Megosztás
Szeptember 21. és 22. között rendezte meg a Grendel 75 című interdiszciplináris konferenciát az Eperjesi Egyetem Magyar Nyelv és Kultúra Intézete. A kétnapos interdiszciplináris tudományos konferencia keretében különböző tudományterületek (irodalom- és kultúratudomány, nyelvészet, történettudomány) kutatói osztották meg álláspontjukat a Grendel-életmű irodalomtörténeti pozíciójáról, jellegzetes poétikai és szövegkonstruálási megoldásairól, illetve a kisebbségi és az egyetemes magyar kultúra közegében elfoglalt helyzetéről.
A konferencia első napján a résztvevőket a Magyar Nyelv és Kultúra Intézetének egyetemi tanára, Gintli Tibor köszöntötte. A konferencia első előadója, Szirák Péter a posztmodernizmus kérdéskörét próbálta körüljárni Grendel „prózafordulata”. Még egyszer az Éleslövészetről című előadásában. Szirák szerint a posztmodern fogalma alapvetően írta bele magát a Grendel-életmű értelmezhetőségébe éppúgy, mint a Grendel-pálya irodalmi és politikai fordulataiba, felvállalt szereplehetőségeibe.
Ezt a megállapítást erősítette Ábrahám Barna előadása is, amely elsősorban a korai Grendel-regények magyarországi és szlovákiai fogadtatását volt hivatott bemutatni. Papp Ágnes Klára a személyes és a kollektív emlékezet összefonódását vizsgálta a Galeri és a Négy hét az élet című regények szövegterében. Száz Pál a Négy hét az élet című alkotás beavatási regényként való olvasatára tett kísérletet. Halász Iván Grendel és Léva kapcsolatát, a város életműben betöltött szerepét elemezte. Bányai Éva a szerző Tömegsír című regényét vizsgálta kelet-közép-európai kontextusban. Osztroluczky Sarolta az említett regény anekdotikus narrációját állította vizsgálódásának a fókuszába. Laczkó Krisztina nyelvészeti szempontból közelített Grendel Nálunk, New Hontban című regényéhez, és a szöveg nyelvhasználati reflexióiban az irónia megvalósulási lehetőségeit mutatta be. Gintli Tibor pedig a szatíra műfaji sajátosságai (a karikírozás és ezzel együtt a leegyszerűsítés) mentén olvasta újra Grendel műveit.
A konferencia második napját Szilágyi Zsófia előadása nyitotta, aki a kisvárosi tanár figuráját vizsgálta többek között olyan művek kapcsán, mint a Tanügy, a Hűtlenek vagy az Egy ponyvaregény vége. Szili Katalin a dialógus mint szövegszervező eszköz funkcióját vizsgálta Grendel Lajos novelláiban. Gažík Viktória a borgesi mintázatok szemléltetésére törekedett a Bőröndök tartalma című novelláskötet kapcsán. Káša Péter Grendel szlovák irodalomtörténetben elfoglalt szerepét elemezte. Horváth Csaba a más terek és nem-helyek fogalmai mentén közelített Grendel regényeihez.
Az előadások sokszínűségéből is kitűnik, hogy a rendezvény több tudományterület felől közelítve próbálta felmérni Grendel írói, irodalomszervezői és irodalomtörténészi tevékenységének jelentőségét. Az évforduló pedig kiváló alkalmat kínált a visszatekintő értékelésre, Grendel irodalomtörténeti jelentőségének hangsúlyozására, illetve az életmű kánonbeli pozíciójának további megerősítésére. A konferencián elhangzott előadásokból tanulmánykötet is készül, amelynek legfontosabb célcsoportjait a szakemberek (az egyetemi oktatók és kutatók), valamint az egyetemi hallgatók és a középiskolai tanárok alkotják.
(Radics Rudolf)
A rendezvény a Kisebbségi Kulturális Alap támogatásával valósult meg.