1
Fotók: Paraméter
Megosztás
Az 1956-os forradalomról való megemlékezésen ragadta meg az alkalmat, hogy támadjon, utána pedig az MKP elnöke következett, aki politikai szakácskönyvéből idézve pártrétessé nyújtotta az eseményt. Érteni nem kell, magyarázat lejjebb.
A dunaszerdahelyi polgármester először emlékeztetett, a magyar történelemnek nem volt még egy olyan szégyenletes időszaka, mint a kommunista diktatúra, amikor a magyarok magyarok felett zsarnokoskodtak, 1956-ban viszont összefogtak és kinyilvánították, hogy a magyar nemzet egy szabad országot akar építeni.
„Az 1956-os forradalom óta a magyarok közti összefogás és összetartozás érzése sajnos gyengült. Hiszen a magyarországi politikai pártok közt sincs egyetértés a migránsokkal kapcsolatban, amely komoly veszélyt jelent az országra és egész Európára nézve. Ugyanúgy Felvidéken is a széthúzásnak lehetünk tanúi a megyei választások kapcsán” – elmélkedett Hájos Zoltán.
Magyarázta ezt azzal, hogy Nagyszombat megyében "az esélyes magyar elnökjelölttel szemben, akinek mind a Dunaszerdahelyi, mind a Galántai járásban nagy a támogatottsága", négy éven keresztül pedig megyei alelnöki tisztséget is ellátott,
„egy esélytelen magyar jelölt indul, így személyes és pártérdekek kerülnek előtérbe a magyar közösség érdekével szemben”.
Rigó Konrád egyébként szintén részt vett az eseményen, Sárközy Irén parlamenti képviselővel együtt, jelen volt továbbá Szabó József, a pozsonyi magyar nagykövetség ideiglenes ügyvivője.
FELMÉRÉS: Nagyszombatban Mikuš, Nyitrán Belica a favorit
Menyhárt József MKP-elnök még ennél is „rétegzettebben” fogalmazott. Figyelmeztetett, hogy 1956 emléke még élő és újra lejátszható, mint a hétvégi meg nem adott gól a DAC-meccsen. Úgy véli, ‘56-tal kapcsolatban meg is történt ez az újranézés, „újratöltés”, és így módosult az, ahogyan tekintünk rá.
„1956 nagyon rétegelt, már-már rétesszerű. E hasonlatban nem az elnyújtottság attribútum emelődik ki, hanem sokkal inkább a rétegzettségé, a tészta egymásra és egymásba simuló hártyázottsága, az összefonódás, egymásba fonódottság ténye és persze a töltelék elhelyezkedése. Mert 1956, mint minden fontos történelmi eseményünk, sokféle ‘56-os eseményhártya egymásba rétegzettsége”
– fejtette ki, akármi legyen is az.
És a legfontosabb a töltelék, ugye, Menyhárt szerint ugyanis ez a forradalom jelentette azt a pillanatot, amikor a magyarok régóta dédelgetett önképével megegyezett az, ahogy a világ tekintett rájuk, „amikor a szabadságától megfosztott nép kimondta, elég volt”.
Aztán utalt arra, hogy mi volna, ha most nemcsak letudnánk az emlékezést:
„Ha nemcsak a történelem rétesének rétegét kapargatnánk, ha nemcsak egy újabb évvel nyújtanánk tovább a rétesnyi emlékezetünk, hanem a töltelékre is figyelnénk. Nem csupán arra, mikor, hol s miből sült ki az egész, ha nem csak azt néznénk, hol vágták el, hanem azt is, hogy milyen lehetett az íze, a szabadság íze”
– fogalmazott, kiemelve, hogy az események rétesét „mi” sokkal inkább nyújtani szoktuk, mint ízlelni.
Nem hagyta ki az utalást a jövő szombati megyei választásokra, és elmondta,
egyáltalán nem mindegy, hogy milyen töltelék kerül felvidéki történetünk rétesébe, kerül-e bele egyáltalán, és az sem, hogy utána nem kell-e erőltetve porcukroznunk…
Hogy mit értett ezalatt, azt már az eső elmosta, a szél elfújta, mindenesetre következhettek a koszorúzások, koszorú nélkül, azokat ugyanis az eső miatt már korábban odahelyezték.
(para)