Hámámivammá

Az előzmény az volt, hogy a Jobbik fölvetette a „bérunió” tervét, vagyis hogy „ugyanazért a munkáért ugyanannyi bért fizessenek” az EU nyugati és keleti tagállamaiban. Az ötlet ugyan száz százalékos közgadasági képtelenség, amellett politikai okból is megvalósíthatatlan, viszont nagyon jól hangzik. Jobban, mint a Wekerle-terv vagy a Növekedési Hitelprogram vagy az „Egy koca, egy porta” kampány, sőt mint a rezsicsökkentés, az összes, főleg kommunikációs pénzfelvevők által kiagyalt, pártállami stílusú pilinckázás, amit legjobb esetben tüneti kezelésnek, rosszabb esetben költséges píárműveletnek tekinthetünk.

De politikai döntés eredményeként januárban kétszer annyi fizetést kapni, mint decemberben – ez már valami. Csókdosom a lába nyomát annak, akik kitalálta – gondolhatja a Jobbik képzeletében élő magyar választópolgár, aki nem nagyon különbözik a Fidesz vagy az MSZP képzeletében élő magyar választópolgártól.

Ám éppen mert ilyen kicsi a különbség, a Fidesz okkal tart az ötlet kommunikációs hatásától. Lehet, hogy reálisan méri föl a választók gazdasági analfabétizmusának mértékét – hiszen a szocialistákkal együtt főleg ő tette őket ilyenné –, viszont pontosan tudja, hogy a demagógiának ezzel a mértékével versenyezni nem tud, mert két nap alatt kiderül az ígéret hamissága.

Aligha meglepő módon a Fidesz nem a terv képtelenségére mutatott rá, ugyanis saját propagandájának már semmi köze sem a valósághoz, sem a józan észhez, hanem hazafiatlannak bélyegezte, illetve nem létező gazdasági összefüggésekre hivatkozott. Előbb Kövér László jogász, az Országgyűlés elnöke utalt rá, hogy ezzel térségünk elherdálná azt a versenyelőnyt, amit szerinte az alacsonyabb fizetések jelentenek. Majd Németh Szilárd pedagógus agyaskodott így Óbudán, egy másik lakossági fórumon:

„Akkor a versenyképességünknek vége. Igen, vége a versenyképességünknek. Ugyanis föl kell adni érte az adópolitikát is. Jól fog hangzani a bér, csak ránk fogják nyomni a nyugati adót. Emberek! Hát ez nem így megy! Hát ezek nem szamaritánusok! Ébresztő mindenkinek! Ezek pont belőlünk élnek már mióta! Hát a privatizációval minden elvittek. Hát magukat megnyomorították a rezsivel, nem?”

Hámámivammá. Emberek.

Kövér a múlban él, ez az érv a kilencvenes évek közepén volt divatos: addig jön a nyugati tőke, amíg a bérek alacsonyak, ez egy komparatív előny. És ha van munka kis fizetéssel, az még mindig jobb, mint ha nincs munka. Aztán majd lesz valami. Annyi azért eljutott Kövér beszűkült tudatáig, hogy ez nem a kilencvenes évek, közben történt ez-az, de a bérek ma is alacsonyabbak a nyugatiaknál. Ez most szerinte azért előny, mert a lengyel vendégmunkások a hazulról hozott igénytelenségüknek hála, kevésből is megélnek, és a többit hazautalják. Az nem jutott el hozzá, hogy Lengyelországban időközben sok minden történt, emiatt már rég sokkal kevésbé igénytelenek, mint a magyarok. Lengyelországban tavaly a nettó minimálbér 30, a nettó átlagbér 20 százalékkal volt nagyobb, mint Magyarországon. Ha én párt volnék, ezzel dolgoznék.

Németh Szilárdnak a bérekről és az adókról folytatott elmélkedése azonban már az új fideszes nemzedék gondolkodásmódjára jellemző, már amennyire ezt gondolkodásnak lehet nevezni. Németh világában a következő a felállás: az alacsony bérek plusz az alacsony adók miatt vagyunk versenyképesek. Csakhogy a Sötét Erő oldalán vannak az úgynevezett Ezek, akik 1) régóta belőlünk élnek, 2) a privatizációval minden elvittek, 3) megnyomorítottak minket a rezsivel, és 4) akiknek hatalmában áll az is, hogy „ránk nyomják az adóikat”. Értelem szerint Ezek székhelye Magyarországon kívül, tőlünk nyugatra van.

Nem lehet eldönteni, hogy Németh Szilárd tudatosan hazudik, vagy ennyire tudatlan. Ha tudatosan hazudik, akkor végtelenül aljas; a barátibb változat az, hogy ennyire tudatlan, akkor pedig az a rezsim végtelenül aljas, amelyik politikai pozícióba teszi. Bár megjegyzem, van az ostobaságnak egy olyan fajtája, ami önmagában is az aljassággal egyenértékű – mármint ha valaki az ostobasága miatt részesedik a neki jó életet garantáló és mások életének tönkretételére alkalmas hatalomból, és nem néz szembe önmagával. Utoljára a nyolcvanas években, rosszabb fajta kommunista pártfunkcionáriusoknál láttam ilyet, és nem hittem volna, hogy még egyszer találkozom vele.

A logika – illetve annak hiánya – ugyanis az, hogy a németek stb., persze, többet keresnek, bőőőő!, de emiatt rengeteget is adóznak. Hogy más a mennyiség és más az arány, vagy más az adó és más az adókulcs, az egy bizonyos IQ és számtantudás-szint alatt nehezen fogható fel, és a mai oktatási „reformok” hatásaként egyre többen fognak eme szint alá kerülni. Viszont választójoguk nekik is van. Ezért beszélek hatalmi aljasságról. De még úgy sem igaz, amit Németh Szilárd összehord, ha az adókulcsokat nézzük. Illetve az adórendszer egészét.

Először is, ha összehasonlítjuk a magyar bérszámfejtést a némettel, azt találjuk, hogy a német érthető. A különféle járulékok például fele-fele arányban oszlanak meg a munkavállaló és a munkáltató között, és lehet tudni, hogy mi mire megy. A változatos fantázianevű magyar bérterheket a szó szoros értelemében nem lehet emberi ésszel követni, sem a vállalkozók, sem diplomás elemző közgazdászok nem képesek rá, de igazából még a humán könyvelők sem: rendszeresen változtatott, busás költséggel validáltatott könyvelési szoftverbe táplálják be a kívánt számokat, és ha valami el van rontva, annak minősített p…ánrúgás az következménye.

Magyarországon a munkavállaló a bruttó fizetésének 66,5 százalékát kapja kézhez, ami regionális viszonylatban kegyetlenül kevés. Ezen felül kell még a munkáltatónak szociális hozzájárulási adót és (a magyar szakképzés állapotát látva értelmetlen) szakképzési hozzájárulást fizetnie, összesen 28,5 százalékot, ez regionális viszonylatban kegyetlenül sok. És erre jön még rá az áfa, ami viszont nagyjából világrekord. Az is, amit a vállalkozás befizet, az is, amit a munkavállaló a fizetéséből kifizet a boltban vagy a számláira (lásd rezsicsökkentés).

Az áttekinthetetlenség célja józan választópolgári számítás szerint az, hogy az állampolgár ne vegye észre, mennyit von el tőle a pocsékul működő állam olyan szolgáltatásokra, amik már nagyrészt elsorvadtak (lásd egészségügy, nyugdíj), vagy nem is szolgáltatások, hanem fordítva: az adófizető állampolgárok vegzálását és nettó lehúzását szolgálják.

A magyar rendszer arra ösztönzi a munkáltatót és a munkavállalót, hogy minimálbért vegyen fel, vagy annak is a töredékét, a többit zsebbe. Így viszont vagy addig dolgozik, amíg bele nem pusztul, vagy nyugdíjba megy, és abba pusztul bele, magyarul éhen hal. A vállalkozónak pedig így is háromszor meg kell gondolnia, hogy alkalmazzon-e új embert; mert ha mondjuk részmunkaidősként havi nettó 50 000 forintért (kb. 160 euró) foglalkoztat valakit, az neki még 46 000 forintjába kerül, az alkalmazottja pedig a világrekord áfán kívül személyi jövedelemadót is fizet.

Magyarországon van továbbá a közmunka, úgy is, mint a szegények politikai kézben tartásának eszköze. Nettó havi összege 81 350 forint (265 euró), heti összege 18 740 forint (61 euró).

Hogy mi van Németországban? Például a Minijob, kis fizetésű, alacsony képzettséget kívánó, részmunkaidós állás, időseknek is. A fizetés havonta maximum 450 euró. Ez a mostani minimál-órabér mellett havonta kb. 50 munkaórát jelent. 40 munkaóra után 358 euró lenne. A fizetés adómentes, a munkáltató 20 százalékot fizet be az államnak egészségbiztosításra, nyugdíjbiztosításra és béradóra

Magyarországon 2015-ben az adók GDP-hez viszonyított aránya 39,6 százalék volt, a közép-kelet-európai térség OECD-tagországai közül messze a legmagasabb. Németországban 36,9 százalék.

Nyomják csak rám a német adót.

Ülnek ezek az emberek mindenféle Fidesz-fejesek lakossági fórumain, és a saját megnyomorításukhoz tapsolnak.

A Fidesz aljas és hazudik, a választópolgárság egészét tudatlanságban, nagy részét szegénységben tartja. Ha szabad ezt a marxista kifejezést használnom: kizsákmányolja. A mostani fiatal generációk jövőjét az oktatás szétverésével és a paksi orosz eladósításssal teszi tönkre. Szívesen szavaznék olyan pártra, amelyik ezt megakadályozza. Csak hát a második legnagyobb pártot láttuk. A harmadik legnagyobb párt, bizonyos MSZP, a „fizessenek a gazdagok” hasonlóan aljas rákosista jelszavával operál (nem tesz különbséget a teljesítmény alapú siker és a gátlástalan gazdasági bűnözés között), és a 13. havi nyugdíjat, azaz a Medgyessy-kormányzást hozná vissza vasháromszögestül. Semmi jelét nem adta, hogy ezzel baja lenne. Hogy Németh Szilárdot idézzem: Ébresztő mindenkinek!

Olyan pártra vagyok hajlandó szavazni, amelyik beígéri, hogy leváltja a rendszert, és sajnálom, ez a rendszer nem 2010-ben kezdődött. Nem Fidesznek hívják.

A szerző az Élet és Irodalom (Budapest) rovatvezetője.