Háborús kampány, avagy másból tessék újévi lófaszt faragni!

A Smer most végre egy valóban szociális ötlettel állt elő. Mégpedig olyannal, amilyennel inkább a liberális oldal szokott: adócsökkentést ígér. Semmi sem konkrét még, de aligha hinném, hogy a minimálbéresek kisebb adóterheléséhez ne csatlakozna majd bárki szavazáskor. Ez egyike az olyan intézkedéseknek, amelyek nem elvesznek a munkavállalótól, hogy aztán az állam a beszedett összeget kénye-kedve szerint osztogassa, hanem közvetlenül az „embernél” hagyna némi stexet. Mintha az ember saját maga is tudná, mit kezdjen vele. Eddig ez nem jellemezte a Smert. Kíváncsian várjuk, hol, miben lesz a csavar.

Sokkal rosszabb, hogy az SNS bunkó módon a lakosság félelmeire akar hatni. Eddigi hülyeségeit – nem győzöm ismételni, hogy az oktatás és a hadügy közelébe ezt a bandát nem szabad odaereszteni – azzal tetézi, hogy a kötelező sorkatonaságot tematizálja. Van persze lejjebb, tessék felkészülni, hogy eljön az idő, amikor a halálbüntetés visszaállítását is előveszik (magyar recept szerint akár misével). Ez csak az első lépés, de már most érdemes fölemlegetni, mekkora marhaság. Mégpedig azért, mert a lakosság nem kicsi, SNS-re fogékony hányada érez nosztalgiát a régi világ iránt. Mondjuk, nekik könnyű, mert nincsenek hadköteles korban. Vagy nők.

Namostaztánkéremszépen abban a világban, ahol kínai mobiltelefonnal meg lehet hekkelni egy holdrakétát, csak az egybitesek gondolhatják komolyan, hogy az aprócska Szlovákiának olyan fokozottan nem motivált és nem professzionális haderőre lenne szüksége, amelyhez ma gatyát, zoknit se tudunk biztosítani, nemhogy infrastruktúrát (pl. kaszárnyák és ami hozzá tartozik), teljes ellátást 6-12 hónapra, modern fegyverzetet stb. Az sem igaz, hogy az ilyen haderő bárkit képes lenne megállítani. Láttatok már akciófilmet, ahol a főhős egy kiskanállal 3 másodperc alatt 5-6 embert küld ált egy másik dimenzióba? Na, ilyenek vannak a profi seregekben. Ezt itthon nem tudjuk, és nem is fogjuk tudni egy hadsereg szintjén. Lehet, hogy a keleti fronton – hiszen ma egyes-egyedül Moszkva felől, azaz az SNS barátai felől érkezhet baj – ideig-óráig el lehetne butáskodni, de az oroszok meg ugye „annyian vannak, mint az oroszok”. Mi meg nem. Szóval felejtős a buzerplaccos balraátok gyakorlása. Lehet, hogy a fészbukon rajongva kommentelő, a hatvanas-hetvenes évekbe révülő, ma klimaxos vagy azon túli elhanyagolt asszonyságok visszasírják azon időket, amikor a kimenős bakák félrészegen szívesen megvigasztalták a városok eme másnak nem kellő matrónáit, de mára a fiatalok megváltoztak. Megváltozott az ízlésük (e némberek pechére), a fizikai állapotuk és a tudásuk is.

Nemrég azért sírt a sereg, mert profi katonának való is alig akad. Egyfelől a nevetséges pénz miatt, másfelől a fizikai alkalmatlanság miatt. Ha a profik ezzel küzdenek, akkor miért is lenne jó ez országnak, ha csenevész, vagy túlsúlyos, vagy civilizációs betegségekben szenvedő gyerekek a menetfelszerelés alatt roskadozva válnának az ellenség nevetésének tárgyává eszméletlen sok pénzért? Nem lenne jó. De persze, mondom, most nincs is külső ellenség, hiszen minden szomszédunkkal jóban vagyunk, meg ugye NATO-tagok is vagyunk.

Ha pedig valaki mégis a szlovák gyémántbányák, nyersolajkészletek, tengerhajózás és halászat hasznára, vagy a jól megnevelt bakákat vizionáló spinék kegyeire fenné a fogát, akkor azt ugyebár technológiai, mediális és titkosszolgálati hadviseléssel tenné, s nem rozsdás tankokkal vonulna felénk, mert a rozsdás tankok kurva sok üzemanyagot zabálnak…

Úgyhogy kérem:

Aki a katonaságtól várja a fiatalok megnevelését, az butuska, mert azt a szülőktől és az oktatásügytől kell elvárnia. Ami pénzt az ilyen nevelésre fordítana, fordítaná inkább az oktatásügyre. 10 tokkal-vonóval ellátott, profi kaszárnya és kiképző létesítmény árából világszínvonalú és hosszú távú társadalmi hasznot hozó oktatásunk lehetne. Ha bírnánk végre akarni…

Aki a katonaságtól várja a gazdasági fellendülést, az butuska, mert nincs olyan hadiiparunk, amellyel modern sereget tudnánk felszerelni, nincs pénz ilyen állami befektetésekre, és ha volna, az sem termelne hasznot. Ami pénzt az ilyen nevelésre fordítana, fordítaná inkább az oktatásügyre, hogy tanítsa ki a világ legjobb informatikusait (mert okos gyerekeink vannak), akik képesek akár az IT-hadviselésre, ha kell.

Aki a katonaságtól várja a fiatalok erőnléti edzését, az butuska, mert egy normális oktatásügyben (ahol pl. vannak tornatermek, uszodák stb. – hangsúlyozom: nálunk sok helyen még ma sincsenek vagy nem megfelelők) olcsóbban és szisztematikusbban lehetne megoldani.

Aki szerint a sorköteles földi alakulatok (nincs ugyebár tengerünk és aprócska légterünkben probléma három csavart szaltót végezni egy vadászgéppel a határok véletlen elhagyása nélkül) özönvíz előtti Kalasnyikovokkal bármin segítene, hát az sem szívesen küldené az ukrán frontra felrobbanni a fiát vagy az unokáját, ha éppenséggel már küldeni kellene.

Aki szexuális élete fellendülését várja a javaslat elfogadásától, azt csak szimplán sajnálom.

Szóval kedves SNS, másból tessék újévi lófaszt faragni, s nem a hiszékeny, milliárdokban számolni nem tudó és könnyen megfélemlíthető emberek nosztalgiájából.

Tessék szépen feltuningolni az oktatást – nálatok a tárca – Európa első számú agytrösztképzőjévé, úgy valóban képes lenne az ország megvédeni magát. Ésszel.

Ja, hogy hatszor vezettétek a minisztériumot ’89 óta és semmire se jutottatok? Hja, ha porbafingó koruktól felnőtt korukig sem tudtatok mit kezdeni a fiatalokkal, akkor mit vártok a felfegyverzésüktől?

Bízzátok ezt inkább kultúremberekre. De legalább profikra. Az oktatást és a védelmet is.

(Erről tök fölösleges össztársadalmi vitát indítani, kedves pótminiszterelnök úr, hacsak nem egy jó kis ködösítés végett.)