Megosztás
Amikor a sajtó ki szokott kelni egy-egy antidemokratikus törvény beterjesztése és elfogadása ellen, olyankor bizony számos önjelölt, szorgalmas, magát a nemzet megmentőjeként, netán szabadságharcosként, fülkeforradalmárként, és más hasonló ufóként meghatározó (az identitásválasztás szabadsága nekik ugyancsak kijár) Orbán-védő is ki szokott kelni. Magából.
Kocsmában, utcán, ahol tud, egyesek, nem kevesen a netes fórumokon akár regisztrált nicknév alatt, akár valamelyik közösségi hálóból kibeszélve.
Tisztelet azoknak, akik ilyen vagy olyan véleményük mellett érvelnek. És a kutya fáját azoknak (elnézést, ennél erősebben nivelláló, semlegesítő eufemizmus most nem jut eszembe), akik sebzett, de butuska és idegbeteg sárkánykölyökként (nem, nem Süsü, Süsü aranyos volt) tüzet és füstöt okádnak. Na meg válogatott náci non plus ultrákat. Na meg személyeskedő sértéseket. Na meg vulgáris rizsát. Na meg…
Amikor a sajtó az utóbbi másfél évben – látva Orbán kormányának veszélyeit – figyelmeztetni merészelt, hát kapott a fent említett csürhétől a sajtószabadságos pofájára. Nem mintha ez nem lenne benne a pakliban, ha az ember fia szót emel egyes jogtalanságok miatt, főleg, ha a neten teszi, s nem mintha az ember tudata nem igyekezne kiszelektálni a méltatlan, általában gyáván a nevüket sem vállaló provokátorokat, akikkel fórumon sem szokás már vitatkozni, mert vannak mélységek, ahová az újságíró ne alacsonyodjon le, DE!!! De azért nem esik az olyan jól, amikor bármely sehonnai debil szidhatja például az ember mocskos kurva zsidócigány, nemzetáruló anyját, vagy kérdőjelezheti meg származását, nemi önazonosságát, netán fizikailag fenyegetheti! Persze, ez a szakmával jár, pedig nem kellene, hogy okvetlenül a szakmával járjon… Mindegy végeredményben, nem ebbe halunk bele. S nem szarunk be egy kis bántástól.
Amikor a magyar Alkotmánybíróság aztán megsemmisít egyes komplett törvényeket (az egyházügyit pölö, egy az egyben, első betűjétől az utolsóig!!!), nem csupán egyes jogszabályok egyes rendelkezéseit helyezi hatályon kívül (médiatörvény, hogy idevágót hozzak példának), s utóbbiak esetében is azért tesz így, mert az ujságírók (és szakemberek, elemzők, civil szféra sötöbö) által korábban már kifogásolt bekezdések, cikkelyek nemes egyszerűséggel alkotmányellenesek (nem, tényleg nem demokratikusak…) voltak, akkor a fórumokon fröcsögő tisztelt hölgyeim és uraim tudatosíthatnák végre, hogy nem volt igazuk. Hanem az újságíróknak volt igazuk. Szívás, tudom, de ez a szitu.
Amikor ilyet cselekszik az AB, az újságíró nem olyan naiv, hogy arra gondoljon, esetleg majd valamely fórumtroll saját neve alatt nyilvánosan elnézést kér tőle, visszavonja sértéseit, megtépi ruháját és hamut szór arra a gügye fejére. Mi több, nem várja el. Pedig jól esne neki…
Amikor a sajtó szembesül állításai megerősítésével, maximum örül. Az újságíró elégedetten hátradől a székben, kihörpinti a gyomorfekélyét maró sokadik kihült kávéját és diszkréten örül, hogy eddigi munkájával esetleg hozzájárulhatott a társadalomban élő társai (akik a zemberek és mostanság már az állatok is) bizonyos fokú megvédéséhez attól, amit a tanult alkotmánybírák szintén antidemokratikusnak, törvénybe iktathatatlannak, károsnak, nem európai kultúra és értékrend szerint valónak véltek. Szóval, hogy kicsit ő, az újságíró szintén megvédte (szabadságharc???) a magyar (illetve más) nemzetet, meg a többi érintettet.
Köztük a tajtékzón visító fórumszörnyeket. Mert ha tetszik, ha nem, őket szintén meg kell védenie valakinek az antidemokratikus vagy az egész egyszerűen rossz törvényektől.
És saját maguktól.