Grendel Lajos 75 éve született

Léván született értelmiségi családban. A helyi magyar gimnáziumban érettségizett, 1966-tól a pozsonyi Komensky Egyetemen matematikát és fizikát hallgatott, majd szakot váltott, s 1973-ban magyar-angol szakon diplomázott. Egyetemistaként a József Attila Ifjúsági Klub estjeit látogatta, első írása is a klub később betiltott lapjában, a Hangban jelent meg. 1970-ben az Irodalmi Szemle közölte első novelláját, Teniszlabda címmel. 1973-ban a Madách Könyvkiadó szerkesztője lett s végleg Pozsonyban telepedett le. 1990-től 1994-ig az Irodalmi Szemle, majd a Kalligram főszerkesztőjeként, 1994-től 1997-ig a Kalligram Könyv- és Lapkiadó kiadóvezetőjeként tevékenykedett, emellett több szlovák napilapban és folyóiratban is rendszeresen publikált.

1990 és 1992 között a Csehszlovákiai Magyar Írók Társaságának volt az elnöke, 1997-től 2000-ig pedig a szlovák PEN-központnak. Ezzel párhuzamosan a Szlovákiai Írószervezetek Társulásának elnöke és a Csemadok alelnöke is volt. 2003 márciusában a Szlovák Helsinki Bizottság elnökévé választották.

1997-től a pozsonyi Comenius Egyetem magyar tanszékének adjunktusa volt, oktatott a prágai Károly Egyetem Szlavisztikai és közép-európai Intézetében is.

1979-es első novelláskötete, a Hűtlenek kedvező kritikai visszhangot kapott művészi tudatossága, formabiztonsága és intellektuális színezetű, ironikus stílusa miatt. Írói pályája a nyolcvanas évek elejétől felfelé ívelt, regényeivel (Éleslövészet, Galeri, Áttételek) új fejezetet nyitott a szlovákiai magyar irodalomban. E művekben az egyéni, nemzedéki, nemzetiségi lét- és sorsproblémákat három irányból körbejárva számolt le az egyéni és közösségi illúziókkal, hagyományokkal, irodalmi konvenciókkal. A magyar nyelvű eredetivel egy időben mindhárom kötet szlovákul is megjelent. Újító szemlélete nyilvánult meg az 1987-es Bőröndök tartalma című laza szerkezetű novelláskötetében is.

1999-es nagy sikerű regénye, a Tömegsír a kritika szerint újszerű tematikát és új hangot jelentett pályáján, a hétköznapiságot, a kisszerű emberi problémákat ábrázolta egy redukált, lecsupaszított nyelvi közegben. Az azt követő regényekben (Nálunk, New Hontban és Mátyás király New Hontban) visszatért a nemzetiségi és a közép-európai létezés nehézségeit ironikus elemzéssel megvilágító előadásmódhoz.

2011-ben fejezte be a Négy hét az élet című regényének kéziratát, majd Moszkvába utazott az ottani Magyar Intézet meghívására. Ott agyvérzést szenvedett, aminek következtében később nem tudta használni a jobb kezét, ettől kezdve bal kézzel alkotott. Betegségéből felépülve felhagyott a közéleti publicisztikák írásával, regényei, a Távol a szerelem (2012), Az utolsó reggelen (2013), Utazás a semmi felé (2014) ismét egy sajátosan összefüggő ciklust alkotnak.

A regények és novellák mellett Grendel esszéivel, tanulmányaival és glosszáival is jelentőset alkotott, az Elszigeteltség vagy egyetemesség (1991), a Rosszkedvem naplója (1992), a Hazám, Abszurdisztán (1998) írásaiban az anyanyelvi kultúrával, a szlovákiai magyar irodalmi hagyomány kérdéseivel, a kisebbségi irodalmak státuszával, az 1989 utáni társadalmi-politikai helyzettel foglalkozott. 2010-ben személyes hangvételű, ugyanakkor tudományos igényű irodalomtörténeti munkát írt A modern magyar irodalom címmel, amelyben a magyar líra és epika 1880 és 1980 közötti történetét tekintette át.

2018-ban tüdőrákot diagnosztizáltak nála, majd a kórházban ismét szélütést kapott, amiből már nem tudott felépülni, és december 18-án meghalt.

Grendel Lajost munkásságáért 1990-ben József Attila, 1999-ben Kossuth-, 2006-ban Giuseppe Acerbi-, 2007-ben Márai Sándor-, 2011-ben Hazám-, illetve Alföld-díjjal jutalmazták. 2003-ban a magyarok és a szlovákok közeledésének előmozdításában szerzett érdemeiért a legmagasabb szlovák állami díjjal, a Pribina Kereszt első fokozatával ismerték el, 2005-ben megkapta a Szépírók Társasága díját és a Magyar Művészetért Díjat, 2018-ban a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjét. 2021-ben Léva városa in memoriam díszpolgári címet adományozott neki, és utcát is elneveztek róla.

(MTI)