Gyűjtés a megvakult katonáknak
Csallóközi lenyomatok CCXXI.
Komárom vármegyei mindennapok a Nagy Háború árnyékában című helytörténeti alsorozatunkkal fel- és megidézzük olvasóinknak, hogyan zajlottak a hátországi emberek mindennapjai, ill. hogyan alakult a tájhoz kötődő személyiségek élete és munkássága az Alsó-Csallóközben az 1914–1918. évi világégés idején. Forrásunk a korabeli regionális sajtó.
(XCII. rész)
A miniszterelnök intézkedésére az egész ország minden nagyobb városában olyan műhelyeket állítanak föl, ahol a béna katonákat új foglalkozásukhoz megfelelően képezik ki. A tanfolyamok szervezésében jótékony egyesületek működnek közre.
*
A háború túlelői között a legszerencsétlenebbeknek a megvakult katonákat tartották a hátországban. A Komáromi Ujság az ő megsegítésükre indított gyűjtést 1915 tavaszán, kilenc hónappal az általános mozgósítás után. „Hol van a szó, amely elmondhatná, hol van a toll, amely leírhatná az ő szenvedésüket...” – hangsúlyozza felhívásában a hetilap. Az első adakozók a következő megyebeliek voltak: a megyercsi március 15-iki ünnepély résztvevői (211 korona 60 fillér), N. N. (20 fillér), ifj. Rigó Istvánné, Nagyigmánd – egy nyert ügyből kapott összeg (10 korona), Ivanits Andorné, Örsújfalu (12 korona).
*
Kutschera József komáromi római katolikus plébános megromlott egészségének helyreállítása céljából megkezdte hat havi betegszabadságát. Távolléte alatt az egyházközség ügyeit Farda Adolf segédlelkész vezeti.
*
Tóth Kálmán, a komáromi református egyházmegye esperese, deáki lelkész 1915. március utolsó hetében megkezdte egyházlátogatási körútját.
*
Kürthy Lajos báró, Zólyom megye főispánja, kormánybiztos a húsvéti ünnepeket fivérénél, Kürthy István Komárom megye főispánjánál töltötte.
*
Hirdetés: „Fizessen elő a Komáromi Ujságra, a legjobb lap az egész vármegyében.”
Lelkes Vince
