Gyűlölet nem szülhet szeretetet és rendet
Mind az USA-ban, mind pedig Szlovákiában ugyanaz történik.
A tényeket elferdítő vagy egyenesen hazudozó, de mindenesetre tényeket bizonyítékokkal alátámasztani nem tudó és nem is akaró politikusok, illetve őket támogató egyének és/vagy csoportok lódítanak, csalnak, rágalmaznak, de ami a legrosszabb, gyűlölködnek és uszítanak.
Mindkét országban látszik az eredmény.
Tevékenységük, főleg, ha az ellenfél – az ő olvasatukban ellenség – épp valami miatt, pl. egy krízis miatt épp gyengébb a kelleténél, rájátszik a nép, illetve egyesek reményvesztettségére, bizalmatlanságára, kilátástalanságára esetleg éppen csak a hiszékenységére, más esetben dühére, erőszakos hajlamaira. Olajat önt a tűzre.
Van-e, kérem, valaki, bármely politikai oldalon, aki komolyan elhiszi, hogy a gyűlölet szülhet szeretetet, stabilitást, netántán demokráciát vagy akár bármiféle legitim – ha nem is demokrata politikai rendet?
Nem szülhet. Láttuk a történelem során. A gyűlöletből kelt rezsimek, sorra elbuktak, de ha tartották is magukat évekig, már mindegyikről evidens volt, hogy a vezető kivételezetteken kívül, azaz a nép számára se nem jók, se nem elfogadhatók. Nem garantálják azt, amivel hitegetik a népet: biztonságot és rendet. A kettőt együtt soha.
A gyűlöletkeltés először bizonytalansághoz és rendetlenséghez vezet. Ahol az „all for…” jelszavát azután, hogy a politikával összefonódott maffia meggyilkolta a demokrácia egyik őrét és szerelmét, skrupulusok nélkül lehet alkalmazni annak az embernek a halálával kapcsolatban, aki épp az e maffiával való összefonódás vádjával ült vizsgálati fogságban, ott lehet, hogy még demokrácia van, de a demokráciát felszámoló rendetlenség már veszélyesen mélyen vágta bele fogait a demokrácia ütőerébe.
Lučanský volt rendőrfőnökből éppen vizsgált halála okán mártírt az akarhat kreálni, akinek politikai érdeke, hogy a rendőrség egyes korrupciós vagy bűnrészességi afférjait elfedje – elvégre a hősök ugyebár biztosan jók.
Megillet mindenkit az ártatlanság vélelme, de éppen ezért a vizsgálat lezártáig talán – minden éremnek két oldala van – piedesztálra sem kellene emelni egy nagyon komoly vádakkal letartóztatott személyt. Ha ilyesmi történik, az a még eleve tisztázatlan tények további ferdítése, ködösítés, ráadásul esetünkben együtt jár az aktuális kormány (az még hagyján) és vele együtt az igazságszolgáltatás hitelének megkérdőjelezésével. Utóbbi a nagyobb gond, főleg annak fényében, hogyha van valami baj ebben a szférában, akkor az éppenséggel nagy valószínűséggel azoknak lehet köszönhető, akik eddig ott vezető és / vagy befolyásos helyeken voltak és máig maradtak – értsd: épp a halott rendőrfőnök és a hozzá köthetők érájának emberei lelkén száradhat a kifogásolt mocsok. Következésképpen ez az a momentum, ahol a politika kéz kezet mos alapon ismét összefonódik a maffiával, pedig a cél pont ennek fordítottja.
A gyűlöletkeltés végső soron erőszakot szül. Ahol így be lehet törni a világ csöppet sem hibátlan, de folyamatosan fenntartott és cizellált, s éppen ezért is viszonyítási pontként működő demokráciájának parlamentjébe, ott nem a parlamentet kell jobban őrizni, hanem a demokráciát.
Trumpon kívül csak a politikájából hasznot húzó érdekcsoportoknak jó (a hírek szerint találtak a Kapitóliumot megrohamozó útszéli csőcselék között ismert, szervezett szélsőségeseket), ha parlamenti szinten történik erőszak. Hiszen az adhat okot az erőpolitika, pontosabban a politikai erőszakoskodás legitimmé tételének kísérletére. Értsd: trumpi erőfitogtatás és egyenesen erő, sőt erőszak kell ide ahhoz, hogy rendet teremtsen a politika állítja Trump.
Pedig láthattunk már a történelem során, hogy azok a rendszerek, igen a nácizmus és a kommunizmus válfajai is, amelyek elsősorban bármilyen módon kierőszakolt rendet ígértek, nem pedig a demokráciából, az igazságosságból és esélyegyenlőségből, legitim választásokból következő rendezett állapotokat, tömeggyilkosságok és világháborúk által sem voltak képesek fenntartani magukat.
Lezajlott vagy épp zajlik a kiváltó ügyek, az állítólagos választási csalás és az állítólagos gyilkosság vizsgálata. Ezek lezárulta után az eredményeiket csak akkor lehet ignorálni, ha azok evidensen ormótlan hazugságok. És e ponton ismét ott tartunk, hogy a hazugság hazugság mivoltának megítéléséhez a népesség zömének korrekt információkra és józan ítélőképességre van szüksége.
Tehát egyetlen olyan politikusnak vagy bármilyen álcát öltött politikai erőnek sem szabad hinni, amely azokat az intézményeket vonja kétségbe, amelyek a nép számára a korrekt információkat és józan ítélőképesség, vagyis az értelmezés és művelődés lehetőségét garantálják vagy minimum ezek érdekében dolgoznak.
