Hellboy: Nem hoz tűzbe az új pokolfajzat

Tizenöt évvel ezelőtt nem kevés rajongót szerzett magának a hatalmas öklű pokolfajzat, amely az évek során kissé háttérbe szorult. Minden bizonnyal sokan felkapták a fejüket, amikor megtudták, 2019-ban újabb Hellboy-film érkezik. Akkor még nem sejtettük, mi is vár ránk valójában… Megnéztük a Hellboy című filmet!

A 2004-es Guillermo del Toro-féle Hellboyt volt miért kedvelni: szerethető karakterek, remekül működő humor, érdekes történet, az adott korhoz képest lenyűgöző látványvilág. A 2008-ban érkező második rész ugyan már veszített valamelyest varázsából, de a rajongók joggal bízhattak a trilógia tisztes lezárásában. Teltek, múltak az évek, a harmadik rész csak nem akart megérkezni. A felek sehogy sem tudtak megegyezni, ez pedig odáig fajult, hogy del Toro és a címszereplő, Ron Perlman is fogta a sátorfáját.

Finoman szólva az eddig felépített sztorit kukába vágták, ugyanis a rendezői széket átvevő Neil Marshall és a forgatókönyvet író Andrew Cosby egy rebooton kezdett el dolgozni. Már az előzetesek sem sugalltak túl sok jót az új Hellboy-filmről, a végeredmény pedig be is igazolta félelmemet.

A történet egészen Arthur király idejébe repít bennünket vissza, amikor a lovagok egy bizonyos Nimue nevű boszorkánykirálynő fenyegetésétől mentik meg a világot. Az asszony feldarabolt testrészeit a világ különböző pontjain rejtik el, ezeket azonban a jelen időben összegyűjti egy disznóember. A gonosz feléledésével újfent veszély fenyegeti a világot, egyetlen reménységünk pedig Hellboy, akit a boszorkány aljasul maga mellé akar állítani…

Nem mondhatni, hogy túlcifrázták volna a sztorit, a végkifejlet teljesen kiszámítható volt, sehol egy csavar, egy jól irányzott meglepetésbomba. Persze nem egyszer megtörtént már, hogy egy film elbírta a gyengébb sztorit, a Hellboy esetében azonban erről szó sincs. Egymást követik a véletlenszerűen összerakott jelenetek, amelyek nem egyszer teljesen logikátlanok. Olyan, mintha a készítők mindent bele akartak volna tuszkolni a kétórás játékidőbe, ez a túlzsúfoltság azonban láthatóan nem tesz jót filmnek.

Sajnos nem kaptuk meg azt a tökösséget és lazaságot, amit az előző Hellboy-filmekből kiindulva elvárhattunk. Pedig kifejezetten az lett volna a film lényege, hogy a temérdek trancsírozást és vérfürdőt jól irányzott humorral és lazasággal dúsítsák. Ha már a humornál tartunk: egy-egy viccesebb jeleneten és beszóláson kívül a többi próbálkozás inkább kínosnak tűnt, a néhány cifra káromkodás pedig képtelen volt szinten tartani a film humorfaktorát.

Az 50 millió dolláros költségvetés ellenére a látványvilággal nem volt olyan nagy probléma, jól néznek ki a föld alól előmászó rémségek, csupán néhány jelenet erejéig tűnnek fel gagyibb megoldások. A CGI-nak emellett főként a hentelős részekben volt nagy szerepe. Ebből viszont kapunk bőven – amikor a helyzet megkívánta, mindig fröcsögött a vér, repkedtek a belső szervek és a testrészek. A látvány és a brutalitás azonban önmagában kevés volt ahhoz, hogy a hátán elvigye az élményt.

A befejezés láttán is lehet hiányérzetünk: a föld alól előmászkáló, és brutális jelenetekben megmutatott szörnyalakok durva csatákat ígértek, de a készítők nem ezen a véleményen voltak. A szituáció kicsit azt az érzést keltette, mint mikor megkínálnak egy doboz bonbonnal, és amikor utánanyúlnál, rácsapnak a kezedre.

A karakterek sem álltak a helyzet magaslatán, erről viszont nem feltétlenül a színészek tehetnek. Ron Perlman helyét David Harbour vette át, aki bár kiváló színész, az általa megformált Hellboy mégis csalódást okoz. Kinézetben ugyan nagyon ott van a vörös pokolfajzat, mégsem tud olyan kiállással párosulni, amelynek köszönhetően megmenthette volna a filmet. A robosztus fizikumba ágyazott gyermeki én mindig is a karakter legszórakoztatóbb faktora volt, jelen esetben ez ajtócsapkodásban és hisztizésben teljesedik ki.

Hellboy segédei, Alice Monaghan (Sasha Lane) és Ben Daimio (Daniel Dae Kim) érdemben nem sokat tesz hozzá a filmhez, különösképp utóbbi átváltozása teljesen feleslegesnek tűnik, a cselekményt szinte semmiben sem befolyásolja.

Ian McShane minden tőle telhetőt megtett Broom professzor bőrében, Milla Jovovich Nimue boszorkánya pedig az utóbbi évek egyik legérdektelenebb képregényes fantasy főgonoszát adta.  

Most sajnálhatjuk igazán, hogy nem lett semmi del Toro harmadik mozijából, ugyanis az új Hellboy-film egyáltalán nem hozta azt a szintet, amit sokan elvárhattunk. Túlzás azt állítani, hogy nézhetetlen filmről lenne szó, de egyértelműen sokkal többet is ki lehetett volna hozni az alapanyagból.


(tt)