Gróf Lóránt: "A küzdelem a világ legnemesebb dolga"

Mesélj egy picit az egyesület történetéről. Milyen ötlettől vezérelve alapítottátok meg ezt a nem mindennapi klubot?

1985-ben kezdtem birkózni édesapám kezei alatt, aki birkózóedző volt Bősön. A helyi birkózóklub az ország egyik legerősebb kötöttfogású egyesülete. Emellett mindig is érdekeltek más sportok is, például egy ideig fociztam és karatéztam. Később, 1998-ban megtudtam, hogy van egy „Zen Bukan Kempó” harcművészeti stílus, amit egy magyarországi mester hozott létre. A mester körbejárta a világot, és összegyúrt egy kevert harcművészetet, ami magába foglalta a bokszot, a birkózást, a thai bokszot, a dzsúdót és jiu-jitsut. Ez a harcművészeti stílus nekem mindig nagyon tetszett, mert több küzdősportot is magába foglal.

Barátommal, Puskás Imrével kezdtünk járni Győrbe kempóedzésekre Szoboszlai Ferenc mesterhez. Nem sokkal később, Feri mester felhozta ötletként, hogy mi miért nem alapítunk Szlovákiában egy hasonló klubot. 2001-ben megalapítottuk a saját egyesületünket Puskás Imivel Bősön. Kicsinyenként építettük fel az egészet, felváltva vezettük az edzéseket. A 2007-es év elején Puskás Imi úgy gondolta, hogy ő már nem akar ezzel foglalkozni – sok más teendője miatt. Tehát 2007-től egyedül vezetem a klubot. Én az MMA-t oktatom. Van egy kezdő, két haladó és egy profi csoportom, akikkel minden héten edzünk. Ezen belül még brazil jiu-jitsut is oktatok, földharcot, ami Szlovákia magyarlakta területein egyedülinek számít. A későbbiekben szeretnék gyerekekkel is foglalkozni, ami sokkal nagyobb odafigyelést igényel. Egy gyereknek az edzője a példaképe, ezért fontos az, hogy példaértékű oktatásban részesüljön.

Mit gondolsz, mi lehet annak az oka, hogy a bősiek kimondottan fogékonyak küzdősportok iránt?

Többször is kérdezték már tőlem, hogy mi lehet az oka annak, hogy Bősön közkedvelt a harcművészet és a küzdősport. Ilyenkor mindig a ’60-as, ’70-es évekből indulok ki, amikor Bősön a sport, a foci és a birkózás volt a középpontban. A keményebbek mind birkóztak, és ennek eredménye lehetett az, hogy a birkózóklub az ország egyik legerősebb alakulatává nőtte ki magát. Bősön kemény és kitartó gyerekek élnek, talán ez lehet az oka annak, hogy miért ennyire kedveltek mifelénk ezek a sportágak. Megemlíteném, hogy jelenleg a legkedveltebb harcművészeti stílus Bősön a kempó, összesen 50 tanítványom van, ami egy nagyon szép szám.

Mi a különbség az előbb említett küzdősportok között?

A birkózás és a kempó két különböző harcművészeti stílus. A ketrecharc megint egy más dolog, ez a megnevezeés csak a köznyelvben terjedt el, mert sokkal egyszerűbb és ismertebb, mint az eredeti MMA (Mixed Martial Art) megnevezés. Az MMA lényege, hogy több harcművészeti stílust gyúrtak össze, ahol lehet bokszolni, rúgni és dobni is. Az emberek azért nevezték el az MMA-t ketrecharcnak, mert az ellenfelek mindig egy ketrecben küzdöttek. Nem igazán szeretem ezt a kifejezést, mert az embernek olyan érzése van a szó hallatán, mintha kutyák harcolnának egymással. A tanítványaimnak is mindig elmagyarázom, hogy mi soha nem verekszünk, mi mindig küzdünk és harcolunk.

Milyen eredményeket tudhattok magatok mögött? Milyen versenyeken vesztek részt?

A kezdeti sikereket általában én és Puskás Imi értük el különböző magyar bajnokságokon. Nem sokkal később elkezdtem MMA versenyekre járni, majd a VIASAT tévés mérkőzősein is részt vettünk. Én voltam az első, aki behozta országunkba a brazil jiu-jitsut. Az első jiu-jitsu magyar bajnokság győztese lettem, és egy kempó világkupát is a magaménak tudhatok. Mondhatnám, hogy a harcművészeti stílusok úttörője voltam. Minden küzdősporttal megismerkedtem, és az összes kezdeti verseny győztese én voltam.

Majd később jöttek a tanítványaink sikerei. Az egyik legsikeresebb köztük Végh „Pumukli” Attila, aki először magyar bajnokságot nyert kempóban, majd áttért az MMA-ra. Merem állítani, hogy klubunk egyik legnagyobb büszkesége. Attila kiment az American Top Teambe mint leszerződött versenyző, és nem sokkal később megnyerte a Bellator bajnoki övét, ami a világ egyik legelismertebb MMA szervezete.
Megemlíteném Buchinger Ivánt, aki az orosz M-1 Global világbajnoka lett, ami szintén egy nagyon erős szervezet. Ez a kiemelkedő eredmény is sokat hozzátett a klub sikereihez.

Rajtuk kívül nagyon sok srácot felsorolhatnék még, akik minden szempontból sikeresek, például Nagy István, Nagy Dávid, Mišičák Zoltán vagy Bazsó Gábor. A klub történetében a tavalyi év az egyik legsikeresebb volt. Több mint 20 versenyen vettünk részt 2015-ben, és minimálisan 100 érmet gyűjtöttünk be. Több helyről győztesen távoztunk, Egerben is sikerült egy 23 fős csapatot indítanom egy csapatbajnokságon, amit megnyertünk.

Tudomásom szerint minden évben megválasztjátok az év versenyzőjét. Tavaly ki érdemelte ki ezt a címet?

Így van, minden év végén kiértékeljük az elmúlt időszakot. A tavalyi év legjobb versenyzője Takács Sándor lett, aki kempó Eb-, vb- és világkupagyőztes lett, valamint több MMA- és földharcversenyt is megnyert. Rengeteg megmérettetésen részt vett, és remek eredményeket ért el. Mellette Nagy Istvánt is megemlíteném, aki rengeteg érmet szerzett tavaly, illetve a fiatalabb tehetségek közül pedig Döme Jánost, aki 17 éves kora ellenére rendkívül sikeres, Takács Sándorhoz hasonlóan ő is kempóvilágbajnok lett decemberben.

Gondolom, sok fájdalommal jár egy-egy edzés és küzdelem a ringben. Mekkora erőfeszítés szükséges ahhoz, hogy mindezt valaki képes legyen elviselni? Volt, aki a fájdalmak miatt otthagyta a klubot?

Először is fontos tudni, hogy a küzdősport a lélek erejéről is szól. A lélekerősítéssel képes vagy megnövelni a fájdalomküszöböd. Ahhoz, hogy képes legyél elviselni bármilyen fizikai fájdalmat, meg kell erősödnie a lelkednek. Ez egyébként fordítva is igaz, mert ahhoz, hogy a lelked kellőképp megerősödjön, szükséged van a fizikai fájdalmakra. Ez az egész olyan, mint egy körforgás. A harcművészet fizikai, lelki és szellemi dolgokból áll, és ezt szeretném megértetni a tanítványaimmal is. Egy nagyon komoly sportoló minden egyes küzdelménél ott van lelkileg és szellemileg is.

Sokan azt gondolják, hogy a harcművészettel foglalkozó sportolók buták és agresszívek, mert ütik, vágják egymást. Sajnos ez egy téves sztereotípia, a küzdősportolókat a legtöbb esetben beskatulyázzák, pedig sokkal emberségesebbek és tisztelettudóbbak, mint azt sokan gondolnák.

Ha megnézel egy ilyen jellegű küzdelmet, láthatod, hogy az ellenfelek mindig megadják egymásnak a kellő tiszteletet. A meccs elején az ellenfelek meghajolnak és kezet fognak egymással. Ugyanezt elvárom a tanítványaimtól is, hogy mindig tisztelettudók legyenek. Fontos tudni, hogy mi soha nem ellenségek, hanem ellenfelek vagyunk.
Szerintem a küzdősportok egyáltalán nem olyan alattomosak, mint például a foci. A fociban az ellenfél sokszor sportszerűtlenül elakasztja a másikat, aki erre egyáltalán nincs felkészülve, így sokkal nagyobb sérülést szenvedhet. A küzdősportolók viszont fel vannak készülve az ütésekre, az esetleges orr- és fültörésekre.

Mindig azt mondom, hogy „ami nem öl meg, az megerősít”. Ha az ember elviseli a fájdalmat, és maximálisan megerősödik lelkileg, akkor valószínű, hogy sokkal egyszerűbben elviseli majd az élet megpróbáltatásait. Általában a küzdősportoló tud miből meríteni, és ismeri az igazi fájdalmat, ami sokkal elviselhetőbbé és egyszerűbbé teheti az életben fel-felbukkanó problémákat.

Sajnos voltak többen is, akik otthagyták a klubot, mert nem tudták elviselni a fizikai fájdalmat. Sok fiatal megnéz egy-egy ketrecharcot az interneten, és azonnal arra gondol, milyen menő lenne hasonló bunyókban részt venni. Aztán az első edzésen megkapják az első pofont, és rögtön padlóra kerülnek, rájönnek, hogy ez egyáltalán nem olyan egyszerű, mint azt elképzelték. Nem elég, ha azt mondod másoknak, hogy ketrecharcos vagy és edzésekre jársz, hiszen teljesítened is tudnod kell.

Úgy gondolom, hogy a küzdelem magában a világ legnemesebb dolga. Egyáltalán nem attól lesz valaki igazi férfi, ha pofonokat osztogat, hanem attól, ha képes azokat elviselni lelkileg és fizikailag is.

Kortól és nemtől függetlenül bárki csatlakozhat hozzátok?

Bárkit szívesen látunk az edzéseinken. Aki akar, az jöhet, és legyen férfi vagy nő, ugyanolyan elbánásban részesül. Mindig azt szoktam mondani, hogy abban a két órában, mikor az edzésen vagy, add bele a szíved-lelked, hozd ki magadból a maximumot, ettől többet nem várok el senkitől. Egyébként a nők körében nem annyira népszerű az MMA, de ismerek pár Magyarországon élő hölgyet, akik sikeresek ebben a sportágban.

A klubnak milyen hosszú és rövidtávú tervei vannak? Milyen versenyekre készültök a közeljövőben?

A cél, hogy minél több versenyen részt vegyünk, a jövőben a Kempó Világbajnokság keretén belül szeretnénk nemzetközi porondra lépni. Ezt úgy értem, hogy már nem csak cseh, szlovák, lengyel MMA-versenyeken szeretnénk mégmérettetni magunkat, hanem kicsit távolabbra, Nyugat felé is jó lenne eljutni. Remélem, hogy a jövőben sikerül egy-két srácnak kijutnia a legkomolyabb szervezetek versenyeire is.

Herdics Júlia