Gyenge Veronika: „Fontos számomra, hogy adni tudjak az embereknek valami pozitívat”

Mi is az a slam poetry?

Ez egy előadó költészeti műfaj, amit anno Marc Smith kezdett el művelni. Magyarországra már tíz éve betört, majd elért hozzánk, a Felvidékre is. Azt mondják, hogy 60%-ban az előadásmódon múlik, 40%-ban pedig a szövegen. Szerintem azonban ez egyénfüggő. Van, aki nagyon nagy költői képeket használ, de van, aki teljesen prózai hangvitelben ad elő.

Mikor kezdted el művelni a slam poetry-t?

2014-ben, a Gombaszögi Nyári Táborban. Akkor még Nyitrán tanultam, a Juhász Gyula Ifjúsági Klubban voltam marketinges alelnök, s oda szerveztünk egy Slam Poetry Felvidék bemutatót. Ekkor találkoztam először a műfajjal. Teljesen véletlenül kerültem én is az open mic részébe, mivel kevés volt az önként jelentkező, én pedig szervező voltam, s tudták rólam, hogy írok verseket. Itt egy olyan szöveget adtam elő, amit szerencsére mostanra már nem találok meg. :-) Ezután folyamatosan kialakult ez a dolog, jártam a környéken megrendezett slam poetry eseményekre, ahol a „nagyoktól“ kaptam tanácsokat. Nagyon beleszerettem ebbe a műfajba, egymás után néztem a videókat. Imádtam, ahogyan át tudták adni az előadók a gondolataikat. Majd jött egy nyitrai slam, amit én szerveztem, s ekkor írtam egy szöveget, ami egyfajta feszültséglevezetés volt. Miután ezt előadtam, odajöttek hozzám az emberek, s megdicsértek, hogy mennyire jó volt, páran pedig állva tapsoltak. Hirtelen azt sem tudtam, hol vagyok. :-) Ez hatalmas löketet adott ahhoz, hogy folytassam ezt az utat. Mostanra már persze sokat fejlődtem, már jobban odafigyelek a szövegeimre, miután megírom, átszerkesztem őket. A mai napig nagyon sok segítséget, tanácsot kapok a tapasztalt slammerektől, költőktől, íróktól, amiért nagyon hálás vagyok nekik, hiszen így minden alkalommal egy kicsit jobb tudok lenni.

Már a slam poetry előtt is foglalkoztál írással?

Verseket már nagyon régóta írtam, de ezek még csak inkább apró gondolatok voltak, amit frappánsnak találtam. Aztán elkezdtem főiskolára járni, s egyre jobban elkezdett foglalkoztatni, hogy mit tudok kihozni magamból ilyen szinten. Eleinte persze úgymond terápia jellegű volt számomra, egyszerűen csak kiírtam magamból a gondolataimat. Nemrég kezdtem el novellákat is írni, de ebben még nem vagyok annyira otthon, sokat kell még tanulnom, azonban mindenképpen szeretném magam kipróbálni ebben is.

Fotó: Pereszlényi Erika

Honnan meríted a témáidat?

Ahogyan történnek velem a dolgok, úgy születnek meg a műveim is. Most például az emberek közti kapcsolatokról szeretnék írni, ugyanis a múlt héten történt velem egy olyan dolog, hogy láttam, amint egy hajléktalan elesik, és senki nem segített rajta, egyedül próbáltam őt felhúzni, de nem bírtam el. Szerencsére arra jött egy srác, aki segített. Ez ihletett meg, hogy írjak az emberek közti közömbösségről. Nagyon sokat merítek magamból is, például az önértékelési problémák terén, mert tudom, hogy sokaknak van még ilyen problémája. Ezeken kívül írtam már a falumról is, a nyelvjárásról. Továbbá szeretnék majd olyan műveket is írni, melyekben tudatosan több irodalmi utalás lesz, ugyanis azt gondolom, hogy a slam poetry által sokkal közelebb lehet hozni a fiatal generációt a költészethez, ezek a szövegek pedig direkt ezen okból születnek, mint valamilyen kapocs a kortárs és a klasszikus irodalom között.

Milyen stílusúak az előadásaid?

Több kategóriám is van. Az első, amikor nagyon bensőséges témát dolgozok fel, illetve vannak vicces előadásaim, amikor például az életemről mesélek. A harmadik vonal pedig kicsit tanító jellegű. Úgyhogy igazából nagyon sok irányba megyek, de úgy gondolom, hogy kell is a változatosság, nem szeretnék egy stílusban megmaradni.

Csak magyar nyelven adsz elő?

A fő nyelv a magyar, de szeretnék angol nyelven is előadni. Eddig egyszer álltam színpadra angol írással, de még nagyon új terep volt. Magyarul, ha megakadok, zsigerből meg tudom változtatni a következő sort úgy, hogy az jó legyen, ne tűnjön ki, míg angolul azért ez még nem olyan egyszerű. Ennek ellenére szeretném folytatni ezt is, mivel szerencsére elég jó szinten beszélem a nyelvet, így azt gondolom, hogy kellő gyakorlással menni fog. Ezen kívül szlovákul is szeretnék majd írni, ugyanis véleményem szerint ki kell használnunk azt, hogy több nyelven is beszélünk. Szerintem ez összehozza az embereket. Voltunk például Pozsonyban fellépni, ahol ugye magyar nyelven adtunk elő, azonban a közönség soraiban ültek szlovákok is, akik nem értették a szavainkat, mégis azt a visszajelzést kaptuk tőlük, hogy fogalmuk sincs miről beszéltünk, de nagyon tetszett nekik. Lehet, hogy itt jön elő a már említett 60% előadásmód.

Nehéz nőként érvényesülnöd ebben a műfajban?

Nem tartom nehéznek. Lehet, hogy mások a témák, más szempontból dolgozzuk fel őket, de szerintem nem vagyok hátrányban amiatt, hogy nő vagyok. Amennyiben tényleg jó a szöveg és az előadásmód is, akkor teljesen mindegy, hogy valaki nő vagy férfi. Ennek ellenére érdekes, hogy inkább a férfiak körében elterjedt ez a műfaj. Sokat gondolkoztam már rajta, hogy miért lehet ez, de nem tudok választ adni rá. Talán a lányok kicsit félősebbek. De azért szerencsére elmondhatjuk, hogy egyre többen vagyunk lány slammerek is.

Milyen versenyen vettél részt eddig?

Kevés versenyen vettem részt, mivel többnyire Pesten rendezik meg őket, oda pedig nem olyan egyszerű eljutni. Két magyarországi bajnokságon mérettettem meg magam, illetve azokon, amiket mi szerveztünk. De mindenképpen szeretnék eljutni több helyre is. Az egyik bajnokság előválogatója szeptemberben volt, három napig tartott, mivel több mint 160 jelentkező volt. Itt közönségdíjas lettem, így továbbjutottam. A döntő egy hónappal később volt. Az első körbe egy teljesen új szöveget kellett vinni, amit még sehol nem adtunk elő. Ide egy olyan írásomat vittem, amin már körülbelül fél éve dolgoztam, mindig alakítottam rajta valamit. Ezt követően volt a döntőn belül még egy kör, ahol már teljesen mindegy, hogy milyen szöveggel álltunk a színpadra. Mivel úgy gondoltam, hogy biztosan nem jutok tovább a második fordulóba, így én nem is vittem magammal másik írást. Hatalmas meglepetésként ért, amikor meghallottam a nevem a továbbjutók közt. Végül az elődöntős szövegemet kerestem elő, s azzal álltam a nézők elé. Nagyon izgultam, hiszen nem voltam felkészülve rá, viszont a versenyeket nem a helyezések miatt csinálom, úgy gondolom, hogy ha azért fogok színpadra állni, hogy az első legyek, már régen rossz lesz. Számomra az előadás a fontos.

A versenyeken kívül hol láthattunk még téged?

A Diákhálózat tagszervezeteinél voltam legtöbbször, illetve Brünnben, Pozsonyban, Nyitrán, Komáromban, Gombaszögön, valamint Dunaszerdahelyen is léptem már fel.

Mi az eddigi legjobb színpadi élményed?

Nagyon sok jó élményem van. Tavaly részt vettünk a Team slam bajnokságon, Pesten, ahol Varga Biankával ketten slammeltünk, „Darab a szád szílin“ álnéven. Amikor az előválogatóra mentünk, nagyon izgultunk, de kiálltunk, elmondtuk, majd miután lejöttünk a színpadról, semmire nem emlékeztünk, kész katarzis volt. :-) Ez egy leírhatatlan érzés volt. Soha nem tudni, hogy mi fog történni a színpadon. Kiállsz és várod a közönség reakcióját, s nagyszerű érzés, amikor látod, hogy az emberek megértik mit is szerettél volna mondani, átjön az üzenet.

Családi vagy baráti összejövetelen elő szokott jönni az előadó éned?

Igen! Régebben apukám írta a köszöntőket a kerek szülinapokra, én pedig előadtam. Mostanra azonban már én is írom meg őket. Mondhatni, mára elengedhetetlen, hogy kerek születésnapokra írjak egy köszöntőt, amit előadok a rokonoknak. Persze itt a kicsit visszafogottabb, családi énem jön elő. :-)

Mi a legnagyobb álmod az életben?

A legfontosabb az, hogy mindig azt csináljam, amit szeretek csinálni, és soha ne tagadjam meg önmagam, illetve szeretnék megmaradni ilyennek, amilyen vagyok. Szeretnék megmaradni nyitottnak és életvidámnak. Fontos számomra, hogy tovább tudjak valamit adni, valami pozitívat, valamit magamból az embereknek. Nagyon nem szeretnék kiégni, vagy egy helyben toporogni, menni akarok és tenni az éppen esedékes dolgom.

(SzC)