Hagyjuk már a kamudumát a Nyugat lehagyásáról, jöjjenek a tények

A negyedszeri magyar miniszterelnök azt is mondta, hogy ezt sokan lehetetlennek találják, de a lehetetlenre kell vállalkozni, mert a lehetségest más is meg tudja csinálni. Nos, talán először mégis jobb lenne a lehetségessel kezdeni. Mondjuk felzárkózni legalább a kelet-közép-európai versenytársakhoz, akiktől Magyarország bő egy évtizede leszakadóban van. Igen ez a leszakadás 2010 után, az Orbán-kormányok alatt is folytatódott. 2010 és 2016 között az egy főre jutó magyar nemzeti össztermék (GDP) az uniós átlag 65 százalékáról mindössze 2 százalékponttal, 67 százalékra nőtt, és ezalatt a gyorsabban növekvő Észtország, Litvánia és Lengyelország megelőzte Magyarországot.

Az egy főre eső nemzeti termék térségünk országaiban vásárlóerő-paritáson számolva az EU átlag százalékában (EU-28 = 100) Forrás: Eurostat

Ha a trendek folytatódnak, csak idő kérdése, hogy Lettország is lehagyja Magyarországot, és így már csak a balkáni államok (Horvátország, Románia, Bulgária) lennének utána. Még rosszabb a helyzet, ha az adatokat regionális lebontásban vizsgáljuk (1. térkép és táblázat). Az EU tucatnyi legelmaradottabb régiója között egyből három magyarországi volt 2016-ban, ahol az egy főre jutó GDP nem érte el az uniós átlag 46 százalékát sem. Ennyire rossz helyzetű régiók csak Bulgáriában és Romániában voltak, Észtországtól a visegrádi államokon keresztül Horvátországig ilyennel nem találkozunk. Ettől még a Magyarországgal határos két nyugat-romániai (erdélyi) régió is jobban állt! Meg Mayotte kivételével a francia tengerentúli területek is Afrikában meg Latin-Amerikában (például Francia Guyana)… Eközben a Budapestet és Pest megyét magában foglaló legfejlettebb (közép-magyarországi) régió is csak 2 százalékponttal haladta meg az EU átlagát, lemaradva Pozsony, Prága, Bukarest és Varsó mögött. Ez akkor is így lenne, ha a pozsonyi, prágai régiók határait bővebbre szabták volna (a nagy mazóviai régiót is magába foglaló Varsó esetében például épp ez a helyzet), legfeljebb a szakadéknyi különbség lenne szűkebb.

Az egy főre eső nemzeti termék az EU régióiban (NUTS-2-es szint) vásárlóerő-paritáson számolva az EU átlag százalékában (EU-28 = 100, 2016) Forrás: Eurostat

Az EU és a V4 országok legfejlettebb és legkevésbé fejlett régiói (NUTS-2-es szint) a vásárlóerő-paritáson számolt egy főre jutó nemzeti termék (GDP) alapján (euróban illetve az EU átlag százalékában, 2016)

Forrás: Eurostat

Szóval, elnézve az adatokat, már az is komoly eredmény lenne, ha Magyarország az unión belüli kelet-közép-európai államok között bekerülne az első ötbe, illetve Közép-Magyarország ott maradna a térség öt legfejlettebb régiója között. Vagy a másik végéről közelítve meg a dolgot, az EU utolsó 10-15 régiója között nem lenne egy magyar régió sem. Mert 2016-ban a 15-ből négy is volt…

A legfejlettebbek utoléréséről beszélni meg nettó parasztvakítás, populista nagyotmondás, persze ezt Orbán már régóta nagyon magas szinten űzi. Egyszerűen nehéz elképzelni olyan módszertant, amely csak kicsit is objektíven méri a gazdasági fejlettséget, versenyképességet, jólétet, boldogságot, és Magyarországnak reális esélye van az első ötbe kerülni. Ráadásul a beszéd alapján Európában, nem kizárólag az EU-n belül, tehát még Svájccal és Norvégiával is számolni kell… Persze a csillagokat az égről 2030 táján is le lehet hazudni.

Egyébként Orbán a 2008-as válság óta tolja kisebb-nagyobb módosításokkal a hanyatló Nyugatról, a megbukott liberális demokráciáról/liberalizmusról és a szárnyaló keleti sztárországokról szóló szövegeket. Emellett rendszeresen visszatér az a motívum is, hogy a bukott régi Nyugat-Európa helyett az új Kelet-Közép-Európa a jövő, az lesz a növekedés motorja, természetesen Magyarországgal együtt, vagy az élen. Ehhez járul még a kárpát-medencei egységes gazdasági térségről szóló mitológia. Ezek a tézisek a fent már idézett legutóbbi parlamenti beszédben is visszaköszöntek. Bár ebbe most némi józanság is vegyült, Lengyelország vezető szerepét azért Orbánnak is el kellett ismerni: „A lélekben és kultúrában történelmi sorsközösséget alkotó Közép-Európát gazdaságilag is megépítjük, fővárosainkat és nagyvárosainkat közúton, vasúton és levegőben is összekapcsoljuk. Lengyelország meghatározó szerepét pártfogoljuk, és velük összefogva megvetjük egy nagy közép-európai gazdasági térség alapjait.” De a mitolóogia azért csak nem enged a legekről mégis a Kárpát-medencén belül ábrándozott tovább: „A Kárpát-medence területén több államalakulat is osztozik. E történelmi tény mellett is számunkra a Kárpát-medence organikus természeti, kulturális és soknyelvű egység. Szeretném meggyőzni a szomszédainkat, hogy összefogva Európa legbiztonságosabb, leggyorsabban fejlődő, egységes gazdasági, kereskedelmi és közlekedési területévé tudnánk építeni a Kárpát-medencét.”

Ha figyelmesebben megnézzük a nagyotmondó szavakat, akkor látjuk, hogy Közép-Európa már „megépült”, hisz többnyire „közúton, vasúton és levegőben” is össze vannak kapcsolva az országok és nagyvárosaik, az már más kérdés, hogy milyen minőségű a kapcsolat, milyen sűrűn, olcsón és gyorsan lehet egyik helyről a másikra jutni. Sokszor csak ritkán, drágán és/vagy lassan. Az is megesik, hogy némelymódon sehogy. Továbbá kétségtelen, hogy Közép-Európa relatíve nagy térség, legalábbis földrajzi méretét tekintve. A Kárpát-medence Európa leggyorsabban fejlődő, egységes gazdasági, kereskedelmi és közlekedési területévé tétele azonban már nehezebben fog menni. Vagy inkább sehogy, elnézve a térségbeli kormányok gazdaságpolitikáit az elmúlt években. Mindenesetre kicsit komikus, hogy épp a térség egyik legkisebb, leszakadó gazdaságának vezetője szövi a legnagyobb ábrándokat a jövő sikereiről. Ezek az ábrándok a valóság falán menten darabokra törnek: Magyarország még a térségbeli országokkal összevetve is egy kis gazdaság. A lengyel GDP a magyarnak csaknem négyszerese, a cseh és a román a másfélszerese, és még a (lakosságát tekintve) kb. feleakkora Szlovákia is a magyar gazdasági teljesítmény kétharmadát termeli meg.

Néhány közép-kelet-európai uniós tagország bruttó nemzeti terméke (millió euróban, 2017) Forrás: Eurostat

De az igazi poén akkor jön, ha a belevesszük a képbe Németországot (és esetleg hozzávesszük még Ausztriát is).

Néhány közép-kelet-európai ország és Németország bruttó nemzeti terméke (millió euróban, 2017) Forrás: Eurostat.

Látható, hogy Európa legnagyobb gazdasága, a német mellett az egész térség együttesen is eltörpül. Valójában egész Kelet-Közép-Európa a német gazdasági térség része. A visegrádi országok közül valamennyinek Németország a messze legfontosabb kereskedelmi partnere, gazdaságaik a német konjunktúrától függenek, a németek a legnagyobb befektetők, az osztrákokat már ide se kell számolni. Ha a német gazdaság köhint egyet, akkor térségünk csúnyán megfázik. Kelet-Közép-Európa nem képes önálló entitásként növekedni, az országok közötti gazdasági kapcsolatok intenzitása nem fogja meghaladni a Németországhoz netán a Nyugathoz fűződő kapcsolatok (kereskedelem, beruházások, munkaerő-migráció) intenzitását. A térség egyszerűen egy félperiferikus viszonyban van a jórészt német központhoz képest. Ez igaz a Kárpát-medencén osztozó uniós tagállamokra is. Ez természetesen nem zárja ki a folyamatos felzárkózást jó gazdaságpolitikák alkalmazása terén, de valamilyen helyi közép-európai vagy kárpát-medencei gazdasági egységek építgetésével ez nem működik, csak a Nyugat keresletére, befektetéseire stb. támaszkodva. A helyi együttműködés (amelynek erősítése persze támogatandó) ezt csak kiegészíteni tudja, helyettesíteni nem.