Halálos iramban 9: A csillagos égen túl már kifogyóban van az üzemanyag
Szintén a koronavírus-járvány áldozatául esett, de a számos halasztgatás után nagy sokára megérkezett a mozikba Dominic Toretto és a nagybetűs CSALÁD, hogy egy újabb észveszejtő kalandba rángasson bennünket. A sebesség még mindig halálos, az előzőekre történő rálicitálás ezúttal is megtörtént, de az üzemanyag már érezhetően kifogyóban van. Megnéztük a Halálos iramban 9 című filmet!
A Halálos iramban-széria már rég nem az utcai versenyzésről szól, ami az idő múlásával szép lassan szinte teljesen kikopott, helyét pedig az eszetlen akciózások és őrültebbnél őrültebb mutatványok, majd ezek überelése vette át. Szinte minden rész után feltehettük magunkban a kérdést: lehet ezt még fokozni? A kilencedik epizód a bizonyíték rá, hogy lehet, de az összkép azt sugallja, hogy már kezd kifogyni a szufla.
Dominic és Letty egy farmon él visszavonultan, de miután Mr. Senki a segítségüket kéri (és amúgy sem tudnak adrenalin nélkül élni), összeállnak a régi csapattal, hogy megmentsék a világot. Mint már a filmtörténelemben annyiszor, ezúttal is egy rejtélyes szerkezetet kell megtalálniuk, ami ha rossz kezekbe kerül, annak beláthatatlan következménye lenne. A helyzetet nagyban bonyolítja, hogy a rosszfiúk sorát bővíti Dom rég elfeledett öccse, Jacob. A fent leírt sztori nem áraszt üdeséget, az egész világra veszélyes kütyü utáni hajsza és a semmiből előhúzott testvér esetét már számtalanszor elpuffogtatták más filmekben, egy, ami újdonságot adhatott, az a körítés.
Aki beül egy Halálos iramban-filmre, az tudja, hogy a látottakat nem veheti komolyan, különben az egész a szórakozás rovására megy. Nem kell mást tennünk, csupán kényelmesen elhelyezkedni és élvezni, nem megérteni a filmet. Természetesen ezúttal sem hiányozhatnak a gravitációt, logikát és fizikát meghazudtoló jelenetek, amiket valóban csak úgy lehet befogadni, ha hagyjuk magunkat beszippantani a film cseppet sem realista légkörébe – valakinek ez sikerül, másnak nem. Korábban azt gondolhattuk, hogy a két felhőkarcoló közti ugratást már nem lehet tovább fokozni, erre aztán rálicitáltak egy tengeralattjáróval, most pedig már az űrbe is kijutottunk. Mi lesz a következő, időutazás? Lassan tényleg elérünk arra a pontra, ahonnan már nincs feljebb.
Bár az akciózások még mindig nagyon menők, az autós üldözések és a rombolások látványosak, ezekkel önmagukban még nem lehet versenyt nyerni. A fizika és logika olyan szintű felrúgása mellett, amit már a kilencedik részhez érve is egyre kevésbé vesz be a gyomrunk (néhány jelenetnél tényleg olyan érzésünk támadhat, mintha egy gyerek fejéből pattant volna ki), ezúttal humor terén sem jeleskedik. Dwayne Johnson és Jason Statham hiánya nagyon érezhető ezen a téren is, a poénforrás Ludacris és Tyrese Gibson ugyanis ezúttal jóval haloványabban teljesít. Az legalább jól áll, ahogy önironikusan fejtegetik a gondolatot, ami a nézőben már jó pár résszel ezelőtt megfogant: ezek a fickók és nők tényleg túlélnek minden ütközést, robbanást és zuhanást?
Ahogy haladtunk a kilencedik rész felé, a Halálos iramban-filmekben úgy nőtt a „dobd el az agyad”-faktor, ezzel szemben viszont egyenesen arányosan kezdett fogyni a lelkesedés is. A fáradtság jelei főként a Dominic Torettót alakító Vin Dieselen láthatók a legjobban, akitől megszokhattuk már, hogy nem csupán a Halálos iramban-széria megannyi részét, hanem szinte minden más filmjét ugyanazzal a fapofával húz le. Korábban Paul Walkerrel, majd Johnsonnal és Stathammel igazi vezére volt a sorozatnak, nélkülük viszont mintha kissé enerváltnak tűnne. Holott a testvéréhez (John Cena) kötődő flashbackek kétségkívül a film legjobb pontjai: betekintést nyerhetünk Dom eddig nem sokat emlegetett múltjába, ezáltal sikerül valamelyest mélyíteni a film drámaiságát is. Kár, hogy a múltból visszatérve ez a hangulat is szertefoszlik, és újfent a tesztoszteronnal felpumpált egymásnak feszülés veszi át a gyeplőt.
És ha már a drámánál tartunk: számtalan folytatásos filmben láthattunk olyan húzást, amikor egy közkedvelt karaktert valamilyen mesével visszahoznak a halálból. Ez esetünkben is megtörtént (hogy kiről is van szó, azt fedje homály), és bár jó volt az illetőt újfent a vásznon látni, mégsem tartom szerencsés megoldásnak az egészet, hiszen amellett, hogy jelenléte nem sokat tett hozzá a cselekmény előrehaladtához, a széria még azt a kevés kis komolyságát és drámaiságát is elveszítette, ami tartotta a nézőben a tudatot, hogy bizony hús-vér emberekről van szó, akik ugyanúgy meghalhatnak, mint bárki más.
A Halálos iramban 9 kétségkívül a széria egyik leggyengébb darabja, de aki imádja Dominic Toretto és családjának akciózásait, annak nem érdemes elmulasztania. Ésszerű újítást azonban senki se várjon a filmtől…
(tt)
