Gépezet került a homokba

Tavaly április 27-én 22 ember biztosan jól járt azzal, hogy Magyarországra látogatott Ferenc pápa: a köztársasági elnök aznap ennyi ember ügyében hozott kegyelmi döntést. Közéjük tartozott a szélsőjobbos terrorista Budaházy éppúgy, mint a jótevőjét utóbb akaratlanul is megbuktató K. Endre, a bicskei gyerekotthon egykori igazgatóhelyettese, akit a bíróság kényszerítésért jogerősen három év négy hónap börtönre ítélt.

Azt azonban a mai napig nem tudjuk, maximum sejthetjük, milyen intézményi-hivatali döntések, befolyásolások láncolata vezetett ahhoz, hogy a pedofília elleni harcban elkötelezett két vezető politikusnő, az államfő és az igazságügyi miniszter is oda konkludáljon: simán kegyelmet kaphat egy olyan ember, aki segített eltusolni főnöke borzalmas ténykedését, arra kényszerítve szexuálisan bántalmazott gyerekeket, hogy vonják vissza vallomásaikat.

„Tavaly áprilisban abban a hiszemben döntöttem a kegyelem mellett, hogy az elítélt nem élt vissza a rá bízott gyermekek kiszolgáltatottságával” – lemondó nyilatkozatában ezzel az igen meglepő mondattal intézte el Novák Katalin azt a mindenkit érdeklő kérdést, hogy történhetett meg a botrány. Abban a hiszemben döntött? Hát honnan a halálból jött az a jogerős három év és négy hónap börtön? Ha a bíróság tisztességesen végezte a dolgát, akkor azt biztosan tudjuk, hogy K. Endre nagyon is visszaélt a rá bízott gyermekek kiszolgáltatottságával.

Az államfő tehát megkapta a kegyelmi pakkot az igazságügyi minisztertől – aki azonban hírek szerint úgy terjesztette elő a kérvényt, hogy azt ő maga nem is támogatta. Novák Katalin azzal, hogy aláírta a pedofil főnökét mentegető ember kegyelmi kérvényét, nemcsak Varga Judit fenntartásain lépett túl (ezek az emberek nem beszélnek egymással?), de a bírósági ítéletet is kvázi felülírta a döntésével. Varga aztán lojálisan ellenjegyezte a kérvényt, most pedig korrekt módon ő is levonta a konzekvenciákat rossz döntéséből.

Mindkét politikusnő vállalta tehát a felelősséget – de egyrészt minden kérdést őszintétlenül nyitva hagyva, másrészt kizárólag külső nyomásra, köszönhetően a független sajtónak és – főleg – a Fidesz táborában keletkezett teljes kiakadásnak. Néhány napja Novák még kizárólag azzal védekezett, amivel most lemondásakor is, hogy utálja a pedofíliát, „soha nem adnék kegyelmet annak, akiről azt gondolom, hogy fizikailag vagy lelkileg gyermekeket bántalmaz.” Ezt abszolúte el is hiszem neki. Annál jobb lenne, ha tiszázná végre, mi is történt itt.

A legutóbbi hírek szerint Balog Zoltán püspök, volt miniszter, a református egyház vezetője, Novák bizalmasa lehetett itt a fő kegyelmi lobbista, a Telex szerint Balog azzal védekezett, hogy „a református egyház vezetésében többen szerették volna elérni, hogy a családilag jó református kapcsolatokkal rendelkező K. Endre kegyelmet kapjon.” Ha ez igaz, természetesen neki is le kell mondania a református egyház vezetéséről.

Mindez azonban még mindig nem magyarázza meg, hogy K. Endre, ez a politikailag, gazdaságilag és kapcsolati tőkeileg valószínűleg teljesen jelentéktelen figura miért ért meg ennyit a) az egyháznak, b) Balognak, c) a miniszterelnöknek és pártjának, d) Magyarország köztársasági elnökének. Inog az egész építmény, ráadásul új dimenzióval bővült az ügy azzal, hogy Varga Judit volt férje elkezdett a nyilvánosság előtt kipakolni a NER működésmódjáról, döntéshozatali mechanizmusairól.

„A kegyelmet nem szokták indokolni, a kegyelmi döntések elsöprő többségében valamilyen, a törvényt felülíró szempont vezeti az elnököt” – nyilatkozta Hack Péter jogász, és pont ez a kérdés: milyen indok lehetett itt az a jogi, morális szempont, ami felülírta a bíróság döntését, nem utolsósorban a bántalmazott fiatalok jogait?

Amíg ezt nem tudjuk, amíg Magyarországon – Szlovákiával ellentétben – nem nyilvánosak a kegyelmi döntések indoklásai, addig továbbra is sötétben tapogatózunk. A NER okozta, a NER elkente, majd rövidre zárta az ügyet – egyelőre annyit tudunk, hogy ha kellő morális súlyú egy adott botrány, akkor pályamódosításra tudjuk bírni a rendszert. Ez is valami.

Az ellenzék azonban (amelynek tiltakozását a Rogán-propaganda megpróbálta hiteltelennek beállítani azzal, hogy 2021-ben nemet mondtak az ún. „pedofilellenes törvényre”, holott csak azt ellenezték, hogy a jogszabály összemossa a pedofilokat a melegekkel) a Novák-ügyet most arra használja, hogy ismét fusson egy kört az államfő közvetlen megválasztásának érdekében. Ez azonban továbbra is teljes tévedés.

Bármennyire jogos is az igény arra, hogy pl. autokrácia idején legyen valamiféle működőképes féke/ellensúlya a végrehajtó hatalomnak, ezt a kontrollszerepet a jelenlegi keretek között egy közvetlenül megválasztott elnök sem tudja betölteni. Az államfő Magyarországon reprezentatív figura, feladata a „nemzet egységének” lehetőleg esztétikus kifejezése, nem önálló politikai szereplő, kontrollszerepe abban merül ki, hogy csúnyán néz, vagy egy elfogadott törvényt átküld az Alkotmánybíróságnak, ill. megfontolásra vissza a feladóhoz, az Országgyűlésnek.

Aki közvetlen elnökválasztást akar, jobb, ha őszinte: ez a lépés a hatáskörök bővítéséről szól. Egy erős legitimitású köztársasági elnök, ahogy Karsai Dániel írta, „a nép felhatalmazására hivatkozva megvétózhatná a neki nem tetsző törvényeket vagy kinevezéseket”, márpedig egy ilyen jogkör „nem egyeztethető össze az ország jelenlegi berendezkedésével.” Sajnos igaza van a fideszes Kocsis Máténak: „Az nem működik, hogy amikor a baloldal van hatalmon, akkor ők választanak elnököt, amikor pedig mi, akkor válasszon a nép.”

A szándék nemes, de arra semmi szükség, hogy egy már létező elnöki rendszerben (ahol a kormányfő tölti be ezt a szerepet) egy szükségképpen populista államfő harcba szálljon a hatalmi ágakkal. Ha valódi demokráciára, valódi fékekre és ellensúlyokra vágyunk, számos ponton módosítani kell a választási törvényt, és erősíteni kell a decentralizációt, valódi poltikai hatalmat kell adni az önkormányzatoknak – mindezt pedig úgy, hogy indulunk a választáson, van elég választónk, és győzünk. Ez nem megspórolható.

Köztársasági elnöknek pedig ezután olyat válasszon a parlament, aki nem távirányítható, és el is olvassa, amit elé raknak aláírni.

A szerző újságíró, blogja: individualista.hu