetében hogyan állnak a pártok. És ők mandátummal bíró emberek. Tehát ez egy nagyon fontos irányszám, olyan adat, amiből ki lehet indulni. Ez nem azt mutatja, hogy éppen milyen a hangulat, hanem valóban konkrét eredményekről van szó, amikből ki lehet indulni. Az előválasztás kérdése természetesen mindig egy adott hangulatról, egy adott pillanatról ad tanúbizonyságot, és ez nem biztos, hogy korrekt számot adna. Vegyünk csak egy példát mostani politikai életből: a jelenlegi kormánypártok preferenciái az elmúlt egy évben lényeges ingadozásokon mentek keresztül.

Tehát az előválasztásról önök már nem akarnak tárgyalni?

Mi ezt a kérdést lezártnak tekintjük, mi az aktuális eredményekből, a kézzel fogható eredményekből szeretnénk kiindulni.

Visszatérve a karácsony előtti eseményekre: az Összefogás azt állítja, hogy ők azzal mentek el kedden este, hogy közös sajtótájékoztató lesz szerdán. De másnap reggel kaptak öntől egy hívást, majd egy SMS-t, hogy ha elfogadják a megállapodást, akkor lesz közös sajtó, ha nem, akkor csak az MKP és a Híd elnökei tartanak sajtótájékoztatót.

Valóban, elnökségi döntés született arról, hogy ha az Összefogás így áll hozzá, hogy ők nem akarnak az egyesülésben első körben részt venni, akkor legyen ez a sajtótájékoztató kétszemélyes. Én azt a megbízást kaptam, hogy reggel kérdezzem meg az Összefogás elnökét, hogy meggondolták-e magukat, bele tudnak-e állni ebbe az egységbe az első körben, vagy majd folytatjuk januárban. Viszont hogyha az egységben első körben nem szeretnének részt venni, akkor ez a sajtótájékoztató kétszemélyes lesz. Mivel az Összefogás elnökét nem tudtam elérni telefonon, de elnökségi megbízásom volt, ezért valamilyen formában tudatnom kellett vele a döntést, ezért küldtem SMS-t. A sajtó képviselőivel szemben sem lett volna korrekt, hogyha háromszemélyes sajtótájékoztatót hirdetünk meg, és utána csak két ember áll ott. Mivel az Összefogás visszajelzett SMS-ben, hogy ők ebben az egységben most nem vesznek részt, ezért mi kiküldtük a sajtó képviselőinek az értesítést, hogy a háromszemélyes helyett csak kétszemélyes lesz ez a tájékoztatás.

De hogy képzelték, hogy ketten tartanak a sajtótájékoztatót arról, hogy lesz majd később egy hárompárti egyezség? Ez hogy folytatódott volna? A Híd és az MKP megegyezik valamiben, amit a három párt már előtárgyalt, és aztán, hogyha akar az Összefogás is csatlakozhat? Így képzelték?

A sajtótájékoztató teljesen abban a szellemben zajlott a mi részünkről, ahogy a megállapodás szólt. Tehát tulajdonképpen mi közöltük, hogy

tettünk az egység felé egy újabb lépést, a Híddal meg tudtunk egyezni, és természetesen a tárgyalások tovább fognak folyni az Összefogással is, hogy lássuk, hajlandók-e csatlakozni ehhez az egyesüléshez.

Mi a sajtótájékoztatón is hangsúlyoztuk, hogy ez még önmagában nem az egység. Az elmúlt tíz év arról szólt, hogy árkokat ástunk, úgy politikai, mint társadalmi szinten. És azzal, hogy az MKP és a Híd kinyilvánította, hogy együtt mennek tovább, az árkok betemetése elkezdődött. És még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy ezt az egységet minél inkább ki kell szélesíteni. Nem engedhetjük meg, hogy csak tipródunk egy helyben, mert abból a közösségünk nem jön ki jól. Tudni kell előre lépni, és ez egy ilyen lépés volt. Ahogy mondtam, én bízom benne, hogy januárban, amikor újrakezdődnek a tárgyalások, akkor az Összefogás is be fog kapcsolódni.

Az Összefogás állítja, hogy elsősorban a Híd sürgette, hogy mielőbb álljanak ki a nyilvánosság elé valamilyen eredményekkel. Ezt ön is így érzékelte, vagy az volt a cél, hogy legyen valamiféle előrelépés?

Az előrelépés bemutatását tartottuk mi is a legfontosabbnak. Augusztusban, amikor elkezdtük a tárgyalási folyamatot, az emberek reménnyel voltak tele. Azt várták, hogy minél előbb megegyezés születik, hogy tényleg ne ezzel kelljen foglalkozni, hogy legyen egy egységes fellépés. Azt tudatosítani kell, hogy aki azt várta, hogy egy-két hónapon belül megegyezés születik, az nem volt reális elvárás. Sok mindent meg kellett beszélni, meg kellett találni a közös hangot, a közös utat, el kellett érni, hogy közeledjenek az álláspontok.

Világos volt mindenki számára, hogy kompromisszumokat kell kötni, és ezeket a kompromisszumokat meg kell találni, ugyanakkor egyre inkább éreztük az igényt a közösségünk részéről, hogy valamit fel kellene mutatni, láttatni, hogy tényleg léptünk előre, haladunk.

És ez a bejelentés ennek az aktív hozzáállásnak a része volt, ennek a tükrében döntöttünk úgy, hogy akkor álljunk ki a közösségünk elé és mondjuk el, hogy hol tart ez a történet. Nincs értelme húzni az időt, és ne az egy helyben topogást lássák az emberek.

Már a sajtótájékoztatón elhangzott, hogy kétoldalú tárgyalások lesznek. Ez azt jelenti, hogy most az MKP a Híddal fog tárgyalni? Vagy velük már nincsenek nyitott kérdések, a jelenlegi eredménnyel mind a ketten elégedettek, és várják az Összefogást, hogy szóljon hozzá? Mi lesz a következő lépés?

Most a jogászok feladata az alapszabály kidolgozása. Ennek során biztosan felmerülnek majd kérdések, amelyeket meg kell oldani, és mindamellett keressük a lehetőségét annak, hogy az Összefogás is megtalálja ebben a történetben a saját szerepét, helyét. És ahogy említettem, ezt az egyesülési folyamatot tovább kell szélesíteni, keresni kell a lehetőségét annak, hogy minél több szervezetet, intézményt be tudjunk kapcsolni ebbe az egyesülési folyamatba.

Még az MKP kongresszusán, az első interjúban azt mondta, hogy Összefogás az, amelyik közelebb áll az MKP-hoz. Most viszont úgy néz ki, mintha ez megváltozott volna, és a Híd az MKP közelebbi partnere. Mi történt? Az Összefogás távolodott el, vagy a Híddal sikerült betemetni az árkokat?

Eleinte arról volt szó, hogy az Összefogással keressük a közös hangot. Utána jött a gombaszögi Piknik, és ott született az a döntés, hogy hármasban folytatjuk tovább ezeket a tárgyalásokat.

Valóban úgy tűnik, hogy a Híddal előbb tudtunk megegyezni, mint az Összefogással, de ez nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy ez az egyesülés minél szélesebb körű legyen.

A tárgyalások ugyan egész ősszel folytak, de a legutóbbi közvélemény-kutatásokból az látszik, hogy a magyar pártoknak az össztámogatottsága egyáltalán nem nő, inkább csökken. Nem jelent ez csalódást? Nem várták azt, hogyha elkezdődnek az együttműködési tárgyalások, akkor a választók is visszapártolnak önökhöz?

Ahány közvélemény-kutatás, annyi eredmény, és néha valóban teljes mértékben eltérő eredmények jönnek ki, attól függően, hogy melyik közvélemény-kutató intézet végzi ezeket a felméréseket. Az tény és való, hogy addig, amíg a közösségünk nem látja azt, hogy létrejött az egység, amíg csak beszélünk róla, addig az olyan, mint a kutya vacsorája. Tehát nem hiszem, hogy addig bizalommal fordulnának az egyesülés felé. Eredményeket vár a közösségünk. Az eredmény az lesz számukra, hogyha valóban közösen, egységesen tudunk fellépni. Amíg ez nincs, addig nem tudják letenni a voksukat egy megfoghatatlan, egy reménybeli dologra.

Mert valóban az látszik az elmúlt választás során is, hogyha nem bíznak és nem hisznek abban, hogy ez a képviselet valóban az ő érdeküket fogja képviselni, őket fogja szolgálni és megfelelő súlyú és erősségű lesz, akkor nem szavaznak a formációra.

Említette, hogy az Összefogás csak az időt húzza. Vagyis azt várják, hogy erősödni fog a pozíciójuk a következő időszakban? Vagy valami más oka van az időhúzásnak?

Ha a pozíciójuk erősödésére várnak, akkor véleményem szerint ez egy felelőtlen hozzáállás. Az időhúzással szerintem csak veszíteni fog a közösségünk. Minél tovább toljuk ki az egyesülésnek a lehetőségét, annál jobban károsítjuk a közösségünket.

Februárban lesz a népszámlálás. Mindenki jobban szeret olyan közösséghez tartozni, amelyik összetartó, segíti és támogatja egymást.

Ha azt látják, hogy a politikusok széthúznak és nevetségesen lépnek fel, az a közösségünkben is hiányérzetet, csalódottságot vált ki. Ezért is fontos az, és a közösségünk is azt várja, hogy legyen egységes fellépés, legyenek olyan képviselők, akik a közösben tudnak gondolkodni, nem Én-ben, hanem Mi-ben. Mondjuk el közösen a közösségünk számára, hogy miért fontos az, hogy felvállalják a nemzetiségüket, miért fontos az, hogy felvállalják anyanyelvüket. Mert ez nem „csak” arról szól, hogy kétnyelvű táblák legyenek. Hatással lesz a nemzetiségi nyelvű oktatásra, a kultúránkra, és ezek azért kézzelfogható dolgok. Ha rossz eredmények születnek, az az következő tíz évben komoly hatással lesz a közösségünkre.

A szlovákiai magyarságra az is komoly hatással van, hogy a 2020-as választás után parlamenti képviselet nélkül maradt. Igaz, Igor Matovič miniszterelnök több gesztust is tett a magyarok irányába, és a kormányprogramba is bekerült néhány nemzetiségi téma. Hogy látja, az eltelt néhány hónap kormányzása alapján, hogy ezek mennyire valósultak meg? Elégedett a kormány munkájával nemzetiségi szempontból?

Ha nemzetiségi szempontból vesszük a kormány eddigi teljesítményét, akkor megmondom őszintén, nem beszélhetünk sikerekről. Valóban voltak gesztusok, ígéretek, de ebből még kézzelfogható eredmény közösségünk számára egyelőre nincs. Tény és való, hogy ez egy olyan év, amire senki sem számított, a járvány teljesen új helyzetet teremtett. Sok más országban is nehezen birkóznak meg ezekkel a feladatokkal, olyan helyen is, ahol nem idén volt választás. Mindamellett érezzük azt, és szerintem ezt a közösségünk is érzi, hogy amennyiben nem lesz egy egységes és közös magyar fellépés, ha nem tudunk erőt demonstrálni, addig nagyon nehéz lesz eredményeket elérni.

Pedig úgy tűnt, az MKP-nak – köszönhetően Berényi József és Igor Matovič kapcsolatának – elég szoros a kapcsolata a legnagyobb kormánypárttal. Él még ez a viszony, van valamiféle állandó kapcsolat a két párt, vagy a két ember között? Folynak valamiféle egyeztetések?

Voltak találkozók, tárgyaltunk a pénzügyminiszterrel is, tehát csak ismételni tudom: gesztusok és ígéretek vannak. Viszont addig,

amíg ezek az ígéretek nem változnak konkrét eredményekké, addig nem lehetünk elégedettek, addig nem beszélhetünk sikerről.

Tehát siker akkor lesz, ha a gesztusokról áttérünk kézzelfogható eredményekre, amelyek használnak a közösségünknek.

Az MKP-t a másik, sokat emlegetett pártkapcsolata Fideszhez fűzi. Ön pártelnökként már találkozott Orbán Viktorral?

Voltak olyan rendezvényeink, ahol találkoztunk, kezet fogtunk, négyszemközti találkozóra egyelőre nem került sor.

Az MKP és a magyar miniszterelnök, a Fidesz elnöke között nem volt megbeszélés?

Eddig nem.

Hogy látja magának a Fidesznek a szerepét? Nem tartja furcsának, hogy a szlovák politikusok közül már csak Robert Fico dicséri Orbán Viktort?

Mindenkinek joga van a véleményére, és ezt joga van nyilvánosságra hozni. Én azt mondom, hogy a közösségünk szempontjából nagyon fontos az, hogy a mindenkori magyar kormánnyal és a mindenkori magyar kormányon lévő pártokkal jó viszonyt ápoljunk, tekintettel arra, hogy a magyar nemzet része vagyunk. És a magyar alkotmányban is benne van, hogy a külhoni magyarokat Magyarország segíteni és támogatni fogják.

Éppen ezért mi érdekeltek vagyunk abban, hogy Magyarország sikeres legyen, ezért a mindenkori kormánnyal és a kormánypártokkal együtt kell tudnunk működni. Ez ugyanúgy érvényes a szlovák kormány, a szlovák kormánypártok irányába is, hiszen itt élünk, itt akarunk érvényesülni, itt élnek majd gyermekeink, unokáink.

Én azt mondom, hogy az MKP és az egyesülés után létrejövő új párt is abban kell, hogy érdekelt legyen, hogy Magyarország is sikeres legyen, hiszen magyar nemzet része vagyunk, és ugyanúgy a szlovák kormány sikerében is érdekeltek vagyunk, hiszen itt élünk.

Azt hogy értékeli, hogy Magyarország – Lengyelországgal együtt – kezd elszigetelődni az Európai Unióban? Legutóbb épp a költségvetés elfogadása kapcsán a jogállami kritériumok miatt ez a két állam volt az, amelyik szemben állt a többi 25-tel.

Én úgy látom, hogy a V4-ek csoportja az az elmúlt években komoly tényezővé vált és kár lenne, hogyha ezt a tényezőt, valami megbontaná. Mert valóban megint csak az egyesülésről beszélünk, hogyha egységesen fel tudunk lépni, akkor mindig komolyabb erőt tudunk képviselni, mint egyenként. Bízom benne, hogy ez a V4-es konstelláció nem gyengülni, hanem erősödni fog.

Lajos P. János