Gyáva áruló vagy inkább okos gesztustevő? - így látja a net népe a kampányának hátat fordító Menyhártot
Kedden robbant a hírbomba, hogy az MKP vezetője visszalépett az elnökjelöltségtől, és Menyhárt József arra kéri pártja szimpatizánsait, szavazataikkal a legerősebb demokratikus pályázót, Robert Mistríket támogassák a közelgő államfőválasztás során.
Sokan sokféle módon reagáltak a pártelnök amúgy logikusnak tűnő, de váratlan lépésére, ami normál esetben erényként is eladható lenne a választóknak: hiszen gesztust tesz azzal, hogy egy megfelelőnek ítélt szlovák jelölt javára beáldozza magát. Ez az értelmezés minden bizonnyal pozitívabb, előremutatóbb annál, mint hogy az ellenkező esetben a március16-i választások után azon rágódjon a stáb, mit kezdjenek a másfél százalék körül alakult népszerűséggel.
A parlamenten kívüli tömörülés vezetője erről a bombasztikus politikai lépéséről kedden összesen kettő bejegyzést tett fel a közösségi oldalára, ami aztán oda vonzotta a véleményüket visszatartani képtelen kommentelőket. Ebből a száznál is több kommentárból gyűjtöttünk ki pár jellemző darabot, hogy általuk próbáljunk valami képet alkotni arról, milyen nézeteket vallanak azok, akik nem restek követni a neten Menyhárt József ténykedését.
A legegyszerűbb az, ha három nagy csoportra osztjuk fel a reakciókat: a hálálkodó, pozitív rajongókra, a végtelenül csalódott kiábrándultakra és az egyebekre, aki vagy elemezni kezdik a kialakult helyzetet, esetleg trollkodnak egy kurtát.
Vegyük hát az első csoportot. Azt, amelynek tagjai az egekig magasztalják a most már exelnökjelölt visszalépését Mistrík javára. Ők okos döntést, szép gesztust emlegetnek. Ezek között szép számmal akad, aki szlovákul (is) hálálkodik Menyhártnak a nagy tettéért, ami előtt le a kalappal.
A csodálatukat kifejtők egyetértenek "kedves József" döntésével, és ebben a helyzetben, amikor a pártelnökre össztűz zúdul, segítségül kérik a jó isten vezényletét is.
De ezzel az irányvonallal nem mindenki ért egyet. Sőt! Némelyeknek a "merjünk kicsik lenni" gúnyolódás jut az eszébe a történtekről és egyenesen azt követelik, hogy a pártelnök távozzon a tömörülése éléről. "Új elnököt!" "Úgy legyen!"
A mistríkes bejelentés kritikusainak tábora azonban annyira heterogén, hogy megfér itt az is, aki csak szimplán retteg a migráncsoktól, és erről természetesen a Híd vezére jut eszébe. Meg az, hogy a jelzett veszély elhárítása érdekében muszáj elmenni szavazni. Aztán a nyelvi fordulatokat kedvelők befenyítenek, állítólag Menyhártot mostantól "egy lapáton" fogják emlegetni Bugárral, bármit is jelentsen ez. El kell ismerni, mélymagyarjainknak csalódás ez az egész. "Szlovák emberre, amíg világ a világ, soha nem fogok szavazni", meg hát ne felejtsük el, hogy a "gyáva népnek nincs hazája".
A kiábrándultak közül páran úgy látják, az elnökjelöltségéről lemondott politikus "alkalmatlan volt az első perctől" fogva. A csüggedtek egyik igen ritka példánya is elmondja a magáét, méltatlankodva, hogy nem Bugár javára lépett vissza Menyhárt.
A hozzászólók legcukibbja szinte metafizikai magaslatból érzékelteti roppant finom lelkét, mondván, a megkövezéstől tartózkodik, ahogyan a minősítéstől is, hiszen a szíve joga, hogy ne ítélje el a sajnálata tárgyát. Ezt a fennköltséget rögtön a földbe döngöli egy kiégett reagáló, aki az egész politikát bohóckodásnak tartja, annak szereplőit meg haszonleső, pénzéhes majomnak.
Végül rábukkanhatunk a kialakult helyzetet elemzőkre is, akik nyilvánvalóvá teszik, hogy ez az egész már nem másról szól, mint a jövő évi parlamenti választásokról, és szerintük abban a kategóriában nem is rossz ez az MKP-s húzás. Itt elsősorban arra utalhatnak, hogy ez a szlovák jobbközép felé tett gesztusértékű lépés már a politikai alkudozás része, ami elvezethet a párt parlamenten kívüliségének felszámolásához.
Aztán olyan is van, aki Amerika-
Átböngészve Menyhárt József Facebook-oldalát a keddi bejelentése kapcsán, meglehetősen vegyes fogadtatást gerjesztett az MKP vezetőjének visszalépése az elnökjelöltségtől. Bár az erre érkezett kommentcunami nem nyújthat reprezentatív képet, az bizton állítható, a taktikai húzás nem aratott elsöprő sikert azok körében, akik a parlamenten kívüli tömörülés ügyes-bajos dolgait a pártelnök közösségi oldalán is aktívan figyelik.
(sárp)
