Gyűlölet, irigység, megvetés, félelem és rosszindulat – ilyen a mi társadalmunk
Ha abból indulok ki, hogy a szlovák törvényhozásban nagyjából olyan alakok ülnek, akik a lakosság többségének kedvére valók, azt mondják és teszik, vagy legalább mondják, vagy legalább teszik, amit a választóik vártak tőlük, akkor régen rossz.
Mert akkor nem csupán a törvényhozók képtelenek felülemelkedni komplexusaikon és gyűlöletükön, hanem a lakosság minimum két harmada is. Vagy fordítva, teljesen mindegy.
A parlament ugyanis képmutató módon ugyanazzal a lendülettel, amelyikkel határozatban ítélte el a két fiatalember minapi gyűlöletgyilkosságát, nem hagyott az ő kisebbségi közösségük számára jóvá valami nagyon fontosat. Semmit sem kaptak. A parlament kb. egy harmada volt képes ímmel-ámmal egy nagyon lájtos, sokban gyenge, partneri kapcsolatokat rendezgető javaslatot támogatni. Gesztusként a gyilkosságok után. Azokban a napokban, amikor már a gyilkosságok után vonatokon és vendéglőkben is fizikai támadások érnek melegeket, vagy szolidaritásukat kifejező személyeket.
Mondhatnánk, hogy hiszen ott ülnek a törvényhozásban a fasiszták, köztük jogerősen elítélt alakok is, olyan is a törvényhozás, amilyenek ezek. Csakhogy ők nem kétharmad.
Ahhoz, hogy valamely embertől elvitassuk azt a jogot, amelyik egy másikat megillet, mi kellhet? Gyűlölet, irigység, megvetés, félelem és rosszindulat. Ebben a tekintetben szépen elfasizálódott a társadalom jelentős része és a parlament két harmada. Ilyen a mi társadalmunk.
Se szíve, se esze.
Polgárai propagandák és ellenpropagandák ellen magukból kikelő propagandistákra hallgatnak, tévedhetetlen fake news-rajongók, hagyományként tisztelnek merő kitalációkat, istenként semmirekellő gazembereket. Olykor ad absurdum még a kisebbségek is rühellik és/vagy irigylik a többi kisebbséget.
Nem érik fel ésszel önmagukat.
Ha figyelünk az egyébként történelmi léptékben családbarát családpártra, vagy a fokozottan szociális és fokozottan demokrata szociáldemokraták zömére, a maguk alibiszínességével tüntető katyvaszpártra is a fasiszták mellett, pont olyan érvek hagyják el a szájukat, mint a fasisztáké, a klérofasisztáké. Pedig ők állítólag szociáldemokraták és konzervatívok és nemzetiek és keresztények. Hát, kedveseim, egy nagy büdös… Nem. Nem vagytok azok. Nézzétek meg a világ igazi szociáldemokraták és konzervatívok és nemzetiek és keresztények országait – ott már, ha maradtak is hiányosságok, bőven megszavazták azokat a jogokat mind a szexuális, mind a bevándorló (fehér és nem fehér), mind az etnikai/nemzeti, kisebbségeknek, amelyeket ti vitattok. Xenofóbok, homofóbok, rasszisták, nácik, vakhitűek és demagóg populisták vagytok!
Akik nem csupán szűklátókörűek, hanem vagy hazugok, vagy pedig buták is.
Tudományos eredményeket hazugságokkal helyettesítők. Tudományos tény, hogy a nem heterók szexuális identitása nem betegség, nem fertőző, nem tanítható. Sőt, a heteróké sem az. Nem mosható össze a pedofíliával. Nem kell tartani tőle, a társadalomra nem veszélyes. Nincs ok tehát bármiféle jogot megvonni ezektől az emberektől szexuális identitásuk miatt. Ahogyan választható nemzetiségi vagy választható vallási hozzátartozásuk miatt sincs. Sőt, még a bőrszínük miatt sem. Ne érveljetek hát mindenféle igaztalan állítással csak azért, mert a választóitok akkora barmok, hogy a lapos Földgolyóban, meg a heteró keresztény fehér férfiak felsőbbrendűségében hisznek. Ne adjátok alájuk a lovat, mert a felgerjesztett gyűlölet egyszeriben könnyen fordulhat egy másik csoport ellen. Mostanában gyakran halljuk, hogy sokan undorodnak a politikától (csodálkozol?) és minden politikus semmirekellő. És ha ti tovább tápláljátok az emberekben az igaztalan tételek alapján meghozott ostoba döntéseik jogosságának hitét, a tényeket ignoráló erőszakot, akkor majd ne csodálkozzatok, hogy a magunk fajta publicista hiába fogja teli torokból ordítani, hogy a politikusok esetében ugyanúgy nem szabad általánosítani, mint mások esetében, nem adnak majd a szavunkra, és talán titeket lincselnek meg a középkori boszorkányüldözés hevében.
A ti saját érveitekkel a szájukban válnak fanatikusokká, netán kisebb, majd nagyobb terrorcselekmények elkövetőivé.
