Hamran István: „Erősebbek leszünk, mint valaha”

A hatóság vezetését hektikus időszakban vette át, és mint kiderült, nem csak a „rendőrháborúval” kell megbirkóznia.

Beszélgetésünk során végigjártuk pályafutását, elmesélte, hogyan váltotta a ’90-es évek végén egyenruhára a pincérkötényt. Beszélt arról, mi rejlik maximalizmusa mögött, és hogy milyen rendőröktől akar végleg megszabadulni.

Sőt, az új országos parancsnok elmondta azt is, mit gondol a dunaszerdahelyi maffiózók ügyeiről, a Horváth Lehel elleni eljárás rendőrségi baklövéseiről, és napvilágra került az is, hogyan ugrott Nagy Zsolt 2016-ban az őt üldöző kommandósok ölébe.

Ráadásként pedig még arra is választ kaptunk, mit érzett Hamran István, amikor a hozzá közel álló Marcelházára, Komáromba és Gútára indultak elfogni a Kuciak-gyilkosság gyanúsítottait.

Az új rendőrfőkapitánnyal szülővárosában – Komáromban – magyarul beszélgettünk.

---

JUDr. Hamran István 46 éves, Komáromban született, máig a Duna-parti városban él, 22 éve visel egyenruhát. Dolgozott közrendőrként, a rendőrakadémia elvégzését követően a határ- és idegenrendészeten helyezkedett el, majd hivatásos "kommandós" lett. Egy évtizede parancsnokként vezeti a Lynx kommandót, Szlovákia elit bevetési alakulatát, és egyben az európai terrorelhárítási egységeket tömörítő szervezet, az Atlas elnöke is. 2021. szeptember 20. óta megbízott országos rendőrfőkapitány.

---

1999-ben lett rendőr, mégpedig Komáromban. Végigjárta a klasszikus szamárlétrát? Járőrözött is?

Ugyanúgy kezdtem, mint a többiek, járőrként. Onnan mentem rendőri szakközépiskolába, aztán vissza Komáromba, utána a rendőrakadémiára. Aztán a rendőrakadémián dolgoztam, ott eltöltöttem pár évet mint határügyi megbízott, utána kerültem át az elit alakulathoz, ott is végigjártam a ranglétrát, vagy ha úgy tetszik, szamárlétrát, és legvégül ott lettem parancsnok. Most pedig ugye országos rendőrfőparancsnok vagyok.

A szakmai életrajzában van egy hatéves „folt” a középiskolai tanulmányai és a rendőri pálya között. Volt valaha civil foglalkozása is?

Igen, dolgoztam különböző helyeken, mert szerény körülmények közül kerültem ki.

Voltam úszómester, pincér, fagyit kevertem, étteremben voltam...

Dolgoztam sok helyen, hisz meg kellett élnem valamiből, mert nem volt olyan családi hátterem, hogy feltett lábakkal átvészelhettem volna ezt az időszakot.

Hogyan orientálódott aztán a rendőri pálya felé?

Mindig vonzottak a fegyveres testületek, és volt egy időszak, amikor pincérkedtem a komáromi gépipari középsuli közelében, ahova azelőtt jártam.

Bejártak oda néha a tanárok is, és amikor kiszolgáltam őket, kérdezték, hogy miért pincérkedem, miközben a legjobb diákok közé tartoztam.

Ott ütött szöget a fejembe, hogy valamit kezdenem kell magammal, hosszútávon ezt nem folytathatom. Akkor döntöttem a rendőrszakma, és a továbbtanulás mellett, majd elkezdtem dolgozni a komáromi körzetben.

Ez a ’90-es évek vége volt, amikor aranykorát élte a szlovákiai szervezett bűnözés. A komáromi utcákon, az ön környezetében találkozott ennek megnyilvánulásaival?

Mint kezdő rendőr nem értettem, hogy sokan behódoltak ezeknek a csoportoknak, akik azt állították, hogy különböző politikai érdekcsoportok vannak mögöttük, azért ilyen erősek itt a déli régióban. Meglepve figyeltem az eseményeket, hogy mire képes az alvilág.

Igazából ez inkább Dunaszerdahelyen, vagy Nagymegyeren volt jelen, Komáromban nem annyira. Inkább csendben zajlott a vállalkozók zsarolása, akik féltek, és nem jelezték a rendőrségnek, hogy kénytelenek védőpénzeket fizetni.

Vörös diplomával végezte el a rendőrakadémiát. Mi motiválta önt?

Mindig jól tanultam és a legjobbak közé tartoztam. A rendőri szakközépiskolában évfolyamelsőként végeztem, majd az akadémián is az voltam.

Anno édesapám mondta, hogy nincs hátterünk, „nincs ismeretségi kör, fiam, magadra leszel utalva, tanulj, ez az egyetlen lehetőség, légy határozott, céltudatos, becsületes, következetes, és akkor talán van esélyed arra, hogy érvényesülj az életben, különben nehéz lesz”.

Szerencsére volt annyi eszem gyerekkoromban, hogy ezt komolyan vettem, és próbáltam betartani.

Az élet minden területén maximalista?

Általában igen, elég makacs vagyok, következetes és határozott. Ha valamit elhatározok, akkor elég keményfejű vagyok. Ha valami nem úgy történik, ahogy én elvárom a beosztottaktól, akkor elég türelmetlen tudok lenni.

Ez néha elég kellemetlen, mert a teljesítményt keményen kell követelni, de csak így tudunk hatékonyak lenni. Kemény munka és szigor nélkül nincsenek eredmények – ez a rendőrségen belül duplán érvényes.

Érte valaha rendőrként hátrányos megkülönböztetés amiatt, hogy „a semmiből jött”, és nem volt háttere?

Nem nevezném hátrányos megkülönböztetésnek, de nem számolnak az emberrel, ha nincs bizonyos háttere. A pozíciók, hogy ki hová kerül, általában le voltak osztva.

Ez sajnos a mai napig tart, sokkal könnyebben érvényesülnek azok, akik mögött van háttér. Ezen mindenképpen szeretnénk változtatni, mert valójában soha nem a háttér, hanem a képesség a fontos.

Elég sok atrocitás ért a múltban, mert az elit alakulat irányítása során nem érdekelt, ki honnan jött, ki az édesapja, milyen kapcsolatai vannak, hanem az érdekelt, hogyan tanult, milyen szakmai eredményei voltak, erkölcsileg makulátlan-e.

Voltak olyan próbálkozások, hogy valaki azt mondta, „ismerem az országos főparancsnokot, együtt járunk síelni, barátok vagyunk”. Ha valaki így akar érvényesülni, előnyhöz jutni, azt én nem hozzáadott értékként, hanem hátrányként kezelem.

Ahogy egyszer már portálunknak nyilatkozta, magyar nemzetiségű. Mivel eljutott egy országos vezetői posztig, talán ezt butaság is megkérdezni, de a nemzetisége miatt érte valaha hátrány?

Nem emlékszem ilyenre, de akadtak olyan személyek, akik ezzel nem szimpatizáltak. De mindkét oldalon jelen vannak az ilyen illetők, akik feszültséget okoznak.

Mindig bátran felvállaltam, hogy ki vagyok, honnan jöttem, és úgy néz ki, hogy ha az ember tisztességesen dolgozik, megbecsüli embertársait, és korrekt módon áll hozzá az ilyen kérdésekhez, akkor Szlovákiában is lehet eredményeket elérni magyar nemzetiségűként.

Meg persze meg kell tanulni a nyelvet – szinte tökékletesen, mert nekünk egy picit nehezebb, hiszen a szlovák nemzetiségű kollégák mellett helyt kell állnunk. Én is magyar alapiskolába és középiskolába jártam, de az érvényesüléshez el kellett sajátítanom a szlovák nyelvet.

Szlovák videóinterjúi alapján a szlovák néző nem is veszi észre, hogy ön magyar, a magyar néző pedig akár szlováknak is gondolhatja, annyira jól műveli a kétnyelvűséget. Milyen nyelven gondolkodik?

Néha rajtakampom magam, hogy szlovákul számolok. Aztán van, amikor magyarul. Attól függ, milyen közegben vagyok, kivel beszélek.

Kétnyelvű családban nőttem fel, és ha rossz jegyet kaptam szlovákból, akkor édesapám azt mondta, hogy ezen a héten szlovákul fogunk beszélni. Hiába nem tetszett és toporzékoltam, a játékszabályokat be kellett tartanom. A mai napig hálás vagyok ezért neki, mert ez volt az az út, ami ahhoz vezetett, hogy tökéletesen elsajátítsam a nyelvet.

Második hete vezeti a rendőrséget megbízott országos főkapitányként. Rövidtávú krízismenedzsmentet tervez, vagy hosszútávú, rendszerszintű változásokat is?

Egyértelműen krízist kezelek, ezek az első lépések. Ennek a velejárója, hogy személyi változásokra is szükség lesz. Hogy mit fogunk tudni végrehajtani, az attól függ, mennyi időnk lesz. Bízom benne, hogy lesz idő arra, hogy rendszerszintű változások is történjenek.

Én egyelőre teszem a dolgom függetlenül attól, hogy mi lesz a jövőben. Addig viszont úgy cselekszem, mintha ötéves megbízást kaptam volna. Ha azt mondanám, hogy nem tudok semmit csinálni, csak teszek-veszek, mert előbb-utóbb úgyis be fogom fejezni, az alibizmus volna. Nem ez a típus vagyok, mindig tudtam vállalni a tetteimért a felelősséget, és úgy érzem, vagyok annyira határozott és elszánt, hogy komoly változásokat hajtsak végre.

Milyen konkrét feladatokat lát el egyébként az országos főkapitány?

Felelős a rendőrség munkájáért, olyan döntéseket kell hoznia, hogy ez a szervezet működőképes legyen. Tehát irányítom a beoszottakat, és kulcsfontosságú szerepet kell játszanom a különböző stratégiai döntések meghozatalakor. Emellett továbbra is az Atlas (az európai országok rendőrségi speciális alakulatait tömörítő szervezet – a szerk. megj.) elnöke is vagyok, tehát rengeteg a teendő.

Ötödik, vagy hatodik napja nem ebédeltem. Nem volt rá időm, nem tudtam húsz percre leülni. Egyik tárgyalásról futok a másikra, beszélek a beosztottakkal, el kell látnom a postámat, feladatokat, parancsokat kell kiosztanom, figyelnem kell azok végrehajtását.

Úgyhogy nagyon komplikált időszak ez számomra.

A hektikus mindennapok ellenére felmerül, hogy a főkapitányi kompetenciákat még jobban meg lehetne erősíteni? Hiányzik valami?

Az országos főparancsnok felel a rendőrségért, és a miniszter felé számol el. És nagyon fontos volna, hogy a saját embereit is megválaszthassa.

A rendőrségen rengeteg olyan ember van, aki úgy lett beépítve, hogy különböző érdekcsoportok bejuttaták, és ezeknek a csoportoknak teljesítenek. Ezeket az embereket ki kell iktatni a rendszerből, nincs ott mit keresniük. Nagyon sok van belőlük.

Viszont ez nem olyan egyszerű, mert ilyen téren a hatásköreim szűkösek, meg van kötve a kezem. Felelek azért, hogy az ilyen illetők hogyan dolgoznak, de nem tudom őket kiiktatni, ha arra szükség van. Ki kell őket értékelnem, és ez a folyamat nagyon hosszú, több hónapos, de elhúzódhat egy évig is.

Anno volt egy paragrafus, ami alapján az országos rendőrfőparancsnok javaslatára a miniszter eltávolíthatta posztjáról akár a magas beosztású rendőrtiszteket is. Ilyen lehetőség ma nincs. Nagyon sokan visszaéltek ezzel a paragrafussal, ezért törölték, de nagyon hatékony módszer volt.

Folyik esetleg párbeszéd arról, hogy ez a paragrafus visszatérjen?

Igen, ez többször is felmerült. Ha valakivel nem szeretnék együttműködni, akkor az országos főparancsnok hatáskörében ott kéne lennie a lehetőségnek, hogy ezt az együttműködést megszakíthassa.

Ami a társadalom és a hatóság viszonyát illeti, a szlovák rendőrség a szóvivőkre és a közösségi oldalakra korlátozza a tájékoztatást, míg nyugaton azt látjuk, hogy egy nagy bűntény felderítését követően kiáll a nyilvánosság elé a serif, az osztályvezető, akár a nyomozó is. Így a társadalom megismerheti az egyes történeteket, és láthatja, hogy hús-vér emberek küzdenek a bűnözőkkel. Sőt, még talán az is megelőzhető, hogy az átlagember teljesen elveszítse a fonalat – mint az az utóbbi időben tapasztalható rengeteg letartóztatás kapcsán is történik. El tudja képzelni, hogy nyomozótisztek is megjelenjenek a hazai sajtótájékoztatókon?

Én ennek vagyok a híve, ezt szeretném, és ezt támogatom. Már beszéltem is arról a nyomozótisztekkel, hogy erre szükség van. Persze, sokan nem akarnak odaállni a kamerák elé, ezt valahol megértem, de akkor is, kell hogy legyen arca a sztorinak, valakinek ki kell állnia, nem lehet mindent a Facebookon keresztül kommunikálni – ez teljesen nyilvánvaló.

De nem igazán csodálkozom azon, hogy a korábbi rendőri vezetés idején tradíció volt a kamerák elkerülése. Hisz látjuk, hogy mivel vádolták meg a korábbi rendőri vezetőket. Nemhogy eltussolták a bűncselekményeket, hanem alapos a gyanú, hogy ők követték el azokat.

Ilyen rendőrtisztektől, akik sárosak, nem is lehet elvárni, hogy odaállnak a kamerák elé, és nyilatkozni fognak. Bízom benne, hogy ezt kitisztítjuk, tisztességes rendőrök, rendőrtisztek lesznek ezeken a posztokon, és nem lesz azzal problémájuk, hogy bátran felvállalják a dolgokat, és odaálljanak a kamerák elé.

Hamran István a Lynx parancsnoki egyenruhájában

Gyakran hallani arról a problémáról, hogy valaki felkeresi a rendőrséget, de ott közlik vele, hogy amit ő bejelent, az nem törvényellenes. Teljesen véletlenszerűen egyszer magam is tanúja voltam annak, hogy a rendőrségi portán néhány perc különbséggel két kétségbeesett nő is megjelent. Egyiküket az exe zaklatta, a másikat a család próbálta meg kirakni otthonából. Egy kis „jogi tanácsadás” után hazaküldték őket azzal, hogy nem tudnak mit kezdeni velük. Nem kéne minden ügyet kivizsgálni? Vagy a gyakorlat része, hogy vizsgálat nélkül elküldik az ilyen esetleges károsultakat?

Nem a gyakorlat része, de ez sajnos így zajlott. És biztos vagyok benne, hogy még ma is így zajlik egyes régiókban. Ezen mindenképpen változtatni szeretnék.

A múltban a statisztika volt a fő szempont, hogy a számok jók legyenek.

De ha ilyen jellegű nyomást gyakorlunk a rendőrökre, egyértelmű, hogy ferdíteni fognak a számokon. Jó színben szeretnének feltűnni, és eltussolják az ügyeket, hogy azok ne jelenjenek meg az íveken, és statisztikailag kimutatható lesz, hogy ők tökéletes munkát végeztek az adott hónapban.

Éppen ezért nem vagyok a híve annak, hogy a rendőröket a statisztikai számok alapján értékeljük. Mert azt a legegyszerűbb ferdíteni. Ha az olyan ügyeket is felveszik, amikről sejtik, hogy azt nem fogják tudni felderíteni, akkor megpróbálják eltussolni őket, ez teljesen nyilvánvaló. Vagy alulkvalifikálják, hogy ne bűncselekmény legyen.

A statisztika nagyon fontos. A számok szükségesek ahhoz, hogy tudjuk, hol kell megszorító intézkedéseket hoznunk, hogy hatékonyan tudjunk fellépni a szervezett bűnözés ellen, hogy vissza tudjuk szorítani a halálos baleseteket – tudnunk kell hol történnek, milyen szakaszokon, és miért.

De ha ferdítünk ezeken a számokon, akkor félrevezetjük saját magunkat. Ezt meg akarjuk változtatni, nem a statisztika lesz a fő szempont az értékeléskor.

A fő cél az lesz, hogy az állampolgár elégedett legyen. Neki kell megfelelnünk, ő a fő szempont, rá kell fókuszálnunk. Ő az adófizető, ő fizeti a rendőrséget. Elvárásai van velünk szemben, és ha úgy érzi, nincs biztonságban, kihez forduljon, ha nem a rendőrséghez?

Ez a mi küldetésünk. Ha ezt valaki nem érti meg a rendőrségen belül, akkor szerintem ott nincs mit keresnie. Az ilyenektől meg kell válni azonnal, mert rombolják a rendőrségbe vetett bizalmat, amit mi most fel akarunk építeni. Már nem akarunk utolsók lenni Európában. Épp elég ideje vagyunk az utolsó helyen, ami a bizalmat ileti.

A munkaerőhiány évek óta sújtja a rendőrséget, főleg a nyugati régiókban. Nem ritka, hogy a teljes állomány 20-30 %-a hiányzik. Ha nem emelik a fizetéseket, számítani lehet-e egyáltalán arra, hogy betöltsék az üres pozíciókat?

A fizetés nem a legalacsonyabb, de azért öntsünk tiszta vizet a pohárba, nem is a legjobb. Főleg a „gazdagabb” régiókban nagyon nehéz munkaerőt találni, ezért kell elsősorban attraktívabbá tennünk a rendőrszakmát. A mai fiatalok nem tekinthetnek úgy erre, hogy szinte szégyen viselni az egyenruhát. Ez a mi felelősségünk, nekünk kell tennünk ennek érdekében.

A komoly bűnügyek korábban el lettek tussolva. A rendőrség nem nyújtott segítséget Ján Kuciaknak, és meggyilkolták őt. Ha így működik majd a rendőrség a jövőben, akkor minket nem fognak tisztelni, és nem állnak be a sorainkba azok a fiatalok, akik esetleg lehetőséget látnak abban, hogy közöttünk dolgozzanak.

Rengeteg lehetőség van, és vannak hozzáadott értékek: a szociális rendszer, a szolgálati nyugdíj tökéletesen működik. És ami a fizetéseket illeti, úgy néz ki, változtatni fogunk a törvényen és előrelépés lesz, lehet, hogy komoly szintű, meglátjuk. Kisebb lesz az állomány, a létszám csökkenni fog, de szeretnénk őket jobban megfizetni, szeretnénk, ha szakmailag magasabb szinten dolgoznának. Vannak tervek, és ezeket végre kell hajtani.

Azokban a régiókban, ahol munkaerőhiány van, ott közrendőrből vagy rendőrtisztből – nyomozóból – van hiány? És küzd-e ugyanezzel a problémával mondjuk egy olyan elit részleg, mint a NAKA?

Mindkettőből hiány van, mindenhol. Főleg Pozsony vagy Nyitra környékén, ahol vannak autógyárak, vagy más cégek, amik szolid fizetéseket kínálnak országos viszonylatban. Ott nem vagyunk annyira konkurenciaképesek.

A belbiztonság nagyon fontos, és invesztálni kell bele. Nemcsak itt, hanem az egész világon.

Ha nincs belbiztonság, nincs semmi. Akkor az állam képtelen ellátni az alapvető funkcióit.

Én ezt láttam a nagyvilágban, különböző országokban, hogy ahol megnyaklott a közbiztonság, ott szinte vége volt mindennek. Ezt alulértékelni nem érdemes. Költeni kell rá, és itt nem is beszélünk olyan magas összegekről. Ha például a hadügyminisztériumhoz viszonyítom – ott sokkal nagyobb pénzeket költenek, mint mondjuk mi a belbiztonságra.

Az ember bízik abban, hogy több rendőr áll a jó, mint a rossz oldalon. Viszont aki a jó oldalon áll, néha az is hibázhat. Nagy visszhangot keltett a Csallóközben Horváth Lehel ügye, aki a Sátor Lajos-féle maffia elleni koronatanúként, egy gyilkossági kísérlet miatt került vizsgálati fogságba. Aztán jogerősen felmentették, mivel a rendőrség súlyos eljárásbeli hibákat vétett. Mit lehet tenni, hogy az ilyen szarvashibák ne ismétlődhessenek meg?

Az ilyen hibákat ki kell szűrni. Ismerem a konkrét ügyet, a bíróság azt állapította meg, hogy hibák sorozata történt. Óriási volumenű munkát végeztek el a nyomozótisztek, és meg voltak győződve arról, kellő mennyiségű bizonyíték áll rendelkezésükre.

Nem az volt a probléma, hogy nem akarták, hanem hogy nem tudták. Hibáztak szakmailag. A képesítéssel volt probléma.

A rendőrtisztek oktatását egész más szintre kell helyeznünk. Vannak olyan visszajelzések, hogy nem rátermett, nem eléggé szakképzett rendőrök kerülnek ki az iskolapadokból. Nem tudják őket rögtön befogni, vagy bedobni a mélyvízbe, mint ez régen volt.

Nagyon fontos, hogy a rendőr saját magát is képezze. Hogy kerületi vagy járási szinten tanuljon a hibákból. Amikor én beléptem a Lynxbe, és elvégeztünk egy bevetést, amelyben hibák is voltak, azokról nem nagyon szerettek beszélni.

Én viszont azt mondtam, hogy ne arról beszéljetek, ami jó volt, azt csak meg kell állapítani. Beszéljünk konkrétan arról, mi volt rossz. A konstruktív kritika a fejlődésünk alapfeltétele.

Sokáig vertem a fejükbe, hogy ez az egyetlen járható út. Itt kezdődik a profizmus, csak így lehet előrelépést kieszközölni.

Rátérve a jelenleg zajló „rendőrháborúra”: mi lesz a megoldás? Mi történik egyáltalán? Mit művel a NAKA-tiszteket gyanúsító inspekció, és hol volt eddig?

Az a baj, hogy eddig nem volt sehol. Most pedig jelen van, de nem mindenhol, itt van jelen, a NAKÁ-val szemben. Azokkal a nyomozótisztekkel szemben folytatnak eljárást, akik a legkomolyabb ügyeket próbálják felderíteni.

Anno, amikor „elrabolták” a rendőrséget, amikor magas beosztású rendőrtiszteknél fennállt az alapos gyanúja annak, hogy bűncselekményeket követnek el, sőt, ők maguk szervezik azokat, akkor az inspekció ezt nem látta. Ma viszont meg vannak győződve arról, hogy ez a négy másik nyomozótiszt bűncselekményt követett el.

Teljesen megértem, hogy az a szerepkörük, hogy megkeressék azokat a rendőröket a rendszerben, akik nem tisztességesen végzik a munkájukat, vagy törvényt szegnek. Ez teljesen érthető, indokolt az inspekció jelenléte, és ezt soha nem kérdőjeleztem meg. De ha a józan paraszti eszemet használom, akkor sajnos tény, hogy ők nem láttak semmit a múltban. Süketek és vakok voltak.

Ma viszont nagyon határozottan jelen vannak, és ezt a büntetőeljárás keretén belül kell megoldani. Nekem itt nincs hatásköröm, megvan kötve a kezem. Ez az ügyészség és a bíróság dolga lesz, hogy ezt egyszer és mindenkorra megoldja, és döntést hozzon abban, kinek volt igaza.

Amíg nem születnek meg ezek a döntések, addig a közélet iránt érdeklődő átlagember mi alapján döntse el, hogy kinek hisz?

Igen, néha nehéz a sorok között olvasni. Mert ha az ember olvas a sorok között, akkor azért nagyjából megfejti a sztorit, hogy miről is van itt szó. De ezt mindenkitől nem várhatjuk el, sőt, néha már elvesznek benne a szakemberek is.

Amikor a Lynx tisztításába kezdtem, volt két lehetőségem. Vagy behódolok az országos főparancsnoknak, és befogadok oda mindenkit, akit megjelölnek, azokat is, akiket toxikusnak találtam, nem rátermettnek. Vagy pedig nem engedek ennek, viszont akkor harcolnom kell.

Abban az időben úgy döntöttem, ez egy elit alakulat, itt nem dolgozhat akárki, csak az, aki megfelel a szakmai, erkölcsi elvárásoknak. Kénytelen voltam háborúzni. Ennyi év elteltével tudom, hogy ez helyes volt.

Akkor sokan támadtak, a sajtóban is, mert Hamran István keményfejű, harcol az országos főparancsnokkal (Tibor Gašparral – a szerk. megj.). Odébb is állhattam volna, és teljesen bekebelezték volna az alakulatot. Ma pedig látjuk, kik kebelezték volna be. Akik most ülnek. Akik most előzetes letartóztatásban vannak.

Bebizonyosodott, hogy igazunk volt, és érdemes volt a törvény keretében eljárni, és megőriztük ezt az alakulatot úgy, hogy Európában ma mi irányítjuk a másik 37 elit alakulatot.

Ön egyébként bűnügyi hírszerzést tanult. Hogyan lett „kommandós”, vagyis a különleges egység tagja?

Mindig közel állt hozzám a sport, birkóztam is itt Komáromban. Annak idején felhívott egy barátom, hogy válogatás van náluk, érdekelne-e engem. Ő akkor már ott dolgozott, olvastam a Lynxről, elit alakulat, ők a legjobbak, számomra kihívás volt, mondtam, hogy gyerünk.

A felvételi napján beteg voltam, 38,5 fokos lázzal voltam ott, de egész jól végeztem, és annak ellenére felvettek, hogy a betegség miatt nem is számítottam rá, nem bíztam abban, hogy sikerülni fog. De sikerült, és életem egyik legjobb döntése volt.

Az utóbbi 10 évben parancsnokként komoly nemzetközi elismerést ért el, Komáromban pár éve egy gigantikus nemzetközi gyakorlatra is sor került. Mi kellett ahhoz, hogy egészen az Atlas elnöki pozíciójáig jusson? Ugye ez a szervezet az európai terrorelhárító egységeket tömöríti, és logikus volna, ha olyan ország képviselője vezetné, ahol van éles tapasztalat a terrorcselekményekkel kapcsolatban.

Elsősorban a rátermettséget kell bizonyítani. Nemcsak a vezetőnek, hanem a csapatnak is. Bizonyítani kell a külföldi partnereknek, hogy számíthatnak ránk. Ha valamit elvállalunk, azt tisztességesen elvégezzük. Sőt, néha talán még jobbnak is kell lenni, mint a külföldieknek.

Ha szakmai berkekben az embert elismerik, akkor van esély arra, hogy irányítói pozícióba kerüljön. Én először a buildinget (az Atlas szakértői csoportja - a szerk. megj.) irányítottam, ami fokozatosan egyre nagyobb eredményeket ért el, és aztán később, amikor jött az elnökválasztás, már úgy indultam, hogy a hátam mögött ott sorakoztak a komoly eredmények – nemcsak mint a Lynx parancsnokaként, hanem a building parancsnokaként is.

Volt egy riválisom is, de végül győzni tudtunk. Megszavazták nekem a bizalmat azzal a meggyőződéssel, hogy én és a csapatom tisztességesen fogja vezetni ezt a szervezetet, ami még tovább fog fejlődni.

A Kuciak-gyilkosság elkövetőinek az elfogását is a Lynx alakulat végezte el. Van valami extra feszültség a rendőrben, amikor tudja, hogy valami nagyon fontos akcióban vesz részt?

Van, ha tud róla.

Tehát nem mindig tudnak róla, kiért mennek?

Ott konkrétan az utolsó pillanatig nem tudtak róla. Óriási elvárás volt a társadalom részéről. Személyesen részt vettem az akcióban, helikopter volt ott, megfigyelők voltak az EU-tól, nem hibázhattunk.

Mit szólt ahhoz, amikor megtudta, hogy Komárom környékére, és Gútára mennek?

Nagyon kellemetlen meglepetés volt. Jártam Gútára, onnan volt a barátnőm. Zsuzsovát pedig Komáromból vittük el, légvonalban 500 méterre lakott tőlem. Ez számomra sokk volt.

Álmomban nem gondoltam volna, hogy ez a hölgyemény ilyen dolgokat vitt véghez. Vagy hogy ezzel gyanúsítják őt. Andruskót Marcelháza előtt tartóztattuk le, odavalósiak a szüleim. Volt egy ilyen érdekes vetülete számomra az egész ügynek, ez a déli régió.

Hát, szégyelltem magam, nem volt kellemes. Gúta, Komárom, Marcellháza... És egész Európa figyelte ezt az ügyet.

Nem tudtam anno elképzelni, hogy ezt elhibázzuk, hogy valaki megszökjön. Ha valaki megszökött volna akkor, nem tudtuk volna megmagyarázni. Tudtuk, hogy mindent meg kell tennünk a siker érdekében, és úgy is lett.

Korábban, 2016-ban szintén a Lynx kommandó volt több helyszínen is bevetve a Sátor Lajos-féle dunaszerdahelyi maffia egykori tagjainak elfogásakor. Az egyik legfőbb célpontnak, Nagy Zsoltnak – akiről azóta kiderült, hogy több tucat gyilkosság van a rovásán – sikerült meglógnia az első razzia elől, néhány héttel később sikerült csak elfogni őt. Amikor az egység tudja, hogy egy komoly bűnelkövető elfogására indulnak, aki fel van fegyverkezve, hogyan lehet megőrizni a hidegvért? Hiszen a célszemély ölhet is, az egységnek viszont élve kell őt elfognia.

Ezt hívják profizmusnak. Aki szakember, az pontosan tudja, mikor milyen eszközöket kell használnia.

Ebből a konkrét esetből, a Nagy Zsolt-akcióból többször is kihagytak minket. És aztán egyszer úgy döntöttek, hogy akkor felkérjük a Lynxet, mert soha nem sikerült őt letartóztatni. Mi rögtön elkaptuk őt.

Érdekes volt egyébként, nagyon ügyesen oldották meg a srácok. Most nem akarok részleteket elmondani, de a sztori vége az volt, hogy az egyik kommandósunk ölébe ugrott, amikor menekült. Nagyon jól helyeztük szét az egységeinket, és sikerült őt letartóztatni.

Háromszor visszhívtak minket a NAKÁ-tól, hogy biztos őt kaptuk el? Van nála személyi? Megnéztétek? Biztos ő az? Nem nagyon akarták elhinni.

Ebben, vagyis hogy a korábbi ellene irányuló akciókban nem vetették be önöket, közrejátszik az, hogy az akkori országos rendőrkapitány hatáskörében állt eldönteni, hogy bevetik-e a Lynxet vagy sem?

Hát, igen. Biztos, hogy közrejátszott, mert volt olyan időszak, hogy nem támogatták a NAKA tisztjeit, illetve az ő kérelmeiket, hogy a Lynx be legyen vetve. Tehát igen, a Lynx le volt állítva. Sőt, voltak olyan időszakok, hogy a Lynx teljesen le volt állítva.

Ezen egyébként változtatna? Vagyis, hogy csak az országos főparancsnok dönthet a Lynx bevetéséről? Vagy ideális a mostani állapot? Hisz most ön az országos főparancsnok, és a Lynx parancsnoka is egyben.

Szakmailag kell dönteni, és nem az országos főparancsnoknak kell őket bevetnie. Az elit alakulat parancsnoka kell, hogy döntsön arról, beveti-e őket. Volt olyan időszak is, hogy az ellenkezőjét próbálták meg, meg akartak büntetni minket, mindenhova elküldtek, hátha hibázunk. Elküldtek három-négy akcióra egy nap...

Tehát a Lynx parancsnokának kéne döntenie, hisz ő tudja, mennyi embert tud bevetni, mennyi akciót tud elvégezni. Úgyhogy ezen biztos, hogy változtatni fogunk.

A törvény egyébként nincs rosszul megírva, mert az országos főparancsnok, vagy az általa felhatalmazott személy dönt a Lynx bevetéséről. Tehát én biztos, hogy felhatalmazom majd a Lynx parancsnokát, de persze ennek most nincs értelme, hiszen az is én vagyok.

Hamran István (Fotó: Paraméter)

Túsztárgyalói képesítése is van. Használta már a gyakorlatban?

Használtam, de inkább az országos főparancsnokkal (Tibor Gašpar – a szerk. megj.) szemben éreztem, hogy alkalmaznom kell ezeket az ismereteket, hogy helytálljak...

Az utóbbi időben láttuk, hogy egy bűnszervezet mintha túszul ejtette volna a jogállamot és a rendőrség becsületét. Hogyan szerzi ezeket vissza?

Hát, nem tudom, hogy elég-e lesz a tárgyalás...

Nagyon fontos, hogy rátermett egyének irányítsák a rendőrséget, és személy szerint meg vagyok győződve arról, hogy rengeteg becsületes rendőr van a kötelékeinkben, csak egyszerűen nem kaptak lehetőséget. Most lehetőséget fognak kapni.

Erősebbek leszünk, mint valaha.

Ez a járható út, hogy megtisztítsuk ezt az országot.

(Barak Dávid)