1
Illusztráció -TASR
Megosztás
Ez a háború már rég eldőlt az európai, amerikai értelmiségi fejekben, hiszen a baloldali, antikolonialista világképbe csak a tettes Izrael és az áldozat Palesztina képe illik. Minden más kérdésfeltevés inkorrekt illetlenség.
Hogyan reagálunk arányosan, ha megerőszakolják és megölik (a sorrend tetszőleges) a feleségünket, lefejezik a babánkat és elégetik velünk élő holokauszt-túlélő nagymamánkat? Ha ugyancsak tetszőleges sorrendben megerőszakoljuk és megöljük az elkövető valakijét, és minden mást is pont ugyanúgy megteszünk? Belegondolt abba valaki, kiszámolta valaki, hogy egy ország esetében 1200 meggyilkolt, megkínzott, megcsonkított embernél mi lehet a sokat idézett arányos válasz?
Van ugyanis egy apró ország a világon, amely 1948-as megszületése óta mást sem hall a világtól, mint azt, hogyan legyen a válaszcsapása arányos, hogyan viselkedjen asztalnál, hogyan tartsa be azt a nemzetközi jogot, ami valamiért csak rá vonatkozik. „Izraelnek joga van megvédeni magát, (…) viszont a NATO elvárja, hogy az atrocitásokra adott válaszlépések arányosak legyenek” – közölte például Stoltenberg főtitkár, de ilyeneket beszél hetek óta a fél EU, az Egyesült Nímandok, civilek, jogvédők és médiamunkások, akiket mind mélyen aggaszt Izrael aránytalansága.
Túl erős. Túl elnyomó. Túl zsi… cionista.
Vegyünk egy kézenfekvő, túlontúl népszerű mutatót: 1200 halott zsidó vs. 11 ezer halott gázai, civilek és terroristák, valamilyen arányban. Ez a két szám sok mindenre alkalmas, arra az egyre nem, hogy Izrael gázai hadműveletének arányosságáról/aránytalanságáról képet adjon. Arra viszont tökéletes, hogy tovább feledtesse a gázai válasz voltaképpeni okát, és megerősítse a „kődobáló kisfiúk ellen tankokkal meginduló agresszor” képét (ezt ismételgetik az 1987-es első intifáda óta).
A képek világa, a híradók beszámolói, a közösségi médián megosztott halott palesztin kisgyerekek – ez az a csatatér, a PR-háború területe, ahol a zsidó állam már rég vesztésre áll. Itt Izrael maximum szép lehet, okos nem, kijönni ebből jól nem tud. A „túl sok civil halott” évtizedes narratívája, a babákat kezükben tartó síró palesztin asszonyok, a gázavárosi romhalmaz – ez az a szféra, ahol véget ér, mert el sem kezdődik az észérvek meghallgatása, mérlegelése.
Azokra senki nem kíváncsi. Annyit nem ér a valóság, hogy a fáradságosan összetákolt baloldali világkép, a célzatosan megkreált tettes-áldozati viszony hirtelen megboruljon, és Izrael a továbbiakban már ne legyen elnyomó, idegen területeket megszállva tartó, rasszista apartheid-rendszert fenntartó állam.
Egyébként természetesen igen, túl sok a civil halott, és ez nagyon szomorú. Mindig túl sok háborúban.
Az arányosságot folyamatosan (de csak Izraelen, a Hamászon sosem) számon kérő politikusok és sajtómunkások azonban valamiért nem említik, hogy Izrael tartja magát a nemzetközi joghoz a gázai műveletével, az arányosság elve ugyanis azt követeli meg, hogy ha a civil lakosság élete veszélyeztetve van, akkor ez a kár ne haladja meg az ilyen akcióból származó lehetséges katonai előnyt. Az akció célja pedig világos és legitim: egy újabb népirtás megelőzése. Miért, van ország a világon, amely tűrné a tömeggyilkos szervezkedést, készülődést a közvetlen szomszédságában?
Ráadásul az IDF mindig előre figyelmezteti a lakosságot a támadásokra, felhívja őket, korridort biztosít a menekülésre – a hála pedig az, hogy immár „kényszeres áttelepítéssel”, a palesztinok új elüldözésével, „nakbával” vádolják. Gondolom az izraeli rasszista elnyomás, a palesztinok elleni genocídium jele az is, hogy a hadseregük kifejezetten felajánlott a gázai Shifa kórháznak inkubátorokat az újszülötteknek, és azt is, hogy segíti evakuálni a betegeket (a Hamász eddig minden ilyen gesztust elutasított).
Amúgy kórház is támadható a nemzetközi jog szerint: a Genfi egyezmény 19. cikke azt írja, „a polgári kórházakat megillető védelem csak akkor szűnik meg, ha humanitárius feladataikon kívül ellenséges cselekmények végrehajtására használják fel őket.” Márpedig tény, hogy arra használják őket, közvetlenül a kórházak alatt vannak a terroristák főhadiszállásai, megspékelve azzal a szintén ténnyel, hogy civileket élő pajzsként használni háborús bűncselekménynek számít – de emiatt még soha senki nem vonult utcára, érdekes.
Tényleg, az utcára vonulás. Hol voltak az európai baloldali jótét lelkek, amikor az orosz diktátor célzatosan kórházakat, iskolákat bombázott, szíriai haverja meg saját lakosait gázosította el? Hol vannak a muszlimok, amikor Kína lágerekbe zárja az ujgurok tízezreit? Hol vannak, amikor Nigériában, Maliban, Burkina Fasóban évek óta ezrek, tízezrek halnak meg iszlamista terrortámadásokban? Ja, hogy ott az elkövetők nem zsi… cionisták? Bocs, valóban. Akkor már nem is érdekes.
Igen, ez az Izraelt érintő háború is már rég eldőlt az európai, amerikai értelmiségi fejekben, hiszen a baloldali, antikolonialista világképbe csak a tettes Izrael és az áldozat Palesztina képe illik, minden más kérdésfeltevés inkorrekt illetlenség. Több mint húsz éve, az ENSZ áldatlan 2001-es durbani konferenciája óta a zsidó állam egy bosszúálló, népirtó entitás ezekben a fejekben, amely képnek logikus következménye az utcán skandált „from the river to the sea”.
Függetlenül attól, hogy Izrael amennyire lehet, igyekszik kímélni a civileket, a Hamász meg kifejezetten civil „mártírokat” akar előállítani. Ezért lő saját, északról menekülő polgáraira, ezért utasítja vissza a felkínált segítséget, üzemanyagot. Neki ugyanis van elég, több hónapra, a saját generátorainak, és ez a lényeg.
Azt pedig, hogy egy iszlamista terrorszervezet folytathassa elmebeteg harcát, nyugati haladó, interszekcionális feminista és kisebbségvédő jóemberek, agymosott hírszerkesztők és a fél akadémiai szféra igazolja és legitimálja napi szinten.
A szerző újságíró, blogja: individualista.hu