Harmadik előadásával nyerte el a tekintélyes Kaleidoszkóp-díjat Gál Tamás (Interjú)

camera

1

Harmadik előadásával nyerte el a tekintélyes Kaleidoszkóp-díjat Gál Tamás (Interjú)

Gál Tamás a Buda halála (Arany János) c. előadása a dunaszerdahelyi Tündérkerten (Fotó: Paraméter) 

Megosztás

A szlovákiai magyar színész ezúttal a Csavar Színház: A nagyidai cigányok c. Arany-feldolgozásával nyerte el a zsűri tetszését Vácon.

Gál Tomi korábban a Hogyan ettem kutyát?, valamint a Jöttünk külhonból című produkcióival is Kaleidoszkóp-díjas lett. Az idei versszínházi kategória másik győztese Olt Tamás színművész a Nemzeti Színház Szájon lőtt tigris című előadásával. A Kaleidoszkóp VersFesztivál elsődleges célja a vers megnyilvánulási formáinak felkutatása és bemutatása mellett a hivatásos és az amatőr előadók, társulatok és alkotók közös színházi fesztiváljának megteremtése.

Tíz év alatt harmadszor nyerted el a Kaleidoszkóp-díjat, ezúttal A nagyidai cigányokkal. Mit kell tudni erről a fesztiválról, hogy kerültetek oda?

Ez egy meghívásos fesztivál, tehát nevezni nem lehet. Amatőr és profi síkon is folyik, a profi produkciókat hívják. A nevesebbek közül például ott volt Bálint András egy Arany-műsorral, Olt Tamás a Nemzeti Színházból pedig egy Rejtő Jenő-esttel. Utóbbival megosztva kaptuk a fődíjat. Az első volt a Hogyan ettem kutyát, a második a Jöttünk külhonból.

Már jó pár éve játszott darabról van szó, hogy-hogy most hívták meg A nagyidai cigányokat?

Gondolom azért, mert Arany János-emlékév van, és tőlünk a Buda halálát is meghívták. Egyedüliként játszottam két előadást is. Hál’ istennek ez annak is köszönhető, hogy hírük van ezeknek a produkcióknak. A Buda halálát játszottam már például a Pesti Vigadóban is, A nagyidai cigányok pedig talán a leghíresebb előadásunk.

Hozzá kell tennem, hogy ekkora fájdalommal még nem adtam elő. Nem is tudtam igazán örülni a díjnak, Benkő Géza halála teljes mértékben lesújtotta az egész családunkat. Nagyszerű kollégám és nagyon jó barátom volt, egy hete minden előadást próbálunk a tiszteletére játszani.

Különböző korosztályú emberek tekintik meg rendszeresen a darabot. Szerinted mi a titka, miért tud megragadni a mű gyereket, fiatal és idősebb felnőttet, de még öreget is?

Egyrészt ezeket az irodalmi műveket – említhetném a Dorottyát és A helység kalapácsát is – ugyanabban a stílusban játszom a mai napig. Másrészt ezek a művek nagy gyerekeknek íródtak. Az emberek ki voltak éhezve a játékra, ezért az egész család tudta élvezni. Rengeteg játék és interaktivitás van benne, de a lényeg az a lenyűgöző humor, amivel mind Petőfi, mind Aranyé mind Csokonai bírt. Nagyon nagy szerencsénk, hogy megtaláltuk ezeket az irodalmi műveket, és a módját is annak, hogy az emberek a legkisebbektől a legnagyobbakig élvezhessék. Ezekkel az előadásokkal tulajdonképpen egy családi színház vagyunk.

Az emberek java legfeljebb néhány alkalommal láthatta, te viszont már sok századszor adod elő. Miből táplálkozol?

Rengeteg bennük az improvizáció. Olyan mértékben birtokában vagyok a szövegnek, hogy szinte „bármit” megengedhetek magamnak, persze vigyázva, hogy ne legyen ripacskodás. Mindig ennek a határán mozgok, ugyanakkor az irodalmi művet hitelesen akarom tolmácsolni. Egy nagy bohózat az egész, de valahol mindegyik előadás egy kicsit más, a helyszíntől vagy épp a kedvemtől függően. Van, mikor több benne a keserűség, mint például most. Az a szép ezekben a művekben, hogy épp annyi humor van bennük, mint amennyi tragédia.

A nagyidai cigányokat már nem először díjazták, elismerték Kisvárdán és a Színikritikusok díjára is jelöltek vele. Ehhez képest hogyan tekintesz a mostani Kaleidoszkóp-díjra?

Ennek van egy olyan vonzata is, hogy olyan helyekre is eljutunk vele, ahol még nem ismernek minket. Rengeteg ilyen magyarországi település akad, és már jött is újabb felkérés rá.

És egyébként a csallóközi ember és gyereke hol és mikor láthat legközelebb?

Most indul a Csavargó Mikulás elnevezésű csallóközi turnénk, rengeteg faluban fogunk játszani, főleg gyerekeknek, de lesz például egy udvarnoki délutáni előadásunk is. 20-22 előadást játszunk december 22-ig, a Közép-Európai Alapítvány és a Kormányhivatal támogatásával. Szerte az országban játszunk, de mindig nagy öröm számomra, ha a Csallóközbe jövünk – egyrészt mert otthon vagyok, másrészt kevesebbet kell utaznunk, és az sem elhanyagolható. 🙂 Mert én igazából a Csallóközben és a Mátyusföldön érzem magam otthon.

Mely darabokat hozzátok az elkövetkező turnéra, és mire készültök még emellett?

A Buda halálát, A buták versenyét (népmesefeldolgozás kicsiknek), A nagyidai cigányokat, Villon-est is lesz Újvárban, és Az ördögbe c. népmesefeldolgozást is játsszuk. Közben persze elindulunk az új mesénkkel, a Jóka ördögével. Ez már bemutatásra került szeptemberben, de még mindig dolgozunk rajta, főleg a díszleteken. Készülőben van a felnőtt darabunk, ami pedig a Jelenetek egy házasságból Bergmantól. Felnőtt darabban a Csavar színház az Ibusár óta nem jelentkezett. Amint elkészül, elindítjuk a annak turnéját is!

Sok sikert hozzájuk!

(SzT)

Ministerstvo Kultúry Slovenskej RepublikyKult MINOREU Fond Regionálneho RozvojaIntegrovaný regionálny operačný program