Heger Ukrajnába megy Zelenszkijhez, míg Orbán inkább Putyinnal „tárgyal a békéről” telefonon
Mintha nem is egy védelmi és gazdasági-politikai szövetség része lenne Szlovákia és Magyarország, legalábbis ez látszik a két kormányfő legutóbbi néhány napja alapján.
Eduard Heger szlovák miniszterelnök szerdán bejelentette, hogy csatlakozik Ursula von der Leyenhez, aki a unió külügyi biztosával, Josep Borrellel együtt, csütörtökön Kijevben találkozik Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel. (Most tekintsünk el attól, hogy Heger valószínűleg ezzel kompenzálni akarja azt is, hogy néhány hete nem vállalta a kijevi utat a lengyel, a cseh és a szlovén kormányfők oldalán.) Orbán Viktor ezzel szemben telefonon beszélt Vlagyimir Putyin orosz elnökkel, és a választások utáni első nemzetközi sajtótájékoztatóján újra csak odamondogatott Zelenszkijnek. Madarat tolláról, kormányfőt tárgyalópartneréről.
Ennél többet talán nem is kellene mondani, pedig sajnos van több is. Szijjártó Péter magyar külügyminiszter nem a budapesti orosz nagykövetet hívatta be, és nem kérte számon rajta, hogy az orosz titkosszolgálatok miért hekkelték meg a külügy számítógépes rendszerét, hanem az ukrán nagykövetet. Mert szerinte
„itt az ideje, hogy az ukrán vezetők befejezzék Magyarország sértegetését és tudomásul vegyék a magyar nép akaratát”.
Magyarország nem is tervezi orosz diplomaták kiutasítását, és maradhat Pesten az orosz befektetési bank is, amelyik sokak szerint az orosz titkosszolgálatok fedőszerve. Csak összehasonlításként: Szlovákia a napokban 35 orosz diplomatát utasított ki, az unió tagállamai és maga az unió is több száz orosz diplomatának álcázott kémet küldtek haza.
A budapesti orosz nagykövet nem is panaszkodik a magyar hozzáállásra, a Ria Novosztyi orosz hírügynökségnek adott keddi interjújában arról beszélt, hogy Moszkva nyugodtan megbízhat a – régi-új – magyar kormányban. Jevgenyij Sztanyiszlavov szerint nem kell tartani attól sem, hogy Magyarország le akarja majd állítani az orosz földgáz és kőolaj behozatalát.
Ezt erősítette meg sajtótájékoztatóján Orbán is. Sőt, vállalta azt is, hogy – Putyin követelésének megfelelően és az érvényes szerződésekkel ellentétben – rubelben fizessenek az energiahordozókért, habár ezzel valószínűleg megsértenék az unió – és így Magyarország – által is elfogadott szankciókat.
Orbánt természetesen nincs kinek „helyreigazítania”, mint ahogyan Heger tette vasárnap Richard Sulíkkal, aki szintén meglebegtette, hogyha kell, akkor rubelben is kifizethetjük az orosz gáz árát.
Még mielőtt bárki azzal jönne, hogy nekünk kell az orosz gáz, mert az olcsó, mert kell a „rezsicsökkentéshez”, és ha nem lesz, akkor fizethetünk a drága „nyugati gázért”, azt ki kell józanítanom. Az orosz gáz egyáltalán nem olcsóbb, mint amit más forrásból szerzünk vagy szereznénk be, ezt éppen a magyar gázvásárlás kapcsán bizonyította a magyar statisztikai hivatal (KSH) adatai alapján a Népszava. Az viszont igaz, hogy nem könnyű más forrásból földgázt beszerezni, egyik pillanatról a másikra nem is lehet ezt megoldani. Viszont egy-két év alatt meg lehet tenni, hiszen már most is tudunk vezetéken gázt vásárolni horvátországi kikötőkből, és ugyanígy el lehet juttatni Szlovákiába (és Magyarországra is) a nyugati kikötőkbe érkező cseppfolyósított földgázt.
És ne essünk tévedésbe: az orosz gáztól való függőség megszüntetésére nem elsősorban Ukrajna „kisegítése” miatt van szükség.
Ugyan valóban „gáz”, hogy a nyugat, vagyis mi adjuk a pénzt Putyinnak, amiből fenntarthatja rendszerét és gyilkolászhat Ukrajnában, de az orosz gáztól és kőolajtól való szabadulás gazdasági érdek is.
A saját energiabiztonságunk miatt is meg kell ezt tenni, és ezt már tudjuk több mint egy évtizede. Putyin nem először fenyeget a gázszállítás leállításával, és emlékszünk, 2009-ben meg is tette ezt néhány hétre. Az orosz földgázt ugyanis nem az unió használja „fegyverként” azzal, hogy függetlenedni akar tőle és mielőbb leállítaná a behozatalt, hanem Putyin, aki bármikor leállíthatja a földgázszállítást, és fenyeget is ezzel. Más kérdés, hogy hosszú távon Putyinnak fájna jobban, ha az unió tagállamai más forrásokat találnának, vagy megújuló forrásokkal helyettesítenék az orosz földgázt.
Az orosz gázra tehát rövid távon – egy-két évig – még biztosan szükségünk lesz, remélhetőleg azonban egyre kisebb mennyiségben. Az, hogy Orbán nyíltan beszél arról, hogy rubelben is fizetne, nemcsak azért gond, mert ebből az derül ki, hogy első szóra lefekszik Putyinnak.
Azért is gond, mert a szövetségeseit, az Európai Uniót, a többi tagállamot árulja el ezzel, akik éppen Putyin sarokba szorításán dolgoznak.
Ha megnézzük a két ország vezetőinek álláspontjai közti különbséget – és Szlovákia helyett behelyettesíthető szinte bármelyik uniós tagállam – akkor tényleg felmerül a kérdés, hogy kinek az oldalán áll Orbán és kormánya.
És hiába ismétli el Orbán minden megszólalása előtt, hogy Ukrajna pártján áll, mert egyik szavával agyoncsapja a másikat, és a cselekedetei sem ezt mutatják.
Ebből a szempontból kifejezetten cinikusan hangzik, amikor Orbán arról beszél, hogy kérte Putyintól az azonnali tűzszünet elrendelését, és felajánlotta, hogy a felek Magyarországon is tárgyalhatnak a békéről. Zelenszkij és Ukrajna számára ugyanis Magyarország már nemcsak nem barátságos terület, hanem szinte semlegesnek sem nevezhető.
