1
Fotó: Cséfalvay Á. András - archív
Megosztás
Ma hat éve. Már hat éve, hogy ebben az országban a maffia és a politika összefonódásait vizsgáló oknyomozó és szerelme az életével fizetett azért, mert tisztességes újságírói munkát végzett. Akit sikerült leültetni, azt a szervek leültették, maradtak viszont kérdések, és ezekre a kérdésekre talán sosem kapunk választ. Talán azért sem, mert Ján Kuciakhoz hasonló kaliberű oknyomozó azóta sem sok van.
És mert az a politikai gárda, amelynek összefonódásai az olasz szervezett bűnözéssel vizsgálódásai tárgyát képezte, a gyilkosság utáni bukást követően, most, hat év után megint elfoglalta a bársonyszékeket, a kormányzatot és az államigazgatás egyes szintjeit. Épp most települ rá a bűnüldözésre, szünteti meg a speciális ügyészséget és a jelek szerint a hírszerzést szintén uralni fogja. (Ezt a politikai gárdát a nép választotta újra, annak ellenére, hogy egyes tagjai gyanúsítottak vagy eljárás alatt állnak. Erre még visszatérünk.)
Ez a kormány hadjáratot indított a szabad sajtó lejáratására. A hoaxgyárakat elkezdte sajtóként tisztelni és egyben propagandaterepként kihasználni, a Penta csoport kommersz bulvárjából lassan Pellegrini reklámcsatornája lesz, a sajtószerű korrekt sajtót pedig lépten-nyomon rúgja a kormány. Ma Szlovákiában a korrekt sajtót a kormány nyíltan ellenségként támadja.
Danko kormánytényezőként nyíltan dicsekszik, hogy közbenjárására kaphatott valaki teret a közszolgálati rádióban, illetve közszolgálati helyett állami tévét és rádiót szorgalmaz. Miután ez a szervezet már nem a koncessziós díjaktól, hanem csakis az állami költségvetéstől függ…
Nem lehet egészen véletlen, hogy Martin Milan Šimečka írót, újságírót a kormány ifjú titánjai éppen a Kuciak-gyilkosság évfordulója előtt jelentették fel. Fordítom: a kormányzat, a hatalom tesz feljelentést egy független újságíró ellen. Egyébként valami mondvacsinált ürüggyel, mert nem bírja elviselni a jogos kritikát, sem pedig a köz jogos bírálatát.
Az egész cirkusz célja a sajtó megfélemlítése és a hitelének lerontása.
Miért?
Mert amíg van szabad sajtó, addig van demokrácia is, addig nem tehet a hatalom szó nélkül azt, amit akar. Pl. Magyarországon a leuralt médiakörnyezetben a szabad sajtó alig megmaradt csírái már két méltatlan államelnök fejébe kerültek… Egy autokrácia és egy diktatúra nem teljesedhet ki, amíg a korrekt sajtó él és mozog. Ez a lakmusz. A Kuciakok munkája a demokrácia meglétének mérője és részben fenntartója.
És akkor térjünk vissza arra, miként lehetett ezeket az alakokat ismét hatalomra juttatni. Úgy, hogy még demokrácia van. Bár Fico, Pelle és Szemafor kapitány választói (ha tudatában vannak, ha nem) nem hívei a demokráciának, nem is értik, attól még nekik is jó, ha van belőle egy kicsi. És úgy ezeket az alakokat ismét hatalomra juttatni, hogy – ez nem ítélet, hanem megállapítás – a bal- és jobbszél felsorolt képviselőinek választói vagy meggyőződéses antidemokraták (ami Európában, ahol késsel és villával szokás enni, szégyen), vagy gyávák (vö: Šimečka bírálatával – most már lehet engem is feljelentgetni), vagy pedig nemes egyszerűséggel hülyék. Amiért nem érdemes őket gyűlölni, attól nem lesznek okosabbak és nem változik meg a véleményük sem. Ugyanis demokráciában joguk van ellenzékinek, gyávának és vaknak, ostobának lenni, mert ez nem bűn. Ez a demokrácia egyik lényege. De bírálni és megvetni sem bűn őket – s én élek e jogommal. Mert Kuciaknak is hála, még demokrácia van.
Ha már nem lenne, akkor vagy az ő oldaluk vagy az enyém bele lenne döngölve a véres sárba (ezt 1989 előtt kipróbáltuk, érdemes emlékezni), amit sem én, sem ők nem akarnak. Remélem. Bár amilyen Putyinnyaló, terrorbarát némelyikük, nincs illúzióm. Mindenesetre tessék elhinni, hogy az igazi antidemokraták is csak demokráciában képesek igazán hosszútávon érvényesülni. Diktatúrában ugyanis a soron következő diktátor a soron következő hatalmával, amit rendszerint erőszakkal vív ki, általában elég gyorsan bezárja és/vagy legyilkolja az elődeit, valamint az ellenvéleményt megfogalmazókat (lásd Navalnij és mások esetét a Fico és Danko által istenített Oroszországban).
Az ilyen ügyekről mostanában mélyen hallgató Magyar Szövetség magyar demokratáinak és magyar diktátorrajongó, sőt olykor akár horogkeresztekkel dobálózó (szerintük belügy…) magyar vezetőinek figyelmébe is ajánlanám a korrekt, szabad (nem propaganda), független sajtó fontosságát. És hogy ez a sajtó, nem csupán lelkiismerete segítője a demokráciának, hanem hogy olykor a sajtó is a demokrácia segítségére szorulhat.
Mert: ha demokraták nem szólalnak meg a sajtó védelmében, akkor egy idő után valaki megint elkezdi lelövöldözni az újságírókat.
Hány újságírót kell még megölni, hogy észhez térjetek, emberek?