A gyűlölködő, antiliberális, homofób pap, aki elvárja a liberális bánásmódot

Ardamica Zorán | 2022. július 14. - 08:52 | Vélemény

Ha vendéget hívsz, elvárhatod: a jelenlévők aszerint bánjanak vele, hogy ő a házigazda vendége. Akinek nem tetszik a figura, álljon odébb, ne nézze... 

A gyűlölködő, antiliberális, homofób pap, aki elvárja a liberális bánásmódot
Fotó: Facebook

Igen ám, csakhogy amikor az összejövetel nem családi, nem is tisztán baráti, netán szakmai, tehát kommersz, ahol fizetővendégek vannak, ott a fizetővendég azért fizet, hogy jól érezze magát. És vagy a kedvére tesz a szervező (vendéglátó), vagy elmegy és máskor nem is jön. Nem is fizet. Amikor tehát a szervező rájön, hogy az, akivel eddig nem volt gond, mostanra a többség által kifogásolt személy lett, kénytelen választani a fizetővendégek és a kiutált perszóna között. Amennyiben a rendezvénynek esetleg valamiféle saját profilja, szellemisége szintén van, az duplán befolyásoló tényező. A választás kényszere/igénye se nem szép, se nem elegáns dolog, tudjuk. Kellemetlen is, fölöttébb.

De ez van, ha valaki nem előnyére változik az évek során, hanem nyilvánosan megbánt embereket: nem látják szívesen.

Na, mármost az év homofóbja díjáról éppen hogy csak lecsúszó püspök urat egy olyan fesztiválon, amelynek közege eddig többször nyíltan és konzekvensen kinyilvánította támogatását és együttérzését a szexuális identitásuk miatt hátrányosan kezelt emberek felé, nem csoda, hogy véres rongyként kezelik... Az persze igaz, hogy nem kéne valakit véres rongyként kezelni az ország egyik legtoleránsabb fesztiválján, simán lehetne ignorálni, vagy diszkréten kiutálni és kérni a szervezőket: már ne hívják (utóbbi kipipálva).

Információim szerint nem volt gond azzal a múltban, hogy a katolikus egyház az ő személyében jelen van a rendezvényen. Amíg békés volt. De mihelyt egy kirekesztő alak érkezett, akinek a megnyilvánulásai egyes személyek jogait vonják kétségbe, ez az ember - hiába akar „csak” gyóntatni – már nem békés. És ilyen esetben a gyóntatás inkább csak képmutató provokáció.

Talán éppen emiatt a provokáció miatt szakadt el a Pohodán az emberek cérnája. Mi tagadás, Jozef Haľko püspök úr védelmezői öntöttek is azóta némi olajat a közbeszéd tüzére. Mondván, ez eddig egy liberális (itt értsd: az egyházzal szemben toleráns) fesztivál volt, mostantól már nem eléggé liberális. Ami azért mégiscsak botrány egy olyan egyház és támogatói szájából, amelynek, s akiknek ajkain eddig a liberális jelző szitokszó volt, egy másik püspökük szerint egyenesen súlyos bűn („ťažký hriech”) és így tovább. Haľko ahelyett, hogy homofób kijelentései után az ismételt meghívást az önreflexióra való lehetőségként értelmezte volna, vendégként felrakta a lábát az étkezőasztalra. Cipőben! Nem felebarátokat ment keresni, hanem bűnösöket. És nem úgy tűnik, mintha azok feloldozása lenne a cél.

Van abban valami pikáns, hogy a vallási türelmet konkrétan olyan emberektől várja el a katolikus egyház, köre és embere, akiket, vagy akiknek a felebarátait éppen hogy az egyház türelmetlenségével sújtanak nap mint nap.

Az meg már mindennek a teteje, hogy előálltak a gyónáshoz való joggal mint alkotmányos joggal... Vallásszabadság van – nagyon helyesen! –, de azért ott mégsem tartunk, hogy valaki jogot formálhasson egy idegen telken, idegen ingatlan területén való vallási szertartás megtartására. Hová jutnánk, ha holnaptól a falu papja mindennap más házának nappalijába csörtetne be, hogy márpedig itt mise lesz, meg áldozás, sőt a spájzban gyónni is lehet/kell/ajánlatos! Van a katolikus egyháznak elegendő épülete, ingatlana a gyónáshoz. Már, ha kell hozzá… Ha valaki nem engedi, hogy a saját telkén, szaunájában, zöldpaprikás fóliaházában vagy hálószobájában egy pap gyóntasson, akkor nem engedi. Az egyházi szertatásokat a hívő az egyházban kérheti vagy kérheti számon, nem pedig akárhol, akármikor és mindenkitől. Hogy ez esetben a fizetővendégekben fordult meg a borjú, s ők „lehetetlenítették el” a püspök úr fesztiválgyóntatását verbális reakciójukkal és egy szivárványos zászló kifüggesztésével (hű, mekkora agresszió!), az nem szép dolog. Nem is elegáns. Bizonyos szempontból kicsinyes is. Mert mint föntebb le lett szögezve: ha vendéget hívsz, elvárhatod, hogy a jelenlévők aszerint bánjanak vele, hogy ő a házigazda vendége. És jólneveltség is van a világon.

De valljuk be,

teljesen elfogadható dolog értésére adni valakinek: kedves öcsém, tisztelt uram vagy édes felebarátom, ha te itten nem a felebaráti szeretetet hirdeted, holott az az egyházad, céged, bizniszed, pártprogramod stb. alapköve, hanem a kirekesztést, akkor ne várd el, hogy elhiggyük, morális meggyőződésed a szeretet, s hogy mi szeretettel és toleranciával forduljunk feléd. A házigazda belátása, mely szerint ilyen vendéget hívni hiba volt, ugyancsak érthető, sőt.

Az azóta kitört hiszti viszont már érthetetlen, noha a fesztiválon a homofóbia ellen tiltakozókat igazolja. Haľko és a katolibánként számon tartott lobbi azonnal ellentámadásba lendült, egyesek eltanácsolják a fiatalokat a rendezvénytől, mások jogsértést kiáltanak. Vannak, akik szerint ez a katolikusok és/vagy a keresztények elnyomása. Noha a világon az áldozatokat és incidenseket számolva a statisztikák szerint a keresztény hívők valóban az egyik legüldözöttebb vallási csoport, azért nézzünk szembe a ténnyel: Szlovákiában mint szekuláris államban misét közvetít a közszolgálati tévé, vannak vallásos médiák, számos egyházi iskola, sőt egy katolikus egyetem is működik (állami fejpénzzel), az egyházak részesednek az ország költségvetéséből. Az állam gyakorlatilag felmondhatatlan szerződést kötött a Vatikánnal... Milyen elnyomás? A tolerancia nem lehet végtelen. Ha valamit, akkor a mindig erőszakhoz vezető gyűlölködést nem kell tolerálni. Sőt: nem szabad! Ha valaki nem tolerálja a gyűlöletkeltést (Haľkoét sem), akkor ő attól még nem agresszor. Hanem pont fordítva.

Mindenki nézzen magába! Ha hite szerint fontos, meg is gyónhatja a bűneit. Ha nem, csak próbáljon szabadulni tőlük. Ámen.