„Ha csak lengyel vaj van, ne vegyél!”

Mielőtt bárki azt hinné, hogy Samuel Vlčan azért kezdte szidni a lengyelek élelmiszeripari termékeit, hogy ezzel is a hazai termelők árujának vásárlására buzdítson, gyorsan hozzáteszem, hogy a fenti megállapítás nem a szlovák agrárminiszter magánvéleménye, hanem a lengyel Számvevőszék jelentéséből derült ki.

Maguk a lengyelek ismerték be tehát, hogy gyatra élelmiszerrel árasztják el Európát.

Gondolom, ez rajtam kívül kevés fogyasztót lepett meg, mert a Lengyelországból származó ennivalónak eddig is nagyon rossz volt a híre Szlovákiában. Csak ezt eddig én nem akartam elhinni.

Töredelmesen bevallom, vagy kiirthatatlan optimizmusom vagy pedig gyermeki naivitásom okán, de én mindig igyekeztem a lengyelek pártját fogni, amikor családi körben vagy baráti társaságban valaki szidni kezdte az olcsó lengyel húst vagy vajat.

„Ha csak lengyel vaj van, akkor ne vegyél!” – hallottam nem egyszer, amikor bevásárolni indultam. Ilyenkor az előszobában mindig megtorpantam, és vettem egy mély levegőt, hogy elkezdjem magyarázni az elméletemet. Aztán a legtöbbször csak bólintottam, és megvettem a jóval drágább szlovák vajat.

De amikor volt rá időm, ki is fejtettem: szerintem teljesen érthető, hogy minden ország a saját termékeit tartja a legjobbnak, a magyarok a magyart, a szlovákok a szlovákot, az észtek vagy a litvánok valószínűleg ugyanúgy a „hazaira” esküsznek, mint a németek vagy az osztrákok. Meggyőződésem volt, hogy a lengyelek az élelmiszerboltban ugyanolyan fintorral teszik vissza a hűtőpultba a szlovák joghurtot vagy a magyar sajtot, mint mi a lengyelt.

Úgy gondoltam, 38 millió lengyel nem tévedhet, hiszen ők is csak azt a lengyel élelmiszert eszik-veszik a legszívesebben, ami az ottani boltokban kapható, nem pedig a „kétes minőségű” külföldit.

Hát, nincs igazam. Utálom bevallani, ha tévedek, de most muszáj lesz. Lám, a lengyelek szerint is az övék a leggyatrább élelmiszer.

A szlovák mezőgazdasági minisztériumnak egyébként kapóra jött ez a lengyel beismerés, hiszen mióta sohasem látott mértékben megugrottak a hazai élelmiszerárak, az ország északi részén lakók már nemcsak benzinért, hanem ennivalóért is Lengyelországba kezdtek járni.

De az olcsó lengyel hús azokhoz is eljut, akik valamelyik dél-szlovákiai boltban választják ki a legkevésbé drága csirkecombot.

Pénteken a mezőgazdasági minisztérium részéről az az intelem is elhangzott, hogy a lakosság fontolja meg az élelmiszer-vásárlást Lengyelországban. Az agrártárca jobban tenné, ha üzengetés és figyelmeztetgetés helyett végre elgondolkodna azon, milyen intézkedésekkel fogja megállítani az élelmiszerek drasztikus drágulását Szlovákiában, hogyan változtatna a hazai termelők egyre kilátástalanabb helyzetén, a felvásárlási árakon, a gazdák területalapú támogatásán és a többi tényezőn, amelyik hatással van a hazai élelmiszer árára. Mert addig, amíg az emberek többsége nem tud 10 eurót adni egy kiló dél-szlovákiai biocsirkéért, addig a vacak, de olcsó lengyel élelmiszert fogják megvenni.

P.S. A krowki természetesen kivételt élvez, arról mindenki tudja, hogy az igazi lengyel a legjobb.