1
Archív felvétel
Megosztás
Csallóközi lenyomatok CLVIII.
Komárom vármegyei mindennapok a Nagy Háború árnyékában című helytörténeti alsorozatunkkal azt szeretnénk fel- és megidézni olvasóinknak, hogyan zajlottak a hátországi emberek mindennapjai, ill. hogyan alakult a tájhoz kötődő személyiségek élete és munkássága az Alsó-Csallóközben az 1914–1918. évi világháború kitörésének idején. Folytatódjanak hát a hírek, melyeknek forrása a korabeli regionális sajtó.
(XXXI. rész)
A Vörös Kereszt Egylet a Komáromi Ujság hasábjain mondott köszönetet az adakozóknak, a szervezőknek és minden támogatónak, akik a sebesült katonák részére az egyleten keresztül juttatták el szíves adományaikat. „…hálás köszönetünket fejezzük ki ezúton is a hazafias gyűjtésért és adományokért, mely által azon kellemes helyzetbe jutottunk, hogy nemcsak a Vörös Kereszt Egylet betegeit, de az összes kórházakat elláthattuk párnákkal és fehérneművel, az itt állomásozó 5-ik huszárezredet pedig haskötővel, hósapkával, csuklóvédővel és kapcákkal, sőt még a budapesti hadsegítő hivatalnak is küldhettünk belőle. Hálás köszöntöttel a Vörös Kereszt Egylet nevében Kürty Istvánné, Komárom, 1914. szeptember 30.“
Komáromban a következő helyeken ápoltak háborús sebesülteket: Helyőrségi kórház (Megye utca), Kultúrpalota (Nádor u.), Katholikus Legényegylet (Eötvös u.), Főgimnázium (Megy u.), Polgári fiúiskola (Deák Ferenc u.), Polgári leányiskola (Deák Ferenc u.), Községi elemi iskola (Deák Ferenc u.), Dalegyesület (Nádor u.), Apácák (Nádor u.), Collégium (Jókai u.), Tiszti kaszinó (Anglia), Klapka kórház (Vágduna sor), Majláth iskola (Nádor u.), Polgári kaszinó (Nádor u.), Méntelep (Ujváros), Törvényszéki palota (Deák Ferenc u.), Selyemgyár (Ujváros), Ujvárosi társaskör.
Komáromban a háború okozta vasúti forgalmi nehézségek következtében a sóhiány komolyan fenyegetett. A legtöbb fűszerkereskedésben egyáltalán nem lehetett sót kapni, később egy kilogrammos mennyiségben a sószállító helyiségben. A közönségnek ekkor meg az volt a panasza, hogy a városból egy kiló sóért a Duna-partra kellett kifáradnia. A helyi sajtó is támogatta a szószólókat, akik pedig megfelelő lépések megtételét sürgették.
Pázmány Zoltánné a nagymegyeri fogolytábor részére 1 láda, körülbelül 10–12 emberre való meleg ruhaneműt, takarót, pokrócot, cipőt stb. küldött, a budapesti hadsegítőbe pedig egy csomag meleg ruhaneműt.
Matejovich Ernő számvevőségi tisztviselő, tartalékos magyar királyi honvéd hadnagy, aki az északi harctérről sebesülten tért haza, jegyet váltott Benedek Mariskával, Benedek József komáromi református segédlelkész nővérével.
Lelkes Vince