A függőségek mögöttes okai – avagy mi vezethet az addikció kialakulásához?

A függőség valójában egy pótlék?

Ezt a tézist veszik alapul a balatonfűzfői Swan Lake Központban is, ahol függőségek gyógyításával is foglalkoznak. A terápia során nemcsak a szer elhagyására helyeznek hangsúlyt, hanem arra is, hogy megoldódjanak a függőséget előidéző problémák. Ha ugyanis ezeket a mögöttes okokat nem kezeljük, akkor a visszaesés kockázata is megnő.

Johann Hari brit újságíró attól a provokatív kijelentésétől vált híressé, miszerint “minden, amit a függőségekről tudunk, az helytelen.” S hogy ezt a megállapítását mire alapozza? Ő maga is érintett volt a témában, ugyanis már gyerekként szembesülnie kellett azzal, hogy milyen az, ha a családban valaki drog- vagy alkoholfüggő.

Mindez akkora hatással volt rá, hogy felnőttként 3 évet szánt arra, hogy a világot beutazva interjúkat készítsen kutatókkal, szakértőkkel, szerhasználókkal. Ennek köszönhetően döbbent rá arra, hogy a legtöbb esetben az addikció létrejöttét nem maga az alkalmazott szer okozza, ugyanis az csak valamilyen pótlékként jelenik meg az érintett életében. Az illető ezzel próbál megszabadulni például a magánytól, stressztől, boldogtalanságtól.

Mi történik, ha a “szer” kikerül a képből?

Képzeljük csak el a következő szituációt: valaki egy rossz párkapcsolat miatti boldogtalanságát az alkohollal igyekszik csillapítani. Ám amikor az ital átveszi felette az uralmat, akkor rádöbben, hogy amit tesz az helytelen, és belátja, hogy segítséget kell kérnie.

Becsületesen részt is vesz egy elvonókúrán, és minden igyekezetével azon van, hogy ellent tudjon mondani az alkohol csábításának. Egy időre el is megy otthonról, hogy a gyógyulására koncentrálhasson. Úgy tűnik, sikerrel is jár, hiszen egyre több nap telik el úgy, hogy egy kortyot sem iszik. A kezdeti elvonási tünetek csillapodása után azt hiszi, sikerült leküzdenie a függőségét.

Ennek örömére hazatér, abban a reményben, hogy új életet kezd. Ám mivel újra együtt tölti a napjait a partnerével, és ismét előkerülnek a régi, megoldatlan problémák, a kezdeti lelkesedés hamar lecsillapodik.

Hisz hiába vett részt az elvonón, nem tanulta meg kezelni a konfliktusokat és azt, hogy hogyan álljon ki saját magáért. A romokban lévő önbizalma miatt nem tartja magát erős, független embernek, aki egy rossz kapcsolatnak véget vetve egyedül is tud boldogulni. Tehát nem nevezhető gyógyultnak, hiszen az addikciót kiváltó okok továbbra is fennállnak.

Innen pedig már csak egy apró lépés az, hogy emberünk egy gyenge pillanatában ismét a pohár után nyúljon, és az ördögi kör elölről kezdődjön. Ezért helytálló Johann Hari megállapítása, hiszen láthatjuk, hogy a függőség valójában csak egy tünet, a szer pedig egy pótlék, valaminek a helyettesítése, ami hiányzik az életünkből.

(PR-cikk)