Havat hányni

Fagyni fagy, annak csak a kutya örül (most vedlik...). Illetve kicsit én is, mert a kertnek kell a megtisztulás, csakhogy a gázműveknek meg közben a gáz ára kell... Az is jól jött, hogy nem hóviharban kellett minap végigvezetni az országon, de ezek a telek nem is hasonlítanak télre. Nézem a jelentéseket, mindenütt hó, nézem a híradókat, mindenütt elakadt autók, dugók, balesetek, hó, hó, hó. Nálunk meg nemhogy egy hóembernyi pehely nincs összesen, de még egy hótörpényi sem. Porzik a fagyott föld a szárazságtól.

Miközben a tévében aszonygyák, hogy autóval el ne induljunk, hólánc nélkül főleg ne. Csókolom, most akkor megint valaki nem volt felkészülve? Valakit megint meglepett a tél? Úgy képzelné a halandó, ahová lezúdul a fehérség, oda azonnal kivonul az összes létező hóhányó, aki eddig csak várt, várakozott, és teljes erőbevetéssel seperc alatt elhányja a havat. Oszt a forgalom seperc alatt indul, azazhogy meg sem áll, mert annyi havat hóhányó nem engedhet leeseni – ha már eddig csak várt, várakozott – hogy attól a forgalom megálljon.

Csakhogy ne képzelegjek. Ugye? Mert ez olyan, mintha azt képzelném, hogy vannak a rendőrök, akik várnak, várakoznak, oszt amikor indulna valahol a bűnözés, akkor oda azonnal kivonul az összes létező rendvédelmező, oszt nem engedi megtörténni a bűnözést. De tudjuk, ez sem így van. Valószínűleg nem csak a bűnözés hibájából. Miképpen a hóhelyzet sem csupán a hó hibája. De azért eléggé. Nem lehetne ugyanis a hóhányókat hóhányóknak tartani, ha az a mennyiség, ami egyszerre ott hullott, szépen eloszlott volna, és jutott volna Fülekre is egy kevés, hogy a gyerekek és Bundás kutyám örülhessen, utóbbi fürödhessen egyet a hóban, előbbiek hempereghessenek benne egy kiadósat, amolyan gyermeki örömmel totálisan minden ruhát átáztatósat.

Csakhogy nem megbízható már manapság a tél sem. A hó sem. Vagy nincs, vagy túl sok van belőle. Mint a hóhányókból... Az eloszlási arány sem az igazi.

Zágrábban a városközpontba kell sípályát építeni.

A szlovák hegyekben (lesz még ott szőlő, lágy kenyér...) műhóból van a turistaparadicsom.

Tegnap volt a Charta 77 negyvenedik évfordulója.

Szlovákiában négy új madárfaj jelent meg – többségük ázsiai migráns, felmérik a szitut, valószínűleg betelepülni készülnek. Egyikük egy sirály, jaj a halainknak! A másik a szakállas saskeselyű. Jól nézünk ki, lassan a dögöt is eleszik ezek a hazai nekrofágok elől. De legalább a törpesármány és a füzike aranyosak. Viszont nem lakunk jól velük.

Igen, csupa de, csupa viszont és csupa pedig és csakhogy errefelé a helyzet. Nem csak a hóhelyzet.

„De viszont” – egyéb lavinákat leszámítva – nincs hó. Itt most nem lehet havat hányni. Pedig hóhelyzettől függetlenül hóhányóból is érkeztek új fajok tavaly. Akad szakállas is, bajuszos is, borotvált is, keselyű is. Aranyos nem jött. Boldog új esztendőket!