1
Illusztráció: Shutterstock
Megosztás
Csak kénytelen az ember folytatni egy-egy témát, ha egyszer annak oka nemhogy elfogyni nem bír, hanem még rosszabbra fordul a helyzet. Szóvá tettem, hogy a kormány és annak parlamenti többsége valahogy nem szakad meg a gazdasági segítségnyújtásban – itt elsősorban a lakosság terheire gondoltam. Aztán a „vezető politikai elit” (külön-külön is idézőjelezhetném…) előállt egy javaslattal, amely minden bizonnyal nem olcsó (tagadhatatlanul megmozgat egy bizonyos summát), ugyanakkor nem érint minden rászorulót és nem feltétlenül lesz komolyan érezhető. Nemhogy felszabadító. Bár utóbbit nem is várja el senki, aki reálisan gondolkodik.
Volna viszont elvárás – méghozzá jogos – a lakosokat kiszolgáló önkormányzatok részéről. Ugyanis ha az állam szó szerint ezrével és megállás nélkül tolja át a hatásköröket az önkormányzatokra, akkor – igaz, hogy bizonyos adóbevételeket ma ez a szektor kap meg, de – ahhoz pénzt is kéne utalni. Hiszen amíg a minap emlegetett Bözsi néni „dönthet” úgy, hogy nem vesz kenyeret és éhezik, addig az önkormányzat nem dönthet úgy, hogy a törvények által előírt kötelességeit a lakosaival szemben nem teljesíti. Márpedig ha teljesítenie kell ezeket, akkor azokra költenie is kell, semmi sincs ingyen.
Nemrég pl. azt mondta az iskolaminiszter, hogy megnövelte a bölcsődei kapacitást. Értsd: megengedi, hogy amely osztályban eddig x gyermek lehetett, ugyanabban, ugyanazzal a területtel, felszereléssel, személyi háttérrel mostantól x + 10% gyermek legyen. Mintha a férjnek az asszony megengedné, hogy ne 10, hanem 11 sört ihasson meg este a haverokkal, de csak tízre költhet, és csak annyira legyen részeg, mintha csupán 10-et ivott volna, valamint az eddig megszokott órára otthon legyen ám!
Ez ma az állam jellemző mentalitása az önkormányzatokkal szemben. Vagyis az ország lakosságával szemben…
Ha pl. az iskolák (is, meg minden más is) összeomlanak az új energiaárak súlya alatt, akkor majd a miniszter, megengedi, hogy a gyerekek felvegyék óra alatt a kabátot és ígér valami kis pénzt esetleg majd augusztusra, amiből fagypont fölött lehet tartani az iskolaépület felét…?
Csakhogy egy önkormányzatnak 4000-nél több kompetenciája van! Nem válogathat, ez adott. Mindegyik megvalósítása pénzbe kerül. Mire ne jusson? Szemétkihordásra, közlekedésre, közvilágításra, alkalmazottra, idősek otthonára, bármilyen helyi szolgáltatásra…?
Ezt a krízist állami intervenció nélkül kezelni, a napi életet a lakosokhoz legközelebb eső szinten fenntartani nem lehet. Főleg nem úgy, hogy az állam nem fogy, apparátusa nem kisebb, nem ruház át pénzt, infrastruktúrát és személyi állományt, miközben áttolja a melót az önkormányzatokra. A kicsike, alig lélegzőkre (lásd a 300 fős kistelepülésekre) ugyanúgy, mint egy nagyvárosira. Pedig sokszor nem kéne adni se, elég lenne nem elvenni, nem elvonni, nem beszedni…
Közben pedig nincs forgatókönyv arra az esetre (mert a vagyoni zárlat /nútená správa/ végső esetben sem igazán megoldás), ha egy város vagy falu megfullad.
A kormány vezető pártja azzal kampányolt, hogy „van elég pénz, csak abba kell hagyni a lopást”. Nos, akkor most jött el az ő ideje!