Megosztás
Hosszú és feszültségteljes tárgyalási napra került sor hétfőn (árpilis 26.) a bazini Specializált Büntetőbíróságon.
A csótfai Horváth Lehel ellen zajló büntetőper hét eleji tárgyalására sok tanú érkezett, ráadásul nem mindennapi összetételben. A bíróságon egyszerre jelent meg három olyan személy is, akik kezén 2016 májusában – a Sátor-féle maffia többi, akkor elfogott tagjához hasonlóan – bilincs kattant, ám sorstársaikkal ellentétben őket később nem marasztalta el a bíróság.
D. Péter, M. Erik és O. Tamás ellen az ügyészség annak idején felfüggesztette a vádemelést, és az alvilági csoport egykori tagjai a hatósággal kötött alku szerint azóta tanúként támogatják a bűnszervezet által elkövetett gyilkosságok és egyéb bűntények felderítését.
Felsorakoztatott tanúk a bazini Specializált Büntetőbíróság tárgyalótermében
A három “bűnbánó” exbandatagon kívül szintén tanúként jelent meg a bíróságon a bűnszervezet egykori tagja, a 18 éves fegyházbüntetését töltő Szamaránszky Roland, valamint M. József galántai exrendőr, aki szoros kapcsolatot ápolt Sátor Lajossal, amíg a maffiafőnök 2010-ben el nem tűnt.
Nem maffiózó, nem síel
Elsőként a “Kis Paprikaként” emlegetett Szamaránszky Rolandot hallgatták ki. Őt azon kívül, hogy 2019-ben bűnszervezeti tagság, és egy kettős gyilkosságban való részvétel miatt elítélték, jelenleg az alsóhatári maffiaper keretén belül egy másik gyilkosságban való bűnrészességgel is vádolják.
Szamaránszky tanúként nem tudott igazán releváns dolgokat említeni azokkal a gyilkosságokkal kapcsolatban, amelyek elkövetését Horváth Lehelt számlájára írják a hatóságok. Arról sem tudott nyilatkozni, hogy Sátor Lajos milyen kapcsolatotban volt a vádlottal – akivel ő egyébként csak köszönőviszonyt ápolt. Azt viszont elmondta, hogy volt pár olyan összejövetel, ünnepség, ahol ő, Sátor Lajos, és Horváth Lehel is jelen volt, de ebből sem vonta le azt a következtetést, hogy Horváth a bűnszervezet tagja lett volna.
“Én nem voltam velük síelni. Nem is tudok síelni”
– válaszolta Szamaránszky a vádlott azon kérdésére, hogy volt-e valaha valamilyen kiránduláson vagy sítúrán Sátorral és a banda többi tagjával.
Érdekesnek bizonyult az is, hogy hiába ítélték el korábban jogerősen amiatt, hogy a maffia tagja volt, Szamaránszky ezt is tagadta. A férfi bátyja, a 2005-ben autóbalesetben elhunyt Szamaránszky Árpád “Paprika” révén került a csoportba a 2000-es évek elején, és míg idősebb testvérét azzal gyanúsították a rendőrök, hogy az 1999-es dunaszerdahelyi tízes gyilkosság három elkövetőjének egyike volt, addig a bűntársak beszámolói szerint a fiatalabb Szamaránszky a maffia “sírásóbrigádját” erősítette.
Szamaránszky Roland, és a háttérben Horváth Lehel a vádlottak padján
“Én nem”
– felelt Szamaránszky Roland tömören arra a kérdésre, hogy a maffia tagja volt-e.
Mivel az előző tárgyalási napok során a vádlott gyakran konfrontálódott az ellene felsorakoztatott tanúkkal – akiket többnyire a “tömeggyilkosok” jelzővel látott el -, várható volt, hogy Horváth kényelmetlen kérdésekkel is bombázni próbálja majd egykori ismerőseit. Ezek a várakozások pedig be is igazolódtak.
“Mond önnek valamit az a név, hogy Cs. János?” – kérdezte a vádlott a tanútól, utalva egy galántai járásbeli fiatalemberre, akinek még a 2000-es évek elején, egyik napról a másikra nyoma veszett. Horváth ezzel a kérdéssel feltehetően összefüggésbe akarta hozni Szamaránszkyt az említett férfi eltűnésével, a bírósági szenátus elnöke, Pamela Záleská azonban visszautasította a kérdést, mivel nem volt összefüggésben a vádiratba foglalt bűncselekményekkel. A tanúnak ezért nem is kellett válaszolnia.
“Vagy a börtön, vagy a koporsó”
A következő tanú, O. Tamás sem ismerte közelebbről Horváth Lehelt. Ugyanakkor úgy gondolja, hogy Horváth a bűnszervezet tagja volt.
“Szerintem a csapatba tartozott, és magasabb pozícióban volt. A születésnapi összejöveteleken is csak olyanok voltak, akiket Reisz Andor jóváhagyott. Úgyhogy szerintem ezért Horváth úr is a csoportba tartozott”
– fejtette ki a véleményét O. Tamás. A védelem arra vonatkozó kérdésére, hogy a tanú került-e valaha konfliktusba Sátor Lajossal, O. Tamás felidézett egy esetet, amikor a bandafőnök kiverte a fogát egy pisztollyal. Ehhez hasonló történetről mellesleg három évvel ezelőtt már Szamaránszky Roland is beszámolt, amiből az következik, hogy Sátor nem egyszer nyomott pisztolyt emberei szájába, ha azok nem az ő elképzelései szerint viselkedtek.
“Kirúgott láb alól, belenyomta a számba a fegyvert, és azt mondta, hogy ebből nincs kiszállás, vagy a börtön, vagy a koporsó. És ha elárulom őt, akkor nemcsak engem, hanem a családomat, a gyerekeimet is megöli”
– idézte fel a tanú, hogyan reagált Sátor, amikor azt feltételezte, hogy embere ki akar lépni a bűnszervezetből.
O. Tamás kihallgatása
Horváth Lehel ezúttal is érdeklődött arról, hogy a tanú hány gyilkosság elkövetésénél volt jelen. A férfi fel is sorolt egy-két esetet, az ügyész azonban tiltakozott a kérdések ellen, majd a bírónő ezúttal sem engedélyezte a vádirattól eltérő kérdések feltevését.
Később a vádlott arról kérdezte a tanút, igaz-e, amit még korábbi rendőrségi kihallgatásán állított. O. Tamás ugyanis az előkészítő eljárás során ezt mondta:
“Ha szegény Lehel tudná, mennyi embert ástak el a telkén, infarktust kapna. Az a birtok van vagy 100 hektár, és úgy is jártak oda embereket elásni, hogy Lehel nem is tudott róla”
– olvasta fel Horváth a tanú korábbi szavait. O. Tamás ezt megerősítette, és arra hivatkozott, hogy régebben egy bandatársa számolt be neki arról, hogy a vádlott tudta nélkül is temettek el maffiaáldozatokat Horváth birtokán.
Telefon nélkül a cigigyárban
Mielőtt a következő “bűnbánó” tanút kihallgatták volna, tanúként szólítottak a tárgyalóterembe egy férfit, aki 2007-ben munkásként a bűnszervezet illegális cigarettagyárában dolgozott. A tanú – mivel akkoriban hivatalos munkaszerződése volt – elmondása szerint legális munkahelyként tekintett a dióspatonyi cigarettagyárra.
A cigarettagyár D. János cégének nevén működött, ő volt az a nincstelen, alkoholista férfi, akit – miután a hatóság leleplezte az illegális üzemet – a bűnszervezet tagjai meggyilkoltak, és a vád szerint Horváth Lehel volt az, aki egy munkagéppel elásta a holttestet.
A cigarettagyár ügyének nyomozati iratai szerint az üzem "vezetői" fotót is mutattak a cigigyártó munkásoknak D. Jánosról, hogy később esetleg azonosítani tudják a főnöküket, akivel valójában sosem találkoztak. Sőt, hogy a gyárat nehezebb legyen leleplezni, az ott dolgozó személyek mobiltelefont sem vihettek munkahelyükre, nehogy a rendőrök ez alapján “bemérjék” a helyszínt.
“Nekem nem volt akkor mobiltelefonom”
– indokolta a tanú, hogy ő miért nem hordott magával semmilyen készüléket akkori munkahelyére, és újfent hangsúlyozta: úgy tudta, hogy törvényes állása van.
Hihetetlen bosszú
A tanúk padján ezután M. Erik következett, aki rokoni kapcsolatban volt a Sátor Lajos jobbkezeként emlegetett Reisz Andorral, akin keresztül maga is tagjává vált a bűnszervezetnek.
“Azt nem tudom megmondani, hogy Horváth konkrétan tagja volt-e a bűnszervezetnek, de tevékenységével aktívan támogatta a csoportot”
– szögezte le a vádlottal kapcsolatban a tanú. Amikor a vádlott arról kérdezte őt, hogy a bűnszervezet mely bűncselekményeiből vette ki részét, M. Erik tiltakozott, és a bírónő ezúttal is visszautasította a kérdést, és ismételten felszólította Horváthot, hogy kérdéseivel ne térjen el a tárgytól.
Horváth Lehelt kivezetik a tárgyalóteremből – előtte a tanúk egy része: (balról) M. József és M. Erik
Reisz Andor 2006-os eltűnésével kapcsolatban elhangzott: soha azelőtt nem történt meg, hogy Reisz nyomtalanul felszívódott volna, így pedig rövid idő alatt számításba jött, hogy a férfit likvidálták. Azok a bandatagok pedig, akiknek ehhez közük volt, mind azt állították, hogy a konkurens csoport állhat a dolog mögött.
“Én tartozom annyival Andornak, hogy megbosszulom ezt!”
– közölte állítólag egyszer a tanúval a Reisz-gyilkosság miatt 2019-ben elítélt Kádár Krisztián, és ez a gondolat M. Erik elmondása szerint már akkoriban is túl átlátszó volt.
Exrendőr, közeli ismerős
A soron köveztkező tanú, a galántai bűnügyi rendőrség egykori vezető munkatársa, M. József arról beszélt, “közeli ismerősi” kapcsolatban volt Sátor Lajossal. A férfi elmondta: Sátor 2010 végén fel akarta magát adni a rendőrségen, és a tanú ebben segítséget nyújtva felvette a kapcsolatot egykori rendőrkollégáival is.
Sátorral abban voltak megállapodva, hogy 2010. december 2-án találkoznak, hogy egyeztessenek a részletekről, ám hiába várt rá. Sátort aznap gyilkolták meg Csótfán, ahova később M. József is elment, hogy Horváthnál érdeklődjön Sátorról – mivel úgy tudta, utóbbi aznap reggel a vádlotthoz ment. Csótfán azonban nem tudott meg semmit, és ismétlődő érdeklődését követően Horváth állítólag később meg is fenyegette őt, hogy inkább ne kutakodjon.
M. József
A vádlott azon kérdésére, hogy volt-e valaha büntetve a tanú, így hangzott a válasz:
“Voltam vizsgálati fogságban, és 35 tárgyalási napot abszolváltam a te hamis vádjaid miatt. Mindez azért volt, mert fizettétek Šarókát. És végül azért mentettek föl, mert nem követtem el bűncselekményt.”
A tanú 2012-ben azzal vádolta a bíróság, hogy Haris Sándorral – aki nemrég még gyanúsított volt a ‘99-es dunaszerdahelyi tízes gyilkosság 22 éve húzódó ügyében – marihuánát termesztettek Horváth csótfai telkén. A vádak alól azonban később mindkettőjüket jogerősen felmentették.
M. József idézett válaszában utalt arra a Šaróka Istvánra is, akit 2020 októberében korrupció miatt ítélt el a Specializált Büntetőbíróság. Šaróka akkor maga vallotta be, hogy a Nemzeti Bűnüldözési Ügynökség (NAKA) vezető beosztású rendőreként 2011-től két éven keresztül segítette a dunaszerdahelyi maffia tagjait, akiktől többek között pénzt, autót, és házimozit kapott szolgálataiért cserébe.
Horváth Lehel a kihallgatás közben sok kérdést tett fel a tanúnak, melyek között újra felbukkantak olyanok is, amelyek eltértek a tárgytól. Mivel ez a probléma az egész nap folyamán fennállt, a türelmét vesztett ügyész egy ponton így szólt:
“Vádlott úr, önnek van védőügyvédje, kérjen tőle tanácsot, hogyan zajlik a bizonyítás! Ismételten cirkuszt csinál a tárgyalásból! Bírónő, tiltakozom az ilyen káosz ellen!”
A bíróság erre reagálva a vádlottat újra figyelmeztetésben részesítette, amit a nyomatékosítás kedvéért ezúttal jegyzőkönyveztek is. Ezt követően Horváth kérdések helyett nyilatkozatot tett az M. József által elmondottakról.
“A tanú élete végéig Sátor embere marad, neki az a lényeg, hogy szándékos hazugsággal kárt okozzon és bosszút álljon. Az ilyen emberek miatt vált maffiaállam Szlovákiából”
– adott hangot véleményének a vádlott.
A sajtó a legfőbb probléma?
Már lassan beesteledett, amikor az utolsó tanút szólították a tárgyalóterembe. D. Péter egykoron a bűnözői csoport nagymegyeri ágának tagja volt, és úgy nyilatkozott, nem volt ő olyan fontos ember, hogy megállapítsa, Horváth Lehel a bűnszervezetbe tartozik-e.
“Ez a csoport mindent csinált, ami nem volt legális. Legális dolgokat nem csináltunk. Semmit”
– felelte a vádlott kérdésére a tanú, aki ezután erőszakos és gazdasági bűncselekmények széles palettáját sorolta fel. Egy további kérdésre válaszolva elmondta azt is, hogy a vádlott által elkövetett bűncselekményekről nincs tudomása.
Amikor a vádiratba foglalt 2003-as dunaszerdahelyi széfrablásra terelődött a szó, többször is előfordult, hogy a tanú nem emlékezett tisztán olyan részletekre, amiket korábbi rendőrségi kihallgatásai korán ismertetett. Emiatt főként a sajtót, és konkrétan szerkesztőségünket okolta.
“Tisztelt bíróság, az itt a legfőbb probléma, hogy minket évekkel ezelőtt hallgattak ki. A magyar internetes portálok, elsősorban a Parameter.sk pedig minden nap ír ezekről a dolgokról. Mi azt elolvassuk, és nem emlékezhetek mindenre pontosan, mert olvasom is, és aztán az bekever. Nem akarok olyat mondani a bíróságnak, ami nem igaz. Ez szörnyen nagy probléma önök számára is”
– magyarázta helyzetét D. Péter.
Horváth Lehel
Ahogy a többi tárgyalt gyilkossággal, úgy a tanúnak Sátor Lajos likvidálásával kapcsolatban sem voltak közvetlen információi. Sátor eltűnése után azonban D. Péter több részletben 200 ezer eurót fizetett ki H. Lehelnek. A pénz onnan származott, hogy 2011-ben Kádár Krisztián azt kérte a tanútól, hozzon neki össze egy találkozót az akkori főügyésszel, Dobroslav Trnkával – aki D. Péter szervezésében korábban Sátor Lajossal is találkozott. Kádár azért kérte a találkozót, mert fel akarta adni magát, és 300 ezer eurót szánt arra a célra, hogy a főügyész “elintézze” a dolgot. A pénzt oda is adta D. Péternek, aki viszont elmondása szerint megtartotta az összeget, mert úgy gondolta, így lehet biztonságban az élete.
Miután a főügyész nem “intézkedett”, Kádár visszakérte a pénzt D. Pétertől, aminek nagy részéért később Horváth Lehelt küldte el a tanúhoz. A vádirat szerint Kádár így fizette ki Horváthnak azt a 200 ezer eurót, amit a vádlott a Sátor-gyilkosságért kért tőle.
A bírósági eljárás eddigi leghosszabb tárgyalási napját végül este fél hatkor a vádlott állásfoglalása zárta.
“A tanú maga vallja be, hogy azt sem tudja, milyen vallomást tesz, keveri azt, hogy mi volt, és hogy mit tudott meg a sajtóból. Ezt teljesen abszurdnak tartom”
– tette hozzá az utolsó kihallgatáshoz Horváth Lehel.
(db)
