Gál Zsolt: Hogyan értelmezzük a közvélemény-kutatásokat?

Gál Zsolt: Hogyan értelmezzük a közvélemény-kutatásokat?

Az országos szlovák közvélemény-kutatások rendszeresen felülmérik a Hidat és alulmérik az MKP-t, illetve újabban valószínűleg az MKÖ-t is.

Nem átverést, komoly manipulációt kell keresni a háttérben, hanem logikus okokat, rendszerszintű hibákat és torzításokat – ehhez még visszatérünk. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy ha valamelyik mérvadó ügynökség (itt elsősorban a FOCUS-ra és az AKO-ra kell gondolni) nagyjából egyforma preferenciákat mér a Hídnak és az MKP-nak, ahogy ez gyakran történt az elmúlt időszakban, akkor a Hídnak legalább 1-2 százalékkal kisebb, az MKÖ-nak meg a mértnél valamivel nagyobb a valós támogatottsága. Ezt illusztrálja a grafikon is, de vegyünk sorba három konkrét példát.

Grafikon: A felmérésekben mért preferenciák a valós választási eredményekkel összevetve
Megjegyzés: A FOCUS közvélemény-kutatásai által a választásokat megelőző két hónapban mért preferenciák világosabb, a választási eredmények sötétebb színekkel.
Forrás: Focus ügynökség, ill. választási eredmények.
 

1. Epizód: 2016-ban vagyunk a parlamenti választások előtt. A FOCUS január és február második felében 8 százalék körüli eredményt mér a Hídnak, majd a párt a márciusi választásokon 6,5 százalékot kap. Az MKP-t 3,5, ill. 3,8 százalékra mérik, a válóságban ennél pár tized százalékkal többet kapnak.

2. Epizód: Három év múlva Szlovákia köztársasági elnököt választ. 2019 elején a Híd preferenciái stabilan 5 százalék felett vannak, sőt Bugár Béla 10% feletti eredményekről indít, végül csak 3,1%-ot kap. Pedig a párt messze legnépszerűbb, legismertebb politikusáról van szó, akinek minimum a párt preferenciáit hoznia kellett volna. Valószínűleg azért is indult, hogy bebizonyítsák, a párt a parlamenti küszöb felett van, és egy ilyen pozitív üzenettel fussanak neki a 2020-as parlamenti választásokig tartó kampánynak.

3. Epizód: Az Európai Parlamentbe (EP) való választást megelőző két hónapban a Híd már beesik az 5 százalékos parlamenti küszöb alá, de csak kevéssel az alatt mérik. Az MKP ezzel szemben 3, ill. 3,6 százalékon áll. Ehhez képest a választáson hajszál híján megugorja az 5%-os küszöböt, miközben a Híd 2,6 százalékra zuhan.

Mi történt ez után? A Hídból (a pártból, illetve parlamenti frakciójából) távozott Nagy József, Peter Kresák, Martin Fedor és Cséfalvay Katalin. Az igazságügyi miniszter, Gál Gábor akárcsak a párt szociális ügyi tárcánál lévő államtitkára, Ivan Švejna bejelentették, hogy nem kívánnak indulni a 2020-as választásokon. Ugyanez a helyzet Pfundtner Edittel is, és a védelmi minisztérium államtitkára, Ondrejcsák Róbert sem indul a Híd listáján (igaz, ő korábban sem indult, és nem volt a párt tagja sem). Mindez azután, hogy már korábban többen otthagyták a pártot, ill. annak frakcióját, köztük olyan nehézsúlyú politikusok is, mint Lucia Žitňanská vagy František Šebej. Nem túlzás tehát azt mondani, hogy a Híd perszonálisan jelentősen meggyengült. Ezt nem tudja ellensúlyozni a különböző, a párt listáján induló mikropártokkal való formális szövetség.

Az MKP ezzel szemben megegyezett a Magyar Fórummal és az Összefogással egy közös listán való indulásról, amelyen egy sor teljesen új ember jelent meg. Ehhez képest meglepő lehet, hogy a két pártot a FOCUS nagyjából együtt méri 4% környékén. De nincs itt semmi meglepő, ha a fentiek alapján megtanultuk értelmezni a közvélemény-kutatásokat.

Nézzük a lehetséges okokat, miért van ez így. Először is, az országos ügynökségek csaknem kizárólag szlovák nyelvű kérdezőbiztosokkal vagy telefonálókkal és kérdőívekkel dolgoznak szlovák intézmények számára, és arról kérdeznek, hogy az emberek kit juttatnának a szlovák parlamentbe. Itt azok a magyar nemzetiségű emberek, akik gyengébben beszélnek szlovákul, vagy úgy érzik, hogy valamiért szégyenkezniük kell a nyelvtudásuk miatt, vagy egyszerűen csak tartanak attól, hogy megnyilatkozzanak szlovákul, esetleg bizalmatlanok a szlovákokkal szemben, sokkal nagyobb arányban utasíthatják vissza a részvételt a felmérésben (vagy teszik le a telefont) már rögtön az elején. Közöttük nagyobb arányban lehetnek MKP/MKÖ-szavazók. Másodszor, itt van a megfelelési kényszer. Sok megkérdezett magyar úgy gondolhatja, hogy az az elvárás, hogy szlovák vagy legalább etnikailag vegyes pártra (Most-Híd) szavazzon, elvégre Szlovákiában vagyunk, szlovákok kérdeznek szlovák nyelven és szlovák intézményekbe szavazunk. Ennek a késztetésnek a hatására a megkérdezett magyarok közül néhányan (különösen a bizonytalanabbak) a Híd vagy a szlovák pártok felé húzhatnak. Első hangzásra ez elég meredeknek tűnhet, de az, hogy megfeleljünk az elvárásoknak, egyértelműen fontos szerepet játszik, jó példa erre a választási részvételre vonatkozó kérdés. Rendszeresen ismétlődő jelenség, hogy a választások előtt meg a választások után jóval többen állítják, hogy elmennek, ill. voltak szavazni, mint amekkora a tényleges részvétel. A 2016-os parlamenti választások előtti utolsó FOCUS által készített felmérésben például a megkérdezettek majdnem 77 százaléka mondta azt, hogy elmegy szavazni, a valós részvétel ezzel szemben alig 60 százalék volt. Az ok természetesen az, hogy az emberek nagy többsége tisztában van vele, a választásokon való részvételt állampolgári kötelességnek tartja a közvélemény, egyszerűen ez az elvárás, és ennek akarnak megfelelni azok, akik azt mondják, részt vesznek, majd mégsem mennek el szavazni. Nem állítom, hogy a magyaroknál is ennyire erősen jelentkezik a megfelelési kényszer a szlovák irányba való szavazásra, de valamilyen szerepe lehet.

Az első és második ok egyébként fordítva is működik, ha magyar intézmény felkérésére, magyar nemzetiségű kérdezőbiztosok, magyar nyelvű kérdőíveken, magyarul kérdezik az embereket, akkor az MKP-t szokták felülmérni a Hídhoz, ill. más szlovák pártokhoz képest (a gond az, hogy nem készülnek rendszeresen ilyen kutatások).

Harmadszor, eléggé közismert tény, hogy az országos reprezentatív mintába (többnyire 1000 és 1100 megkérdezett között) bekerülő magyar nemzetiségűek száma nagyjából 90 és 100 fő között lehet, ami túl kicsi ahhoz, hogy reprezentatív mintája legyen a szlovákiai magyarságnak. A minta tehát országosan reprezentatív, ami azt jelenti, hogy tükrözi Szlovákia választóképes, 18 év feletti lakosságának összetételét (általában nem, életkor, iskolai végzettség, regionális, lakhely szerinti és településtípus szerinti megoszlás, valamint nemzetiség szerint), de a magyarságra nézve már nem az. (Ez utóbbihoz kellenének a rendszeres, a magyarlakta régiókban, ill. kizárólag a magyarok között készülő, 1000–1100 fő megkérdezésén alapuló felmérések, amelyek eléggé ritkaságszámba mennek.) Röviden, magyar tekintetben a minta jóval jobban torzít, mint országosan, egy mintavételi hiba vagy apróbb csúsztatás a kérdezőbiztosok részéről tízszer jobban eltorzítja a mérés eredményét, mint általában.

Negyedszer, az emberek egy része, különösen, ha még bizonytalan, kire is fog voksolni, és már szabadulna a kérdezőbiztostól (mert éppen siet valahová, vagy a kedvenc sorozata megy a tévében), akkor egyszerűen bemondja azt a pártot, amelyre a legutolsó választáson szavazott. A korábbi választói magatartás egyfajta megmaradási erőt jelent, az emberek viszonylag lassan pártolnak el korábbi pártjuktól, a lemorzsolódás lassú és teljes egészében csak a választásokon mutatkozik meg. Ez mondani sem kell, a 2016-ban még 6,5%-ot szerző Hídnak kedvez.

Természetesen a közvélemény-kutatások összes többi hibája is jelen lehet, de ezek többnyire általánosan, országosan is érvényesek. Itt a legnagyobb probléma a bizonytalan, ill. rejtett szavazók kérdése. Nehéz felmérni a politikai preferenciáit annak, aki még maga sem tudja, kire fog szavazni – az emberek nem elhanyagolható része az utolsó napokban, sőt órákban dönt. És persze a felmérésekben megkérdezettek nincsenek hazugságvizsgálóra kötve, ezért a valótlan válaszokat nem lehet kiszűrni – ez most főleg Kotleba pártjánál lehet gond. A választóinak egy része rejtőzködő, szégyellik bevallani, hogy rá szavaznak (főleg a Smerből frissen érkezettek), de azért a szavazóhelyiség magányában simán rájuk szavazhatnak.

Magyar viszonylatban pont a közvélemény-kutatások eredményei (amelyek nagyjából egy szinten és valamivel a küszöb alatt mérik a Hidat és az MKÖ-t) bizonytalaníthatják el a szavazókat. De ha figyelembe vesszük a fent leírtakat, akkor nyilvánvaló, hogy ez azt jelenti, a valóságban egyértelműen az MKÖ áll jobban.

Félreértés ne essék, ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy most hátra lehet dőlni, netán egyből vágjuk magunkat győzelmi pózba. Ellenkezőleg, most kell a legkeményebben dolgozni nagy adag alázattal. De elkeseredni sem szabad a felmérések eredményei miatt, mert most már tudjuk, hogy rendszerszinten torzítanak.

A szerző közgazdász-politológus, egyetemi tanár, a Magyar Fórum alelnöke és a Magyar Közösségi Összefogás közös választási listájának jelöltje

 

(PR-cikk)