„Gyakran gondolok a nagyszüleimre. Szeretnék tőlük bocsánatot kérni” – karanténkérdés Grecsó Krisztiánnak

2020. május 23. - 11:02 | Kultúra

Közélet a korona idején. Így született meg a Karanténkérdés elnevezésű sorozat. Récsei Noémi – televíziós és rádiós műsorvezető – ismert és elismert szakemberek véleményére volt kíváncsi a kialakult helyzettel kapcsolatban. Ezúttal Grecsó Krisztián kortárs költő, író, műfordító, dalszerző válaszol.

RN: Mit gondolsz, milyen társadalmi változásokat fog előidézni a világjárvány?

GK: Nem tudom, de borzasztóan várom már, hogy kiderüljön. Az biztos, hogy én eddig is úgy éltem, hogy figyeltem a környezetemre, jelentsen ez konkrét környezetvédelmi ügyeket, és egyéb rajtad álló döntéshelyzeteket. Sajnos nem vagyok harcos alkat, hogy másokat is erre biztassak, így csak azt tudom mondani, halkan, szinte suttogva, hogy nagyon látványos eredményeket lehet elérni! Érdemes belevágni. Jó érzés, ha az ember sohasem fogad el se táskát, sem zacskót, helyi terméket vesz, beosztóan él és például komposztál (a lakásban is lehet, tényleg nem büdös!). Elképesztően eredményes lehet. De, hogy ez változás legyen, ahhoz csinálni kell, és az ember olyan könnyen felejt.

RN: Mi az az egy dolog, amire megtanított a világjárvány?

GK: Én sosem értettem a nagyszüleim abszurdba hajló óvatosságát, azt a sok matematikát, hogy miből mit kell főzni ahhoz, hogy a legkevesebb legyen a veszteség, mennyit kell ellenőrizni a romlandó terméket. Szándékosan nyilván nem pazaroltam, sőt! De nem voltam ennyire óvatos, tudatos, és már megint csak: szorongós. Most, hogy félreteszem a gyerek főzelékének főzővizét, mert jó lesz az holnap levesnek, gyakran gondolok a nagyszüleimre. Szeretnék tőlük bocsánatot kérni.


Bővebben: Facebook-Grecsó Krisztián

FB: Récsei Noémi önálló beszélgetőestjei

Kapcsolódó cikkek: