Gyávaságból nincs hiány

Ravasz Ábel | 2015. szeptember 4. - 10:32 | Vélemény

Csütörtökön jött a hír, hogy otthagyja a Sieť pártot – pontosabban annak Alfa nevű háttérintézményét – az a Martin Dubéci, aki már elnöki kampánya óta Radoslav Procházka egyik legfontosabb munkatársa.

Bár ez a tény önmagában is figyelemre méltó – a szlovák jobboldal legnépszerűbb pártja pár hónapon belül elvesztette kampányfőnökét, szóvivőjét és agytrösztjének főnökét, ráadásul mindhárman felmondtak – Dubéci távozásának önbevallott oka még érdekesebbé teszi a történetet. Az elemző ugyanis amiatt a gyávaság miatt távozik, amit a párt a menekülthullám kapcsán tanúsított.

A Sieť egyike volt azoknak a politikai erőknek, amelyek – Dubéci szavaival – fél szemmel a közvéleménykutatásokra figyelve nem voltak hajlandóak és képesek releváns és emberséges állásfoglalásokat megfogalmazni a menekültek kérdésével kapcsolatban. A szlovák politikai pártok gyakorlatilag mindegyike – talán a Híd kivételével, teszi hozzá Dubéci – ugyanígy tett, a marketing eluralta a politikai teret, és a pártok valódi tevékenység és tartalmak helyett fogyasztható termékeket gyártanak.

Igazat adva ezeknek a szavaknak hozzátenném, hogy az elmúlt időszakban a menekülthullám nem az egyetlen ún. civilizációs kérdés, ami a felszínre hozta a politikai osztály szinte teljes impotenciáját. Az ukrán válság egy tipikus példa, de az volt a homoszexuálisok elleni népszavazás is. A pártok talán nem is egy, hanem két szemmel nézik a kutatási adatokat. Az a kisebbik baj, hogy sokszor rosszul értelmezik azokat – egy vélemény nem mindig valódi vélemény, néha csak egy kérdésre adott kényszeredett válasz. A nagyobb probléma az, hogy utána defenzív válaszokat keresnek, azt nézve, hogyan tudnak a lehető legkevesebb szavazót veszíteni egy-egy lépéssel. Ebben van racionalitás, viszont örökös kicsinyességre ítéli a politikai közbeszédet, amelyben a harc a „középen álló szavazóért”, a politika iránt valójában nem érdeklődő alkalmi szavazókért folyik a harc. Az ő álláspontjaikat pedig elsősorban az határozza meg, hogy nem akarják, hogy bárki bárhogyan beleavatkozzon az életükbe. Konzervatív reakcióikat senki nem meri megkérdőjelezni, nem akarván elveszteni szimpátiáikat, még akkor sem ha az emberiesség és az európai értékek egyértelmű kiállást kívánnának meg.

Érdemes elgondolkozni azon, hogy Szlovákiának mikor volt utoljára olyan kormánya, amely ki mert állni valamiért. Amelyik Ukrajna, a menekültek, de akár Koszovó vagy a Beneš-dekrétumok ügyében meg merte volna lépni azt, amit meg kellett. Utoljára ilyesfélét minden hibájuk ellenére a Dzurinda-kormányokban láttunk, azóta meg ott a nagy nihil. De vajon mitől lenne az másképpen a jövőben, ha a szavazók két olyan pártot kedvelnek a legjobban az országban, amelynek egyike kormányon szabályosan menekül a nehéz kérdések elől, másikat pedig gyávasága miatt pont most hagyta ott ideológusa? Ha a szavazók nem büntetik a gyávaságot, akkor az marad majd kurzusban a következő kormányok idejében is.