"A halottak nem szorulnak részvétre, csak az élők"

2020. október 24. - 15:56 | Kultúra

Csallóközi lenyomatok CXXI.

"A halottak nem szorulnak részvétre, csak az élők"
A korabeli képeslapon Dunaszerdahely fő utcájának egy szakasza

„Halottak napján a temetők csendjét gyászolók búcsújárása veri fel. Halottaink sírját virággal díszítjük és hangtalanul elpanaszoljuk nekik keserveinket, amelyeket csak megduzzaszt a boldogabb múltba visszasíró emlékezés. Az élet terhét nyögve, és a halál rémétől borzadva, vigasztalásra szomjazunk és cáfolatát keressük annak a sivár oktatásnak, amellyel az érzések fennhatósága ellen fellázadó gondolat a szörnyű semmit tárja a szemünk elé végső stációul. A halottak nem szorulnak részvétre, csak az élők, akik a nyitott sírnál a maguk sorsát is siratják, és a halottak emlékének szentelt virágokban a saját jövendő pihenő helyük díszét is értékelik.

Az örök élet hitében gyökeredzik a halottak kultusza, amelyet éppen ezért érintetlenül hagyott a korok, eszmeáramlatok és világnézetek változása. Halottak napján az élők kevélyessége alázatosan leborul az egyenlőség és testvériség legigazibb szimbóluma előtt”

– ezeket a sorokat a Csallóközi Hírlap 1925. november 1-jén megjelent számának vezércikkéből idéztük.

A temetők csendjét, az emlékezés meghittségét azonban az említett esztendőben is gyorsan megtörte a két világháború közötti időszak Csallóközének zakatoló közélete. A Csehszlovák Liga Dunaszerdahelyen a köztársaság fennállásának hetedik évfordulójára emlékezett. Az Einbeck-mozgóban tartott ünnepségen dr. Sommer (Pozsonyból) és Gáspár Ágoston (Augustín Gašpar – a szerző megj.), a község jegyzője mondtak beszédeket, melyek után „apró magánszámok és rövid egyfelvonásos darabok” következtek. „Az est egyik legkiemelkedőbb száma Vancsó Lajos vezetőjegyző és Hübner Mariska polgári iskolai tanítónő zeneszáma volt (Paganini)”.

Az országos magyar kisgazda- és kisiparospárt november 1-jén, délelőtt 11 órakor Dunaszerdahelyen a gabona piacon, fél 12 órakor Egyházkarcsán, délután 3 órakor Várkonyon, utána pedig Somorján, a főtéren tartott nagy népgyűlést.

November 2-ára virradó éjszaka Lelkes Vince diósförgepatonyi bíró lakásába ismeretlen tettesek az ablakon át behatoltak, s onnét két női kabátot és 50 korona készpénzt elloptak.

Strasser Rezső féli lakostól Sztojka Julianna szentmihályfai cigányasszony és két társa öt zsák kukoricát tulajdonított el. A tolvajokat a pozsonyi ügyészségre szállították.

Bögellő község az egyik legérdemesebb emberét, Kosár Károly bírót veszítette el, aki egyben a református egyházgondok is volt.

Dercsikáról Várkonyon át Madba lakodalmas csapat haladt. Csicsay Károly ijedős lovai felbokrosodtak, a kocsi megrakodtan egy akácfához vágódott, a várkonyi gazda súlyos fejsebekkel maradt a helyszínen.

A Csallóközi Hírlap olvasó közönségének és barátainak szívélyes üdvözletüket küldik „a terezíni 3-as szanitécek”. Név szerint Szikora Károly (Komárom), Nagy Antal (Komárom), Stern Áron (Dunaszerdahely), Kiss Aladár (Pozsony), Virág Mihály (Keszegfalu), Paradi István (Komárom), Szabó Dávid (Komárom), Razgyel Ferenc (Felsőjányok), Horváth István (Érsekújvár), Jasko István (Gúta), Nagy Péter (Gúta).

Végül egy korabeli értesítő. Méhes Rudolf párttitkár adja tudtára „a kisgazdapárt tagjainak és minden magyar nőnek és férfinak”, hogy az 1926. évre szóló Barázda naptár megjelent. Az ára 4 Kč. Kapható a titkári irodákon, Szerdahelyen, Somorján és a vidéki szervezetek elnökeinél.

(Lelkes Vince)