Hazudik. Még a hazugságról is hazudik!

Megkérdezte őt a csehek közszolgálatija arról, vajon mire való, hogy Fico az általa önkényesen ellenségesnek bélyegzett médiát kormányfőként ignorálni fogja. Meg hogy kitől lopták a mintát (netán a magyaroktól vagy a csehek populistáitól?), s minek alapján tanácsolta ő, mármint a nagy Kaliňák kirakatba rakott rokon kis Kaliňákja a kormányfőnek.

A kis Kaliňák meg csak ámult és bámult a kamera előtt a kellemetlen kérdések hallatán, s midőn száját dadogásra nyitotta, már kapta is bele a következő ütős kontrát, amivel az addig félig kinyögött hazugságot a riporter nemcsak negálta, hanem meg is toldotta egy kiegészítő kérdéssel. Logikusan, érvekkel. Látni, a legtanácsadóbb kis legény csak otthon nagylegény, amikor alákérdez a bulvár, vagy a hoaxportálok. Korrekt, adatokra, tényekről érdeklődő riporterekhez nem szokott, normális műsorban már csak lepény a kis legény. Félrebeszél, csúsztat, hazudik.

Miért is kell ezzel foglalkozni? Minimum két oka van. Azért, mert az ő szereplései és tevékenysége szerint ítélik meg – jelen esetben külföldön – az országot, amelyben éldegélünk. Tehát rontja a renomét. A másik baj, hogy most nemcsak egy tenyérbe mászó nyálas takonypóc véleménye a hazugság. Hanem a kormány médiával szembeni állásfoglalása a valótlanságok terjesztésének felmagasztalása.

A legrosszabb kormányfőink (Fico, Matovič, Mečiar…) nem értették és nem is akarták érteni a média és az igazmondás szerepét, feladatát és státuszát a/egy demokráciában. A jogállam sajtójának szabadságát és az ebből a sajtószabadságból következő társadalmi hasznot. Mindnyájan leigázni, szolgasorba taszítani akarták a sajtót, parancsolgatni neki, előírni, mit miként tegyen, mégpedig az ő kedvükre. A tanácsadócska viszont már talán megértette, csak éppen nem érdekli, ő nyíltan hazudik bármiről, a sajtóról is, tények, adatok nélkül tör pálcát egyes újságírók vagy szerkesztőségek fölött egyéni vélemény vagy épp csak vélekedés alapján, értékítélete nem a valóságon, nem felméréseken, adatokon alapul. Magyarán nincs köze az igazsághoz (erre a cseh riporter rákérdezett, nyögést kapott válaszul).

A néző agya akkor forrt fel igazán, amikor az egyre kicsinyesebb kis Kali a nyílt hazugságokat terjesztő hoaxportálok és dezinformációs felületek védelmére kelt. Azt volt képes hazudni róluk – miután az eddig kamuzott „alternatív” jelzőn már átlátott a világ apraja-nagyja –, hogy ezek a félrevezető webek „polgári médiák”. Szörnyen szánalmas próbálkozás. A szlovák vagy a szlovákiai polgárságnak, illetve a polgárság releváns intézményeinek, szervezeteinek semmi köze ezekhez az álnok mellébeszélőkhöz. Ellenben van hozzájuk köze az orosz titkosszolgálatnak, mindenféle politikai lobbicsoportoknak, Szlovákia és az EU ellenségeinek.

A polgárok médiája jelenleg még a közszolgálati TV és rádió, valamint a polgárokat korrekt módon, nemzetközi sztenderdek többé-kevésbé sikeres követésével kiszolgáló sajtó. Mint pl. az, amellyel Fico nem áll szóba, mert fél tőle és az embereknek, a polgároknak elmondott igazságtól, mint ördög a szenteltvíztől.