Gazdasági károkkal és nagyobb inflációval kell számolnunk az olajembargó miatt?
Hosszú interjút készített a magyarországi Telex hírportál Hernádi Zsolttal, a Mol Nyrt. elnök-vezérigazgatójával, egyebek mellett arról, hogy a társaság hogyan és mennyi idő alatt lenne képes leválni az orosz olajról. Hiszen érezhető a nemzetközi társadalmi nyomás arra, hogy ne kereskedjünk Oroszországgal, ne fizessünk Vlagyimir Putyinnak.
Hernádi úgy véli, "borzalmas dolgok történnek Ukrajnában. Minden tisztességes ember elítéli ezt az erőszakot, és reméli, hogy ez az egész mihamarabb véget ér. Ugyanakkor látni kell, hogy az energiabiztonság összetett kérdés, és az egy dolog, hogy mit gondol az ember értékalapon a háborúról és mi szolgálja több tízmillió közép-európai mindennapi érdekét. A kelet-európai finomítók hasonló problémákkal küzdenek,.. valakinek ki kell mondani, hogy az ellátásbiztonságot nem lehet figyelmen kívül hagyni."
A vezérigazgató megjegyezte, "mindenki ott lát szankciós esélyeket, ahol neki nem fáj. Legutóbb Németország beszélt arról, hogy nincs szüksége orosz olajra, nem csoda, hiszen az ország sok finomítója közül csak egyetlen, egy orosz tulajdonú érintett, az pótolható. Igaz, a dízelhiánnyal vagy a gázhiánnyal már ő sem tudna mit kezdeni. Ezért ezeket érdekes módon nem is akarják szankcionálni. A magyar kormánynak nyílt, sarkos véleménye van, a többiek pedig sokszor mintha csak csendes társutazók lennének."
Szerinte ne legyünk naivak. "Nem véletlen, hogy olyan szankciókról hallani, amik csak nekünk, vagyis itt Kelet-Közép-Európában fáj, de nekünk nagyon. A Mol-csoport finomítóinak zavartalan működéséhez stabil minőségű és mennyiségű kőolajellátás szükséges. Ha átfogó orosz kőolajembargó lenne, akkor újra kell szervezni a kereskedelmi, logisztikai és technológiai folyamatokat.
Még ebben az esetben is tudnánk működni, csak jóval kisebb mennyiséget tudnánk legyártani, ami állandó gázolajhiányhoz vezetne. A megfelelő helyettesítő árukat be kell szerezni, azokat el kell szállítani a finomítóba. Az alternatív kőolajok bedolgozása esetén
technológiai okokból a dunai finomító 20 százalékkal, a pozsonyi 30 százalékkal kevesebb terméket tudna előállítani. Óriási számok ezek.
Tudom, hogy ez gyengének tűnő érv, amikor háborús áldozatok vannak, de mindenkinek muszáj megértenie, hogy ez egy komplex kérdés, amire nincs egyszerű válasz."
Elmondása szerint nyolc éve folyamatosan vizsgálják, mi lehetne ilyen helyettesítő, és "tudjuk is, hogy nagyjából milyen mix lenne a jó. De gondoljunk bele, amennyiben a jelenleg csővezetéken szállított kőolajmennyiséget tengeren kellene beszerezni, akkor naponta 100 ezer tonna árunak kell megérkeznie a horvátországi Omisaljba. Ezt megvenni, ideszállítani, kirakodni elképesztő feladat. Jelenleg kéthetente érkezik egy tanker, embargó esetén heti kettő kell, ehhez a mostani tankerflotta nem elegendő, mintegy 30-50 új hajóra lenne szükség globálisan, amihez évek kellenek."
Hozzátette, nyolc év alatt 170 millió dollárt költöttek arra, hogy "30 százalék körül tudjunk finomítani tenger felől érkező alternatív olajat.
A 100 százalékhoz 3-4 újabb év és mintegy 550 millió dollár biztosan kell. És ne feledjük, ezek redundáns beruházások. Soha meg nem térülnek.
A MOL már a 2009-es orosz–ukrán konfliktus után végiggondolta az ellátási láncaikat. "Akkor nem arra gondoltunk, hogy orosz kőolajat nem lehet majd venni, hanem arra, hogy mi van, ha a konfliktus miatt az ukrán szállítási útvonal (Barátság kőolajvezeték) nem használható, mert leállítják a vezetéket. Nyilvánvaló volt, hogy Százhalombatta (Dunai Finomító) mellett Pozsonyt (Slovnaft-finomító) is el kellene így látnunk, de ott egy szűk keresztmetszettel találkoztunk. Történtek fejlesztések, mára egyedül Horvátországban van egy 80 kilométeres szakasz, amit még fejleszteni kell. Az elmúlt ötven év legjelentősebb energiadiverzifikálási folyamatán vagyunk túl, de még sokat kell tenni. Nyilván az orosz–ukrán háború ezt még jobban felgyorsítja."
Azt vizsgálták, hogy "ha leállítják a Barátság vezetéket, mit tudunk tenni. Azt látni kell, hogy ezek drága beruházások, csak a mi esetünkben közel 550 millió dollárról beszélünk, amelyek nem megtérülőek, sőt fenntarthatósági projektjeink elől vonnának el forrásokat. Ha ez az út, ám legyen, de akkor közösségi (EU-s) támogatás feltétlenül szükséges lesz, ugyanis ha ezek a társaságok szabad forrásaikat a klímapolitikai, fenntarthatósági megfelelősséghez szükséges beruházások helyett erre kell hogy fordítsák, akkor behozhatatlan lemaradásban és versenyhátrányban lesznek azon versenytársaikkal szemben, akiknek ilyen felesleges duplikációkra a fosszilis üzemanyaggyártásban és logisztikában nem kell költeniük."
És hogy mit tenne a Mol, ha másnap nem jönne az olaj? Erre az a válasz, hogy "igyekeznénk fokozni a tengeri jelenlétünket, és még több tengerről érkező cargót vennénk. Halkan jegyzem meg, a szükséges előkészületeket már megtettük, és be is táraztunk több szállítmánnyal. És ha kell megnyitjuk a saját vagy az ország stratégiai tartalékait, amivel több hónapig bírja az ország – de ezt azért el kéne kerülni." Ami meg részben árkérdés, de "részben az is fontos, hogy mekkora jelenléted van a piacon. Magyarország 1964 óta vásárol olajat a Barátság vezetéken, ott tudjuk, hogy kit kell hívni, ha bármi fennakadás van. Hat évtized alatt megismertek minket."
A hajóknál viszont "nincs annyi ismeretünk, ráadásul nem könnyű relatíve kis mennyiségekkel azonnal jó kiszolgálást kapni. Nem ismeretlen azért a piac nekünk, a horvát INA tengeri anyaggal dolgozik, és hát most is veszünk, csak lényegesen kisebb mennyiségeket. Az is kérdés, hogy a tengeren elérhető-e elég orosz kőolaj. És ha nem orosz, gondoljunk arra, hogy azt eddig is eladták valakinek. Be kell törni erre a piacra, és vélhetően nem egyedül kényszerülünk erre…"
Vagyis most még csak arról beszélünk, hogy mi a teendő akkor, ha a vezetékes szállítás megáll. Ám "ha szankciós helyzet van, akkor ez sem áll a rendelkezésünkre, de én nagyon bízom az unió bölcsességében, szankció esetén nagyon nagy lenne a baj, teljesen leülne a közép-európai gazdaság. Mi
az átfogó embargót csak út tudjuk elképzelni, ha átmeneti időszakot kapna több, tengertől elzárt ország, így mi is. Ennek legrövidebb ideje három év. Enélkül már rövid távon termékhiánnyal, gazdasági károkkal és nagyobb inflációval kell számolni. Ebben az esetben a szankció terheit aránytalanul Magyarország, Szlovákia, Csehország és Szerbia fizetné meg.
Évek óta stratégiai cél a fokozatos diverzifikáció, mindig vannak beruházások ennek érdekében. De senki nem készült arra, hogy február 24-én Oroszország megtámadja Ukrajnát."
És még most is, amíg a két ország háborúzik, "úgy tudjuk, napi elszámolás van a két háborúzó fél között. Az oroszok még engedték emelni is a tranzitdíjat... a vezetéknek több kompresszorállomása van Ukrajnában, ebből kettő az oroszok kezén volt, a többi az ukránok kontrollja alatt, de mindenki nagyon vigyáz rájuk. A Barátság vezeték vonalát pedig eddig – hála az égnek – elkerülték a harcok. Az európai szemmel érthetetlen, barbár véres háború alatt is meglepően higgadtan kezelik ezt a kérdést...Szó szerint a szemünk előtt zajlik egy humanitárius válság, és a gazdasági és ipari következmények is közvetlen hatással vannak az életünkre. A háború befejezésének érdekében kellenek a szankciók. Fájjanak és legyen elrettentő erejük, hogy jobb belátásra lehessen bírni Oroszországot. De ehhez kétszer kell mérni, hogy csak egyszer kelljen vágni. Mert a jelenlegi embargós gondolkodás nem igazán fáj az oroszoknak." És most "mindenki kőolajembargóról beszél, és meglepően nagy a csend a kőolajtermékekről, például a dízelről vagy az LPG-ről...Ha azt akarjuk, hogy legyen hatása a szankcióknak, akkor a dízelt is embargó alá kellene vonni."
Most tehát "meg kell vívni ezt a harcot, csak már más szinteken, hogy úgy legyen vége a háborúnak, hogy ne pár ország fizesse meg a költségeket. És közben egy új világ épül fel, amelyben majd újra kell definiálni az olaj- és gázipar szerepét és újra kell definiálni mindenkinek a helyét. De legyünk reálisak: lehet, hogy más filmet fogunk nézni, de a szereplők ugyanazok lesznek.
A telexes interjú szerda reggel került fel a magyar hírportálra, és aztán néhány órával később jött a hír, hogy az Európai Unió tagországai között csupán két ország - Magyarország és Szlovákia - lesz, amelyik egészen 2023 végéig vásárolhat orosz kőolajat a meglévő szerződések alapján. A most tárgyalt, Moszkva elleni hatodik szankciócsomag lényegi eleme, hogy az EU hat hónapon belül szeretné fokozatosan megszüntetni az oroszországi kőolajbehozatalt, az év végére pedig a finomított olajtermékek importját is.
(Telex/para)
