Megosztás
Annak idején sokan fenntartásokkal kezelhettük a galaxis őrzőinek színre lépést, de a kis csapat hamar belopta magát a szívünkbe, és nem mellékesen azt is bizonyította, hogy a Bosszúállókkal egyenrangú partnerként képes felvenni a harcot Thanosszal. Most elérkezett a búcsú pillanata. Megnéztük A galaxis őrzői 3. című filmet!
A galaxis őrzőit James Gunn hozta el számunkra még 2014-ben, majd a 2017-es folytatás után most elérkezett a búcsú ideje: a Disney kirúgta az író-rendezőt, akire azon nyomba le is csapott a DC egy új univerzumépítés reményében. Ennek ellenére Gunn vállalta az őrzők harmadik részének elkészítését – mint mondta, a szívén viselte Mordály történetét, amit mindenképp be akart fejezni. Igen, A galaxis őrzői 3. kedvenc mosómedvénk eredettörténetét meséli el, ami egyáltalán nem fenékig tejfel.
Hőseink a Tudástérben tengetik napjaikat: Quill még mindig Gamora elvesztésén bánkódik, Nebula egy új társadalom kiépítésén dolgozik, Mordályt pedig egyik pillanatról a másikra kísérteni kezdi a múltja. Megtudjuk, hogy létrejöttében nagy szerepet vállalt egy őrült tudós, az Evolúció Mestere, aki most vissza szeretné kapni rendkívül különleges „kreálmányát”.
Az elmúlt években olyan tendencia jellemezte a Marvel filmes univerzumát, amire korábban nem volt példa. A harmadik fázis lezárásáig a minőség kritikai és bevételi szempontból is egyenes arányosan haladt felfelé, ám a negyedik fázis már kissé döcögősen indult. Néhány kivétellel az elmúlt évek produkciói nem hozták meg a kívánt elvárásokat, és ennek a legutóbb megjelent A Hangya és a Darázs: Kvantumánia a legékesebb példája: annak ellenére, hogy felvezette a negyedik fázis új központi főgonoszát, Kangot, a nézők és a kritikusok körében is vegyes fogadtatásban részesült, emellett a pénztáraknál sem remekelt – még az 500 millió dolláros bevételt sem sikerült elérnie. Így tehát szükség volt egy olyan produkcióra, amely visszaállítja a stúdió megtépázott renoméját, végre mutat valami újat az évek során sablonossá vált, megfásult stílusához képest. A galaxis őrzői 3. részének szánták ezt az embert próbáló feladatot, amit a látottak alapján sikerült is teljesítenie.
Az őrzők mindig is a Marvel univerzumának különálló szegletét képviselték, hiszen a Thanos elleni harcot leszámítva nem igen bukkantak fel más Marvel-produkciókban (Thor legutóbbi kalandjában ugyan tiszteletüket tették, de csak néhány pillanat erejéig), és ezúttal is egy különálló történetbe cseppenünk bele, ami nem különösebben kapcsolódik az új fázis fő szálához. Korábban a stúdió megtalálta a sikeres receptet a könnyed humor, az elképesztő látványvilág és a komplex történetmesélés képében. A futószalagon történő gyártás viszont azt eredményezte, hogy szinte mindegyik film ugyanazt a stílust követte, és inkább a poénkodásra helyezték a fő hangsúlyt, ami már nem hatott olyan üdén, sőt már a bugyutaság határát súrolta.
Noha A galaxis őrzői 3. is bővelkedik az említett vicces szekvenciákkal, egysorosokkal, de lényegesen ötletesebben megkoreografáltabbak, illetve jobban el vannak helyezve. Az elmúlt évek produkcióiból szinte kivétel nélkül hiányzott a dráma, ami ezúttal nagyon erőteljesen van jelen, és mindvégig Mordályhoz kötődik, illetve az ő múltját ábrázoló flashbackek által nyilvánul meg. Ezek olyan érzelmi módon hatnak a nézőre, amilyenre korábban talán még egy Marvel-moziban sem volt példa (persze, Tony Stark halálát is megkönnyeztük, de az másfajta drámai hatás volt), és bizony előfordulhat, hogy könnyeket csalnak a szemekbe. A már említett humor-faktor viszont ellensúlyozza az egészet, hogy mégse az érzelmi töltet domináljon, és szerencsére teszi ezt olyan módon, hogy nem bagatellizálja el, nem teszi komolytalanná a drámai lelkiállapotot. Ilyen egy igazi hangulatmozi: ha kell, megnevettet, ha kell, megríkat.
És, ha kell ámulatba is ejt. Marvel-mozihoz hűen a látványvilág ezúttal is brutálisan szép, és nem mellesleg ötletes is. Különféle új helyeket és lényeket, mutánsokat ismerhetünk meg, amelyek ábrázolása valóban a kreativitás határait feszegeti. De ez nemcsak a látványvilágra, hanem az egyes jelenetek megvalósítására is igaz – itt főként a vágatlan, folyosós harci szekvenciára gondolhatunk, ami valóban hidegrázós.
A cselekmény megfelelően pörgős, nincsenek felesleges üresjáratok, és, ami még fontosabb: lévén, hogy az őrzők jelenlegi felállásával minden bizonnyal most találkozunk utoljára, minden egyes karakter megfelelő játékidőt kap. Senki sem szorul háttérbe, senki sem másodhegedűs, ez egy igazi csapatmunka, és sokuknak új oldalát is megismerhetjük. Chris Pratt (Quill), Zoe Saldana (Gamora), Dave Bautista (Drax), Karen Gillan (Nebula) és Pom Klementieff (Mantis) is hozta az elvárt maximumot, látszott rajtuk, hogy imádják az általuk megformált karaktereket, még, ha Bautista korábban ki is jelentette, hogy többet nem szeretne Drax bőrébe bújni.
A még mindig csak 30 éves Will Poulter által megformált Adam Warlock viszont némileg csalódást jelenthet. Korábban óriási durranásként jelentették be a karaktert, akinek ereje a képregények szerint Thanoséval vetekszik, itt viszont csak egy butácska verőlegényt kaptunk, akinek nem sok teret biztosítottak a kibontakozásra. A főgonosz, az Evolúció Mestere nem mondható sablonos ellenlábasnak, hiszen ő maga is kijelentette, hogy nem célja a világuralom, csupán formálni, tökéletesítené szeretné azt a saját ízlése szerint, és ennek érdekében a pusztítástól sem retten vissza. És bár Chukwudi Iwuji remekül alakította a mindenre elszánt, dührohamokban szenvedő zakkant tudóst, a karakternek semmiképp sincs bérelt helye a Marvel-gonoszok legjei között.
A galaxis őrzői 3. kétségtelenül az elmúlt évek egyik legjobb Marvel-mozija. Végre megtöri az unalomba fulladó sablonosságot és mer hatni az érzelmekre, ugyanakkor a szórakoztatás faktorát is teljes mértékben kielégíti. Egy méltó búcsúnak mondható nemcsak az időközben a rajongók által megkedvelt csapattól, hanem magától az író-rendezőtől, James Gunntól is.
(tt)