Három kő, amelyeknél néhány pillanatra érdemes megállni a Fő utcán Dunaszerdahelyen

Kihelyezték az első három botlatókövet Dunaszerdahelyen, a Városházával szembeni sétányon. Lesz még valószínűleg jó néhány.

Három kő, amelyeknél néhány pillanatra érdemes megállni a Fő utcán Dunaszerdahelyen
Fotók: Paraméter

A botlatóköveket Gunter Demnig német szobrász helyezi ki Európa-szerte a második világháború zsidó áldozatainak emlékére, azok lakhelyei közelében. Tulajdonképpen 10x10 centiméteres macskakövekről van szó, melyeket egy réztábla borít, ezeken olvashatók a holokauszt áldozatainak adatai, akiknek emlékét szolgálja az adott kő.  

A művészben a 90-es évek elején fogalmazódott meg a botlatókövek projektje egy kölni művészi akció kapcsán. 1994-re készítette el az első 250 botlatókövet, melyet a kölni evangélikus templomban, az Antoniterkirchében mutatott be. A következő év januárjában helyezte ki a városban az első követ, mivel azonban erre engedély nélkül került sor, eljárást indítottak ellene. 1996-ban a berlini Kreuzberg városrészben helyezett ki ugyancsak engedély nélkül 51 követ, 1997-től viszont már hatósági engedélyekkel rakja le őket számos európai város sétálóutcáiban. Jelenleg 24 országban mintegy 70 ezer ilyen botlatókő található.

Dunaszerdahelyen is Gunter Demnig helyezte ki a köveket

Szlovákiában az Antikomplex nevű polgári társulás koordinálja a kövek kihelyezését, melynek képviseletében Andrej Čierny látogatott el Dunaszerdahelyre. Elmondta, hét évvel ezelőtt csatlakoztak idehaza a projekthez. „Ez egy nagyon szerény és kedves módja annak, hogy megemlékezzünk azokról, akiket a nácik meggyilkoltak a második világháború alatt. Akiknek gyakran nincs sírja sem, és így nincs olyan hely, ahol megemlékezhetnének róluk” – fogalmazott.

Úgy véli, a kő mementóként kell szolgáljon, hogy a holokauszthoz hasonló népirtás ne ismétlődhessen meg.

„Aki belebotlik, emlékezzen meg róluk” – hangsúlyozta.

Az első dunaszerdahelyi botlatókövek kihelyezését Kornfeld Tibor, a helyi zsidó hitközség tagja kezdeményezte, mégpedig nagyszülei és lányuk emlékére. Azért választotta ezt a helyszínt, mivel egykor ott állt családjuk háza, ahol ő maga is élt. „A ház tulajdonosa, Kornfeld Ármin, felesége, Gizella és lányuk, Terézia tiszteletére jöttünk ma ide, felidézni mindhármuk sorsát a vészkorszak idején” – emlékeztetett.

Kifejtette, hogy nagyapja, Ármin egy nem ortodox szabómester, Kornfeld Lipót fiaként született 1883-ban, apjától kitanulta a szabómesterséget, de később jótékonysági mozgalmak támogatásából, sport-, kulturális és a gazdasági szervezetek tevékenységéből is kivette részét. Bekapcsolódott a helyi politikába, 1923-ban a választásokon képviselői mandátumot szerzett, és a városi tanács tagja lett. Négy évvel később az egyesült zsidó párt képviseletében városi bíróvá választották, az 1932-es választások után pedig a város alpolgármesterévé vált, mely funkciót 1938 június 12-ig betöltötte. Annak az évnek az őszén a II. Bécsi döntés alapján Dunaszerdahely is visszakerült Magyarországhoz, és megkezdődött a vészkorszak. Kornfeld Ármint 1941 elején hurcolták el először, majd miután hazatérhetett, munkaszolgálatra kényszerítették Diószegen. Végül 1944 június 15-én deportálták az auschwitzi haláltáborba.

Ugyanekkor deportálták feleségét, születési nevén Grünwald Gizellát, aki egy dunaszerdahelyi képviselő és bankigazgató lánya volt. Lányuk, Terézia szintén Auschwitzba került először, ahonnan átszállították más lágerekbe, végül a bergen-belseni táborban kényszermunkára ítélték és ott halt meg tífuszban. Az ő férje, Végh Sándor munkaszolgáltatosként vesztette életét, de mivel ő nem élt a kérdéses dunaszerdahelyi házban, ahol az említett három személy, így az ő emlékére nem itt helyeznek ki botlatókövet.

Az eseményen felszólalt Hájos Zoltán polgármester is, aki elmondta, örül annak, hogy Dunaszerdahely is felsorakozott azon városok közé, amelyek ilyen módon is megemlékeznek halottaikról.  „Szomorú a városunk történetében, hogy a lakosságnak majdnem felét elvitték, akik zsidó származásúak voltak, ezért is fontos, hogy ilyen formában is emlékezzünk rájuk. Adjunk méltó emléket azoknak, akiket elhurcoltak városunkból” – fogalmazott.

„Dunaszerdahely mindig is nagyon toleráns városnak ismertem, bízom benne, hogy ez a három kő felkelti az érdeklődést, és további áldozatok hozzátartozói jelentkeznek majd, olyan áldozatoké, akik itt éltek, alkottak, gyerekeket neveltek és tettek valamit szülővárosukért, Dunaszerdahelyért” – húzta alá Kornfeld Tibor. Elárulta, hogy ketten már érdeklődtek is, Kanadából és Izraelből, ám várják mások jelentkezését is.

Jövőre emlékeznek meg a deportálások 75. évfordulójáról, várhatóan akkor helyezik ki a következő botlatóköveket.

(SzT)