Gál Tamás: Amellett, hogy szórakoztasson, a színház legfontosabb feladata az, hogy neveljen

Gál Tamás Deszka-, és Jászai Mari-díjas színművész is megpályázza a komáromi Jókai Színház igazgatói posztját. Erről kérdeztük.

Gál Tamás: Amellett, hogy szórakoztasson, a színház legfontosabb feladata az, hogy neveljen
Gál Tamás - Archív felvétel

Mi adta meg számodra a kezdőlökést ahhoz, hogy nekivágj az igazgatói pályázatnak?

Tizenvalahány színházban vendégeskedtem színészként, ezáltal rendkívüli kapcsolati tőkére tettem szert mind a szlovák, mind a magyar szakmában. Nem szeretek ezzel dicsekedni, de tény, hogy mindkét legnagyobb szakmai elismerést megkaptam, Szlovákiában a Deszka-díjat, míg Magyarországon a Jászai Mari-díjat, ami egyedülálló, mondhatjuk, és azt bizonyítja, hogy mind a szlovák, mind a magyar területen ugyanúgy tudtam teljesíteni. Megmondom őszintén, az állandó utazásokba kicsit bele is fáradtam, magánemberként kicsit közelebb szeretnék dolgozni az otthonomhoz.

Közrejátszott ebben az is, hogy a dunaszerdahelyi kőszínház alapítása terén, amely kapcsán szintén felmerült korábban a neved lehetséges igazgatóként, tulajdonképpen nincs előrelépés?

A dunaszerdahelyi színház alapítása nagy vágyam volt, de mivel ez stagnál és adódott ez a lehetőség, megpróbálnám. De nem akarok senki ellen sem menni. Az eddigi igazgatást szemlélve én értékelendőnek tartom azt a munkát, amit Tóth Tibor végzett. Bár sok-sok kritika illette az utóbbi időben, nagyon nehéz jó igazgatónak lenni. Magyarországon is több igazgató a barátom, és tulajdonképpen én magam is igazgatok, a Csavar Színházzal nagyobb produkciókat is színre vittünk, itt van aktuálisan épp a Peer Gynt, ami tizenvalahány szereplős. Látom ennek a nehézségét, de úgy érzem, hogy azt a tudást, amit az alternatív színházi világban szereztem, bele tudnám tenni a Jókai Színház életébe. A munkámmal tudnám segíteni.

Hála istennek sokan vannak mellettem, nem egyedül képzelem el a színház vezetését.

Neked milyen a közös múltad a Jókaival?

Tulajdonképpen ott kezdtem a pályámat: egy évig voltam segédszínészként dolgoztam, utána kerültem az egyetemre, majd azt követően még egy évig szerződés alatt eljátszottam négy főszerepet. A Kassai Tháliában is voltam két évet megszakításokkal, de mindezek után szabadúszóvá váltam.

Mik volnának a színházigazgatói elképzeléseid sarokkövei a Jókait illetően?

A legfontosabbnak azt tartom, hogy a művészeti előadásoknak és a közönségkiszolgáló színháznak egyenlő értékűnek kell lennie. Ugyanannyi drámát kell színpadra vinni, mint úgymond a szórakoztatóipar termékeit, mint musicalt, operettet. Ugyanis amellett, hogy szórakoztasson, a színház legfontosabb feladata az, hogy neveljen.

Tehát én szeretném, ha a stúdió-előadások megszaporodnának. A Vasmacskából olyan stúdiószínházat szeretnék teremteni, amelyről mindenki tudná, hogy a Jókai égisze alatt működik, de megteremtené a saját márkanevét. Hogy a Vasmacska az alternatív színházi világban egy tényező legyen. Ehhez le is választanám a stúdiót a nagy színházról, saját művészeti vezetéssel bírna. Neveket még nem szeretnék mondani.Emellett persze szükség van a bérletesek, illetve az előadások számának növelésére is.

Meglehetősen szűkös a határidő a pályázat benyújtására...

Nagyon kellemetlenül érint, hogy ilyen kevés az idő, nem is értem ezt. Ma értesültem a pályázatról és jövő hét péntekig le kell adnunk. Olyan gyorsan kiírták, hogy ha épeszű ember lennék, nem is tudnék rá reagálni. Mivel, ugye, ha valaki jó szakember, akkor dolgozik és nincs ideje. Mi most készülünk a Peer Gynt dunaszerdahelyi, bemutatójára. Közben jön a Csavargó Mikulás című projektünk, ami napi két előadást jelent. Magyarán az következik, hogy éjjel nappal dolgoznunk kell, hiszen semmiféle felkészülési időt nem kaptunk.

(SzT)