Hegernek csupán csalódás, ami normális országban kormányválság lenne

Eduard Heger - TASR

Az a hecc, hogy az egyébként „csalódott” – ennyike, komolyan, lásd a FB-profilját – kormányfő ugyanazt a két okot sorolja fel, amelyeket én. Csakhogy én már múlt időben. Mert én valamivel csalódottabb vagyok.

Az első ok, hogy a kormány reformokat hajtson végre. Hajtja, hajtja, mint napszámos a boronáló ökröt (bár kisebb hatásfokkal), de mutasson nekem valaki egy olyan embert, aki már látott olyan embert, aki már hallott olyanról, hogy e kormány valamelyik reformja vagy jó lenne, vagy ha nem is egészen jó, legalábbis problémamentesen működne a gyakorlatban.

Na ugye... Igazság szerint az az általános tapasztalat, hogyha valamely fontosabb székre igyekvő és normális embert ültetett ez a koalíció (nem ez a jellemző), az a személy olyanokkal van körülvéve, akik miatt nem tud rendesen dolgozni. Utóbbi töltelékmukikból van több... Vagyis e kormány létezésének egyik oka tulajdonképpen feledhető a mértéktelen dilettantizmus miatt.

A másik ok a korrupció, a politikai bűnözés és a mutyizás elleni harc. Ott azért történtek dolgok, éljen! – annak ellenére, hogy minimum a parlament elnökének minimum a múltja minimum "kalandos".

Nos, május negyedikén ez a másik ok is megszűnt.

A koalíciónak nem sikerült elérni, hogy egy megvádolt politikusról elsősorban és ne csak részben dönthessen a bíróság. Miközben a megvádolt politikus az a Fico, aki ellenében mint a „maffiakormány” megtestesítője ellen indult a választásokon ez a gárda. Ami rohadtul súlyosbítja az amúgy is komoly elvbéli szavazási eltévelyedést.

Az biztos, hogy a korrupció elleni harc mostantól hazugság lesz a koalíció (nem írok jelzőt) száján.

Az nem biztos, vajon de jure is szétesik-e a tegnap de facto széthullott formáció. Mi oka lehetne ezek után az egyben maradásra? Személyesen nagyjából utálják egymást a politikusai, a pártok benne egymás ellen politizálnak és szavaznak, programjaik nem kompatibilisek, politikusaik zömmel dilisek. Vagy olyan korrupt, álszent, csak a saját érdekeiket néző, hitvány betyárok, akiket majd a nemsokára visszatérő Smer-Hlas-Smer(odina)-fasiszták fognak akarni rács mögé dugni. Fogadjunk, hogy nekik majd sikerül?

Hiszen ha a demokraták nem élnek a demokrácia eszközeivel, majd az antidemokraták élnek velük vissza a demokratákkal szemben!

Ja, igen, ez a választék: Smer-Hlas-Smer(odina)-fasiszták vagy azok, akik most ülnek a vályúnál. Plusz-mínusz egy-két most éppen parlamenten kívüli párt.

Emiatt és talán már csak emiatt jut eszébe az embernek, hogy könnyen releváns okká válhat az orosz agressziónak és az EU lépéseinek tükrében az ország külpolitikai irányának megőrzése. Mert bizony ezeknél sem lehet már tudni... Azoknál meg ugyebár tutira tudni lehet. Vagyis a szovjetek – így most még egyértelműbb, hogy e szempontból a Blaháknak és Ficoknak köszönhetően – már a spájzban vannak, ami csöppet sem mókás.

Benne vagyunk a háborúban, akárki tagadja, csak szerencsénkre a fegyveres harcokban nem veszünk részt. Olyan hatással van a háború az országra nem csupán gazdasági, erkölcsi vagy társadalmi szolidaritás, sőt Kirillnek hála az egyház szempontjából is, amilyenre senki sem mert számítani. Hát bizony a politikai aspektus sem kicsi. Elnézve a vezetést és alternatíváját, ez egy külpolitikai kötéltánc. Egyik oldalra sem ajánlatos zuhanni, a moszkvaira duplán nem, fennmaradni, tovább haladni volna jó. Még ha remeg is a kötél meg a lábunk. Ugyanakkor ez a kormány nem fog tudni megfelelően egyensúlyozni. Súlyozni sem tud, amint látjuk.

…Így győzködi magát az egyszeri emberke, hogy tán még mindig ez a jobb verzió.

A valóság az, hogy már nincs jobb verzió.

Hiszen nem tekinthető választéknak, hogy egy köztörvényes bűnökkel megvádolt alakot és sleppjét a bírósággal szemben védő parlamenti többség vagy pedig maga a köztörvényes bűnökkel megvádolt alak és sleppje legyen-e a befutó.