1
Illusztráció (Fotó: TASR)
Megosztás
A tűzoltóként dolgozó és mellette amatőr sportolóként tevékenykedő 41 éves Stanonak kétszer kellett leküzdenie a koronavírus-fertőzést, hogy elgondolkodjon az oltás beadatásán. A DenníkN-nek elmesélte, hogyan is vészelte át a kórt és mi változtatta meg álláspontját.
A Zólyomban élő kétgyermekes családapa nem vallja magát oltásellenesnek, sem az összeesküvés-elméletek hívőjének, mégsem adatta be magának a vakcinát. Állítása szerint most sincs száz százalékig meggyőződve az oltásról, ugyanakkor senki sem tudja meggyőzni őt arról, hogy a Covid csupán egy kis influenza.
A szabadidejében amatőr sportolóként tevékenykedő férfi több tényező együtt való hatása miatt nem adatta be magának az oltást, kezdve a politikai káosztól és a gyakran változó intézkedésektől az átmeneti nyári javuláson át az első megfertőződés gyenge lefolyásáig, emellett magától a kémiai anyagok beadatásától is vonakodott.
A koronavírus első szlovákiai esetének felbukkanása után, mint mindeni más, ő és családja sem tudta, mit is gondoljon a vírusról, de azzal tisztában voltak, hogy nem egy-két hónapig fog majd tartani. Nem kockáztattak, feleségével és gyerekeivel is többnyire otthon voltak, nem jártak emberek közé, a szabadidőt a természetben töltötték, betartották a járványügyi intézkedéseket.
Tavaly decemberben pozitív lett Stano PCR-tesztje, feleségének voltak tünetei, de a tesztelések nála nem mutatták ki a fertőzést. A gyerekeknek néhány napig fájt a fejük, de szerencsére gyorsan lecsengett.
„Két napig fájt a derekam és az izmaim, felváltva fáztam és volt melegem, enyhe hőemelkedésem volt. Vettem be fájdalomcsillapítót, hogy tudjak aludni, és gyorsan át is ment. Az egész tűzoltói műszak karanténba került, de aztán rendesen működtünk tovább”
– mondta Stano.
Akkortájt még csak 1730 halálos áldozatot követelt a kór Szlovákiában, és épp kezdődött az oltás. A tűzoltó és családja a fertőzés leküzdése után is betartott minden intézkedést, nem jártak tömegrendezvényekre, és körültekintőbbek voltak. Idén februárban Stano újfent belázasodott, orvoshoz ment, de a tesztje negatív lett. Poszt-covidos állapotnak tudta be az egészet, bezárkózott a szobába és nagyon figyelt mindenre.
Nyáron országosan javult a helyzet, feloldódtak az intézkedések, így Stano és családja is többet megengedett magának. Ősszel a férfi futballozni ment fiával Rimaszombatba, és amikor hazatértek, a gyerek elkezdett köhögni. Otthoni tesztet végeztek, lánya negatív lett, fia viszont a kotrollteszt elvégzését követően is pozitív volt.
Hétfőn telefonon konzultál orvosával, aki azt javasolta nekik, hogy maradjanak otthon, és jelentkezzenek PCR-tesztre. Csütörtökön reggel feleségének 38,5 fokos láza volt, Stanot estére nyomta le. Fiánál enyhébben jelentkezett a fertőzés, lányának csupán a feje fájt, és nem érzett ízeket, szagokat. Másnap elmentek a tesztelésre, és mindannyiuknál kimutatták a fertőzést.
„Csütörtökön csak lázas voltam, pénteken már az izmaim is fájtak, sokkal jobban, mint először. Nem bírtam feküdni, ülni és állni sem. Brutálisan fájt a derekam, ami olykor átterjedt a térdemre, a vádlimra és az ülőizmokra is. Mintha csavarhúzóval böködtek volna”
– magyarázta Stano.
Állapota folyamatosan romlott, elkezdett köhögni, láza az antibiotikumok szedését követően sem ment le. Alig tudott enni, két hét alatt négy kilogrammot fogyott le. Egy héttel a tesztelést követően már olyan állapotban volt, hogy mentőt akart hívni. Reggel lezuhanyozott, de nem volt ereje felöltözni. Újfent telefonált az orvosának, ugyanis rózsaszín váladékot köhögött fel.
A covid-osztályra került, és bár állítása szerint a személyzet fantasztikus volt, maga a légkör brutális volt. A folyosókon mindenütt oxigénpalackok voltak, a szobákon az emberek alig tudtak lélegezni. Stano kétoldali tüdőgyulladást kapott, de szerencsére nem kellett őt lélegeztetőgépre kötni. Azóta már kikerült a kórházból, de továbbra is otthon lábadozik.
Állítása szerint ezek után elgondolkodott az oltás beadatásán, de még mindig nem vetette magát alá neki. Amikor először megfertőződött, kollégáival beszélgettek az oltásról, akkor abban egyeztek meg, hogy még várnak, majd ha a rendszer kényszeríteni fogja őket. Végül megbeszélték, hogy mégis beoltatják magukat, mégpedig Szputnyikkal, mert azelőtt is mindig orosz vakcinát kaptak, és semmi bajuk nem volt tőlük.
A járvány nyári enyhülése és az orosz vakcinával történő oltás leállítása után végül mégsem oltatták be magukat. Tudta, hogy télen megint rosszabb lesz a helyzet, de továbbra sem határozta el magát az oltás beadatására. Végül akkor döntötte el, hogy beoltatja magát, amikor már tíz napja magas lázzal feküdt.
„Amikor a covid-osztályon voltam, láttam az embereket lélegeztetőgépre kötve és hallottam a légzésüket, hülye érzésem támadt. Nem azért, hogy meghalok, hanem hogy, ha valaki most azt mondja nekem, hogy a Covid kitaláció és csupán egy kis influenza, akkor szerintem behúznék neki egyet. Ha barát lenne az illető, akkor a telefonból is kitörölném. Jelenleg 90 százalékban biztos vagyok benne, hogy beoltatom magam. Attól tartok, hogy ha harmadszor is elkapnák a fertőzést, még rosszabb lenne, és nem szívesen végezném lélegeztetőgépen”
– zárta Stano.
(DenníkN)