Harmincegy év telt el a bársonyos forradalom óta

2020. november 17. - 09:11 | Belföld

A rendfenntartók erőszakos fellépése a tüntetők ellen 1989. november 17-én este Prágában kiváltotta azokat az eseményeket, amelyek a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kommunista rendszerének bukásához vezettek, más néven a bársonyos forradalomhoz.

Harmincegy év telt el a bársonyos forradalom óta
Archív felvétel (Fotó: TASR(Peter Lenhart)

A szlovákiai nyilvánosság november 17-ét a szabadságért és a demokráciáért folytatott küzdelem napjaként említi. 2001 óta ez a nap nemzeti ünnep.

1941-ben a Nemzetközi Diáktanács november 17-ét Nemzetközi Diáknapnak nyilvánította, utalva azokra az eseményekre, amelyek a második világháború elején Csehország és Morvaország Protektorátusában zajlottak. A Csehszlovák Köztársaság megalakulásának 21. évfordulóján Prágában, 1939. október 28-án tartott tüntetésen megölték Václav Sedláček péket, Jan Opletal diák pedig súlyosan megsérült szenvedett, november 11-én pedig belehalt a sérüléseibe. Négy nappal később eltemették Opletalt, végső búcsúja a német megszállás elleni tiltakozássá nőtte ki magát. November 17-én éjjel tömegesen tartóztattak le diákokat, akik közül kilencet kivégeztek, s bezárták a cseh egyetemeket is.

Ötven évvel később megfelelően meghirdetett hallgatói közgyűlést rendeztek, hogy megemlékezzenek a hosszú évekkel azelőtti tragédiáról. Várható volt, hogy mindez politikai színezetet kap. 1989. november 16-án, csütörtökön be nem jelentett esemény zajlott a diákok végigvonultak városon. Mindez békésen zajlott.

November 17-én, péntek délután kezdődött a közgyűlés a prágai Albertovban, a Károly Egyetem campusán. Ezután a hallgatók a jóváhagyott útvonalon meneteltek Vyšehradba, amelyet 1939-ben Opletal temetésének résztvevői is megjártak.

Vyšehrad felől azonban a menet Prága központjába vonult. A nagy tömeg a Nemzeti Színház és a Nemzeti sugárút felé tartott, ahol a biztonsági erők elállták a tüntetők útját, letartóztatták és megverték őket. A véres beavatkozás során mintegy 600 ember megsebesült. Az orvosok az első három napban 95, november végéig pedig 162 embert láttak el. Sokan Prágán kívül kerestek kezelést, mert féltették a testi épségüket, a biztonságukat. Harmincöt ember kórházba került, közülük hét ember súlyosan megsebesült. A beavatkozás után az állambiztonság egyik tagjának, Ludvík Zifčáknak, azaz Martin Šmíd hallgatónak, akihez mentőautó érkezett, tehetetlen teste a földön feküdt - így felröppent egy híresztelés egy meggyilkolt diákról.

Ahogy terjedtek az erőszakos beavatkozás, a diákok és a színészek sztrájkolni kezdtek. Pozsonyban megalapították a Nyilvánosság Az Erőszak Elleni polgári mozgalmat, Prágában pedig a Polgári Fórumot. Tüntetéssorozatok kezdődtek, amelyek 1989. november 27-én általános sztrájkkal zárultak. Két nappal később a Csehszlovákiai Kommunista Párt elvesztette hatalmi monopóliumát - a szövetségi parlament törölte az alkotmány olyan cikkeit, amelyek meghatározták a kommunista párt vezető szerepét a társadalomban.

A tüntetésekkel párhuzamosan az ellenzék képviselői tárgyalásokat folytattak a kommunista hatalom képviselőivel. December 10-én Marián Čalfa vezetésével a Nemzeti Megértés Kormányát nevezték ki az ország élére az 1990. júniusi első szabad választások változásának folyamatán keresztül. Ezt követően Alexander Dubček 1989. december 28-án a Szövetségi Közgyűlés elnöke lett, majd egy nappal később a képviselők megválasztották Václav Havelt köztársasági elnöknek.

TASR/para