Gyurgyík: Ha nincs a két nemzetiség megjelölésének lehetősége, inkább 422 ezer közelében lenne a magyarok száma – INTERJÚ

Hogyan értékeli, hogy 2021-ben 422 ezerre csökkent a magyarok száma, illetve gyakorlatilag nem csökkent, ha beszámítjuk a második nemzetiségként a magyart megjelölőket is. Mit lehet ebből kiolvasni?

A népszámlálás előtt készítettem egy előrejelzést, már amennyire ki lehetett indulni a rendelkezésre álló információkból, és lényegében ezt az eredményt jósoltam meg, azzal a kitétellel, hogy ha nem lesz valamilyen olyan extra tényező, amelyik alapvető mértékben befolyásolja az eredményeket, akár negatív, akár pozitív irányba. Én elsősorban negatív irányra számítottam. Egyik ilyen tényező lehetett volna, hogy magasabb lesz a nemzetiséget nem bevallók aránya. Ez 7 százalék volt 10 éve, most, 5,5 százalék körül mozog. A romák aktivitása is befolyásolhatta volna az eredményt: ha többen vallják magukat romának, az a magyarok számát is csökkenthette volna. A népszámlálási ívek elektronikus kitöltése is hátrányos lehetett volna a magyarság számára, hiszen tudjuk, hogy sokkal elöregedettebb a magyar, mint a többségi lakosság. Minél idősebb a népesség, minél idősebb korcsoportokról van szó, annál nehezebben kezeli az internetet és a számítástechnikai eszközöket. És hát erre az időszakra esett a koronavírus-járvány egyik legnagyobb hulláma, ami főleg az idősebbeket érintette. De ha az első nemzetiségre vonatkozó eredményeket nézzük, akkor azok lényegében megfelelnek a becslésemnek, nem volt olyan nagymértékben érezhető kibillenés, ami alapvető mértékben rengette volna meg az eredményeket.

Súlyos mértékű ez a csökkenés? Az első számú nemzetiség bevallása alapján a 422 ezer magyar van, ami a 10 évvel ezelőtti 458 ezerhez képest 36 ezres különbséget jelent. Ez nagyon nagy zuhanás, vagy lehetett erre számítani?

Kezdeném azzal, hogy most mindenki arról beszél, hogy 10 éve 458 ezer magyar volt Szlovákiában. De akkor 7 százalékos volt a válaszmegtagadás (2011-ben ennyien nem vallották be, hogy milyen nemzetiségűek – szerk. megj.), és ha őket is elosztjuk, akkor a számításaink alapján sokkal valószínűbb, hogy a magyarság lélekszáma 480 ezer fölött volt valamivel. Hogyha abból indulok ki, hogy 480 ezerből mentünk le 423-ra, akkor ez azért elég jelentős csökkenés.

Viszont, amikor majd a községszintű adatokat is elemezni tudjuk, akkor várhatóan a hivatalos eredménynél, a 422 ezer főnél jóval magasabb adatot kapunk majd. Akár 15-20 ezerrel is több magyar élhet Szlovákiában.

Ezt természetesen még adatelemzéssel bizonyítani kell, de így, mindenféle elemzés nélkül is mondhatom, hogy a statisztikai becslések alapján, az első nemzetiségként a magyart választók esetében a 438-440 ezer fő vélhetően reálisabb, mint az a 422 ezer fő.

Ez abból származik, hogy most a lakosság 5,3% nem vallotta be a nemzetiségét?

Igen, ezt ebből az 5,3 százalékból feltételezhetjük. De mint mondtam, még kell egy alapos elemzés, hogy ezt biztosabban állíthassuk. Ez a települési szintű adatokból lesz majd látható, az alapján, hogy például a magyar településekre ebből az 5,3 százaléknyi lakosságból mennyi jut. És még egy dolog: ha a csökkenésről beszélünk, akkor vannak durva, egyértelmű adatok, amelyek ez irányba mutatnak.

Mégpedig az, hogy éves szinten körülbelül 2000 fővel több magyar hal meg, mint amennyi születik.

A migrációról, az elvándorlásról sem rendelkezünk pontos adatokkal, sokkal többen lehetnek külföldön, mint amennyiről tudunk. És aztán az egészet megkoronázza a nemzetiségváltás, az asszimiláció.

Tehát ez a csökkenés benne volt a pakliban?

Igen, pontosan, benne volt a pakliban. Tehát hogyha a 458 ezerből, a 10 évvel ezelőtti regisztrált adatból indulok ki, és ehhez viszonyítom, a mai regisztrált adatot, akkor ez teljes mértékben megmagyarázható a statisztikai ismereteinkkel.

A magyar anyanyelvűek száma 508 ezerről csökkent 462-re, tehát számszerűleg nagyobb volt a zuhanás. Ez minek az eredménye?

Szerencsénk van abban, hogy erre vonatkozóan 1991 óta folyamatosan vannak anyanyelvi községsoros adataink. Ennek van egy érdekessége: ha megnézzük a magyarság hovatartozását, akkor azt látjuk, hogy az anyanyelv, mivel az kevésbé átpolitizált fogalom, jobban kifejezi a magyarsághoz tartozást, mint a nemzetiség. A nemzetiség jóval átpolitizáltabb. Ha végignézzük az adatokat 1991-től napjainkig, azt látjuk, hogy

amikor jobbak a körülmények, amikor valamiféleképpen nagyobb a magyarság önbizalma, erősebb a jövőképe, akkor a két adat közti különbség kisebb. Ha jól emlékszem, 1991-ben ez 7 százaléknyi különbség volt. Aztán amikor jött a Mečiar-korszak, jöttek a későbbi időszakok, amikor problémásabb volt az élet, akkor pedig fölment akár 10 százalékra.

Tehát az 1-2-3 százalék mozgás ekörül a 8-9 százalék körül simán benne van. Ebben nem kell különösebb problémát látni. (2011-ben 11 százalékkal volt magasabb a magyar anyanyelvűek száma a magyar nemzetiségűeknél, 2021-ben a két adat közti különbség 8,6 százalék lett - szerk. megj.) De egy biztos: hogyha arról akarunk beszélni, hogy ténylegesen hogyan alakul a magyarságnak a száma, akkor ennek sokkal jobb mutatója, legalábbis arányait tekintve, az anyanyelv.

A 2011-ben a magyar anyanyelvűek száma 508 ezer volt, de ebből mindössze 443 ezer vallotta magyar nemzetiségűnek magát. 51 ezer 500 szlovák nemzetiségűnek, 10 500 pedig romának. Ez így természetes?

Igen, mert ha belegondolunk, napjainkban 30 százalék fölött van a vegyes házasságot kötők aránya, a vegyes házasságban élők pedig bőven 20 százalék felett vannak. A vegyes házasságból egy korábbi, 20 éve végzett vizsgálat szerint egy a négyhez az aránya annak, hogy az utódok inkább a szlováknak valljákmajd magukat, mint magyarnak. Viszont az anyanyelvnek sokkal kevésbé van politikai felhangja, azt könnyebben bevallja az illető. Tehát az, hogy a magyar anyanyelvűek közül ötvenezer fő szlovák nemzetiségű, az simán belefér.

A tavalyi népszámlálás során először alkalmazták a kettős nemzetiség bevallásának lehetőségét. Ez plusz 34 ezer embert jelent, ők azok, akik másodikként a magyar nemzetiséget adták meg. Ha ezt is hozzászámoljuk a 422 ezerhez, akkor már 456 ezer felett vagyunk, tehát valahol ott, ahol tíz évvel ezelőtt. Össze lehet ezt így hasonlítani?

Semmiképpen sem. Két aspektust szeretnék megemlíteni. Arról simán beszélhetünk, hogy van több mint 450 ezer magyar Szlovákiában. Mert végül is valamilyen mértékben kötődnek a magyarságukhoz azok is, akik második nemzetiségként tüntették fel a magyart. De egyet semmiképpen nem tehetünk meg:

nem vethetjük össze a korábbi népszámlálási adatokkal a mostani két nemzetiség összevont adatával. Ez önbecsapás lenne.

Én a népszámlálás előtt is arra tettem le a voksot, hogy szerencsésebb lett volna – legalábbis a magyarság szempontjából –, ha maradunk az egy nemzetiség mellett. Úgy tűnik, hogy a többi nemzetiségnél ennek van egy jelentősebb hozadéka, de a magyarságnál nem sok, mert szinte majdnem ugyanazt hozza az anyanyelvi adat, mintha ezt a két nemzetiséget összeadnánk.

Mi lett volna a magyarok népessége, hogyha marad csak az egy nemzetiség? Akkor 422 ezer vagy pedig a 456 ezer magyar lenne ma, vagyis azok is beikszelték volna a magyart, akik most csak a második nemzetiségként adták meg? Vagy pedig valami köztes adat jött volna ki?

Ez jó kérdés, mert elvileg, ha nagyon szigorúan vesszük az adatokat, akkor módszertanilag mindig az az egyik ilyen szabály, hogy csak olyan adatokat lehet összevetni, amelyek ugyanazzal a technikával, ugyanazokkal a módszerekkel készültek. Na most, amikor a polgár kezébe vette a kérdőívet, tudott arról, mert természetesen ez benne volt a médiában, benne volt a »levegőben«, hogy két kérdés lesz, két válasz lehetséges. De aki kitöltötte a kérdőívet, az sorba ment, jött az első kérdés, a második kérdés, és így tovább. Tehát kitöltötte, hogy ő milyen nemzetiségű, és a második kérdés és az erre adható válasz csak később jött. Én úgy érzem, hogy talán most módszertanilag, legalábbis a magyarság szempontjából, ez nem különösebben befolyásolta az eredményt.

Ez azt jelenti, hogyha nem lett volna a második nemzetiség lehetősége, akkor 422 ezer lett volna a magyarság népessége?

Nagy valószínűséggel e körül, de azért valami szórás mindenképpen adódna. Minden statisztika valamilyen valószínűséggel dolgozik.

Én úgy mondanám, hogy egy észszerű hibahatáron belül mozgott volna az érték a 422 ezer közelében.

Össze tudjuk most vetni a szlovákiai magyarok népszámlálási eredményét Magyarország körüli államokban élő magyarság trendjeivel? Az erdélyi, a vajdasági vagy a kárpátaljai magyarok is hasonló mértékben fogynak, mint a szlovákiaiak? Vagy ott esetleg nagyobb a fogyás?
Erre most nem nagyon lehet válaszolni, mert Erdélyben még csak most készülnek a népszámlálásra, Ukrajnában pedig talán már húsz éve nem volt népszámlálás. Annyit tudok mondani, hogy Erdélyben most, a népszámlálás előtt arról szól a történet, hogy vajon lesznek-e egymillióan a magyarok Romániában.

Nálunk most a 400 ezer fő volt a kulcsszó, az volt a kérdés, hogy alatta leszünk, vagy felette. Ott pedig az egymillió a bűvös szám.

És hát ők másfél millióról indultak. Tehát az erdélyi magyarság harmada már szinte elfogyott?

Igen, csak van egy nagyon nagy különbség Erdély és Szlovákia között: Erdélyben rettenetesen nagy volt a migráció. Már a Ceaușescu érában kezdődött, és napjainkban is tart. És ugyanilyen cipőben jár Kárpátalja is. Ott is a „lábbal való szavazás”, az elvándorlás az, ami jellemző. Nálunk ez azért kevésbé volt és van jelen, szerencsére.

Lajos P. János